A tavasz a megújulás évszaka a zord és hideg tél után. Fenyő László közreműködésével az Anima Musicae Kamarazenekar is egyfajta zenei újdonságot hoz el a komolyzene szerelmeseinek a Budapest Music Centerbe a március 18-i koncerttel, amely A mélység hangja címet kapta. A csaknem kétórás zenei utazás az olasz zeneművek köré épül.

Fenyő László, a népszerű csellóművész biztos stílusérzékének és szokatlanul széles repertoárjának köszönhetően számos nemzetközi versenyen ért el kimagasló helyezést. A csellisták világelitjéhez tartozó művész néhány éve már tanítással is foglalkozik, és számos mesterkurzust is ad. A zeneszerető közönség és a kritikusok egybehangzóan úgy vélik, hogy az egyik legizgalmasabb, legfelkavaróbb művész, aki egészen rendkívüli módon képes alázattal szolgálni mind a zeneszerző szándékait, mind magát a zenét – és eközben lenyűgözi hallgatóságát.

Ennek megfelelően minden koncertje teljesen egyedi. Szinte valamennyi magyar zenekarral és karmesterrel dolgozott már együtt. Érdekesség, hogy a Liszt-díjas művész egy 1695-ben készült Matteo Goffriller mesterhangszeren játszik.

A március 18-i esten az Anima Musicae Kamarazenekarral közösen invitálják a közönséget az olasz klasszikus zene világába. A koncerten Carlo Gesualdo és Luciano Berio szerzeményei is felcsendülnek.

Gesualdo Venosa hercegeként drámai alaknak számított: a legmagasabb rangú arisztokrata volt, emellett ragyogó tehetségű, újító szellemű zeneszerző, virtuóz lantművész. Fékezhetetlen emóciói azonban árnyoldalát is megmutatták: hűtlen feleségét meggyilkolta, s végül megbomlott elméjű, űzött, tragikus zseniként ért véget élete. Zenéje szokatlan a tonalitás hirtelen változásaiban, harmóniájában és érzelmi intenzitásában. A Moro, lasso, al mio duolo című szerzemény ennek ékes példája. A műsorban elhangzik két, Gesualdo művészetére reflektáló kortárs mű is: Eric Nathan Omaggio a Gesualdo, továbbá Enjott Schneider Fatal Harmonies című kompozíciója, Fenyő László különleges gordonkajátékával.

Luciano Berio a 20. század egyik
legnagyobb hatású alkotója, akinek műveit ritkán hallhatja a hazai közönség. Az
esten az 1995-ben komponált Notturno csendül fel, mely a szerző egyik ikonikus
alkotása.

A műsorban Giovanni Sollima két szóló csellóra és vonósokra írt zeneműve is elhangzik. Zeneszerzőként Sollima hatása széles skálán mozog, miközben átveszi a jazzt és a rockot, valamint a mediterrán térség különböző etnikai hagyományait.

Részletek itt.

Nyitókép: Anima Musicae Kamarazenekar. Forrás: BMC