A Mozart! ősbemutatója 1999-ben volt Bécsben, a Theater an der Wienben, a darabot a magyar közönség először 2003-ban láthatta a Budapesti Operettszínházban, Kerényi Miklós Gábor rendezésében. A veszprémi előadásban ahhoz képest lesz egy fontos különbség: a jelenetsorrend, amely a 2014-es bécsi bemutatóhoz készült. „Ennek a változtatásnak az a dramaturgiai szándéka, hogy elmélyítse az emberi sorsokat. Kevesebb a tömegjelenet, így a belső dráma kap hangsúlyt. Ennek köszönhetően sokkal inkább megismerhetjük a döntések indokait, a konfliktusok forrását, és emiatt van lehetőség arra, hogy egy Petőfi Színház nagyságú térben is hitelesen játszhassuk ezt a nagyszabású musicalt. Ebben nagy segítségemre lesz Rákay Tamás, aki olyan díszletet álmodott meg, ami szorosan kapcsolódik az én életemhez is – magyarázza a rendező, Somogyi Szilárd, aki hirtelen hangnemet vált. – Az édesanyám elvesztése után kellett leadni a díszlettervet, és mint egy ilyen helyzetben mindenki, én is mélyen kerestem annak az okait, mi miért történik. Eközben jöttem rá, hogy

Mozart is egy útkereső, aki meg akarja tudni, mit rontott el, hol rontott el az életében, miért nem szeretik, miért sikertelen, mit tehetett volna másképp.

Azt az önmarcangolást látjuk, amin bárki keresztülmegy, amikor elveszít valakit. Ilyenkor folyamatosan azt kérdezzük magunktól, mi mit tehettünk volna meg a szerettünkért. Ez van benne Lévay Szilveszter zenéjében is.”

Somogyi Szilárd azt is elárulja, hogy azt a dalt, amelyet Mozart az édesanyja után énekel, a zeneszerző akkor írta meg, amikor az édesanyja meghalt. „Sokat gondolkodtam azon, miért ilyen diadalmas az a dal. Valószínűleg azért, mert az embernek fel kell állni a tragédia után, tovább kell lépni az életben, és el kell tudni engedni azt, akit a legjobban szerettünk.

Abban a pillanatban született meg az előadás fő gondolata. Az, hogy Mozart lelkifurdalást érez, hiszen ő azt hiszi egész életében, hogy az édesanyja miatta halt meg, azért, mert nem tudott neki segítséget hívni. A darabbal való munka nekem abban segített, hogy fel tudjam dolgozni az édesanyám elvesztését, emiatt pedig úgy érzem, keményebb és mélyebb dolgok születtek, hiszen ezáltal elkezdett kibomlani a többi karakter drámai igazsága is.”

Somogyi Szilárd

Somogyi Szilárd hozzáteszi, hogy a darabnak van még egy fontos üzenete: az, hogy

vegyük észre a Mozarthoz hasonlóan kicsit furcsa embereket.

Azokat, akik úgy tűnnek, hogy a maguk világába vannak bezárva, de azon a területen zseniálisat alkotnak. „Mozartot nem értette meg a saját kora, csak az utókor fedezte fel. Milyen pszichés nyomásként élhette meg azt, hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb dallamokat ír, de senki nem érti meg! Az alkotó- és előadóművészetekben számtalanszor találkozik ilyen típusú meg nem értettséggel, talán ezért izgat ennyire Mozart alakja.”

Kádár Szabolcs János

A veszprémi előadás címszerepét alakító Nikita Braga 2016-ban érkezett Budapestre Szentpétervárról, hogy a Pesti Broadway Stúdióban megkezdje tanulmányait, így a legendás operettszínházi produkciót már nem láthatta. Nikita Szentpéterváron gyerekként eljátszotta az Oliver! címszerepét, Budapesten is szerepelt több előadásban, de a veszprémi lesz az első komoly nagyszínpadi feladata. „Ez egy fantasztikusan megírt darab.

Lévay Szilveszter zenei világa egy valóságos csoda.

Ilyen nem létezik!” – mondta elragadtatottan, és hozzátette, színészileg komoly kihívást jelent neki a szerep, különösen a mű második felvonása. „Az első felvonás lelkileg kevésbé megterhelő, abban, ha szabad ilyen mondani, elég csak a dalokra koncentrálni. A második rész az emberi drámáról szól, tele érzelmileg telített pillanatokkal. Ott nekem is nagyon nehéz megállni, hogy ne engedjem szabadon a privát érzéseimet, például ne sírjam el magam.” Nikita számára nagy segítséget jelent, hogy olyan kollégája alakítja első szereposztásban a címszerepet, mint Kádár Szabolcs János: „Ülök, és nézem, ő hogyan oldja meg a feladatot. Rengeteget tanulok tőle, mert Szabi sokkal előrébb jár nálam a pályán. Rengeteg segítséget kapok tőle. A rendező, Somogyi Szilárd pedig nyitott az ötletekre, és mindenkiben külön gondolkodik, tehát nem másoljuk egymást, hanem tulajdonképpen két önálló előadás születik.”

Képek forrása: Veszprémi Petőfi Színház