Interjúnk Szórádi Bélával, a Soproni Petőfi Színház Magyar Teátrum Díjjal kitüntetett főkellékesével.

Mi egy kellékes feladata? Mi történik, ha egy kés sehogy sem akar úgy lezuhanni, ahogyan azt a rendező megálmodta? Ilyenkor jön a kellékes, aki kitalálja, megoldja. Szórádi Béla csaknem tíz éve dolgozik a Soproni Petőfi Színházban, decemberben Magyar Teátrum Díjjal tüntették ki. A főkellékest mindennapi kihívásokról és kulisszatitkokról kérdeztük.

Miként
került a színházhoz?

Az eredeti szakmám stílbútor asztalos. Korábban
vállalkozásban dolgoztam, de már nagyon belefáradtam. 2010 októberében
jelentkeztem a Soproni Petőfi Színházhoz díszítőnek, ám kiderült, hogy egy
órával korábban felvettek valakit a posztra. Kellékesre viszont szükség volt,
kicsit töprengtem, majd elfogadtam az állást. Nem bántam meg.

Járt
korábban színházba?

Igen, a feleségemmel évek óta bérletünk volt. A Petőfi
Színháznak akkor annyi bérletes látogatója volt, hogy először csak az emeleti
sorokba kaptunk helyet, folyamatosan jutottunk mindig kicsit előbbre, végül a
földszint kilencedik sorába. Amikor a színházhoz kerültem – soha nem felejtem
el – Simon Andrea színésznő még rendezőasszisztensként dolgozott, és rögtön bedobott
a mély vízbe. A Nem tudok élni nélküled
című musical ment Mikó István főszereplésével. Egy-két napunk volt a
felkészülésre, Andi elmagyarázta, mit jelent a rendezői jobb, rendezői bal, a
takarásban miként vannak a dolgok, minden asztalon kellékek sorakoztak, abban a
darabban rengeteg kellék volt.

Miként
lehet ebbe beletanulni?

Gyorsan tanulok, ráadásul a szakmámból adódóan ügyes
kezem van, így sok mindent meg tudok csinálni, ha különleges tárgyakra van
szükség. A folyamat úgy néz ki, hogy leülünk a rendezővel, átbeszéljük, hogy
mire van szükség az előadásban, ott vagyok a próbákon, összeírom a színészek
személyes kellékeit, és vannak ugyan cetlijeim, de mindent fejből csinálok.

Hány
kellékes dolgozik a színházukban?

Ketten vagyunk, korábban hárman dolgoztunk. Sajnos nem
sok jelentkező akad a feladatra, hiszen nincs ünnep, nincs hétvége. Az én
gyerekeim már nagyok, de a feleségem sokat tűr.

Mennyire
okoz nehézséget a kellékek beszerzése? Bemegy a boltba, megveszi, megrendeli,
csináltatja?

Mikor hogy, de könnyű feladatnak egyáltalán nem
mondanám. Vannak bevett helyek, ahol vásárolok, az AsiaCenterben jóformán
minden akad, bár legutóbb egy Harry Potter körszemüvegre volt szükségem, azt
épp’ nem találtam. Az internetes oldalak is igazi aranybányát jelentenek.

Akadt
különösen nehéz feladata az elmúlt években?

Pataki András rendezett egy Macbeth előadást néhány éve, amelynek egyik jelenetében az alsó padlásból lehulló tőröknek kellett beleállniuk a színpad deszkájába. Elkezdtem átgondolni, ledobtam egy bajonett kést, ami természetesen – egyszerű fizika – a nyél súlya miatt megpördült, majd oldalán pattogva ért földet a deszkákon. Rendeltem dobókéseket Budapestről, az sem működött. Ráapplikáltam egy nyílvessző tollait, hogy az vezesse a kés útját, ám úgy sem sikerült. András már épp’ azon gondolkodott, hogy engedjük el ezt az ötletet, ám engem nagyon bántott, hogy nem tudom megoldani. Egész éjjel járt az agyam, majd reggel vettem néhány műanyag csövet, amelyek átmérője megegyezett a dobókés átmérőjével. Fölraktam reggel a zsinórpadlásra a két méter hosszú csöveket vízmértékkel kimérve, kipróbáltam és sikerült. Büszkén mondhatom, hogy a húsz előadásból a két kés minden egyes alkalommal beleállt a padlóba, kivéve egyszer – vis major –, amikor egy korábban a színpadba beletört csavart ért az egyik, és megpattant.

Különböző
történetek keringenek a színházakban arról, hogy látványos színpadi ivászatok
és vacsorák alkalmával mit is fogyasztanak valójában a színészek.

Ügyelek a színészek egészségére, így cukros, szénsavas
löttyöket nem kapnak. Mindennek megvan a megfelelője: a vörösbor piros gyümölcs
nektár, a pezsgő szőlőlé, de természetesen előzetesen megbeszélem velük.
Májusban volt például Feke Pál rendezésében a …Tied a világ! című Illés-est, oda pizzát kellett rendelnem. Letárgyaltam
egy pizzással, aki minden alkalommal az előadás előtt kiszállította a friss
pizzát. A színészek beleharapnak ugyan az ételbe, de színpadon nagy evés nincs,
tekintve, hogy beszélniük kell közben. Most, hogy említette, érdekes, mennyit
lát a közönség mindebből. Nekem egészen különös felismerés volt, hogy mennyi
ember koncentrált munkája szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön egy előadás.

Azt
értem, hogy kellékesként beszerzi a különböző tárgyakat, de az is az ön feladata,
hogy ezeket mindig ugyanúgy készítse be egy-egy előadás előtt?

 A kellékes
feladata, hogy minden a helyére kerüljön előadás előtt és közben.

Mindent
fejben tart?

Két héten át reggeltől estig ott vagyok a próbákon.
Eleinte természetesen jegyzetelek, vagy lefotózom, minek hol a helye, de a premierre
már az összes mozdulat rögzül. A jegyzeteknek, képeknek akkor van jelentőségük,
ha tájelőadásra megyünk, és mindent előre össze kell készíteni, esetleg egy
kollégára bízni.

Megtalálta
a helyét ebben?

Igen, nagyon szeretem a feladatokat, a kollégákat, igazi csapatként tudunk együtt dolgozni.

Nyitókép: Szórádi Béla a Magyar Teátrum Díjjal