2021-ben, a Műcsarnok 125 éves jubileumát ünneplő kiállítások sorában volt látható a Kik vagyunk | Fotográfiák képzőművészekről, valamint a Képekben gondolkodnak | Filmesek fotói című tárlat. Ezen anyagokból válogattak a Bánffy-palota kiállítására.

Kolozsváron 12 kortárs fotóművész munkáit mutatják be. Mindegyikük a magyar fotótörténet rangos képviselője, csakúgy, mint a megörökített képzőművészek, akik között találhatók Magyarországon és külföldön élők egyaránt, miként a fotókon alkotás közben vagy beállított műtermi pózban ábrázolt képzőművészek között is. Fél évszázad négy generációja jelenik meg a falakon: a legkorábbi 1964-ből, a legutóbbiak 2020-ból. Láthatjuk a fotóművészek alanyaikhoz való viszonyulását a hűvös, távolságtartó beállításoktól a spontán elkapott pillanatokig, az analóg és a digitális technika adta lehetőségek különböző használatát és egy sor karakteres arcot, kiváló művészt.

A fotóművészeti kvalitás mellett a kiválasztás szempontja volt az is, hogy a művészek az anyaország határain kívül is ismertek legyenek,

az Erdélyi Lajos által lencsevégre kapott alkotók többsége Kolozsváron, a Ion Andreescu Egyetemen szerzett diplomát. A tárlaton felvillannak művészportrék és fotóművészek, dokumentumok, tanúságtevők, emlékek és művészbarátságok.

A kolozsvári kiállításon 25 olyan filmes alkotó munkái is láthatók, akik az ötvenes–hatvanas években, a modernizmussal pályára lépő nagy nemzedék tagjai voltak, és fotográfiai munkásságuk már több kiállítás és album tárgyát adta; részben olyan alkotók műveit, akik valamilyen módon kötődnek Erdélyhez: itt születtek, itt végezték egyetemi tanulmányaikat, itt forgatták valamelyik filmjüket vagy fényképeket készítettek az itteni tájról, épületekről, az itt élő emberekről. Emellett

olyan rendezők és operatőrök képei is bekerültek a válogatásba, akik a két médium – film és fotó – kapcsolatát valamilyen szempontból izgalmasan ragadták meg.

Fontos sajátossága az anyagnak az egyes alkotók állóképei és mozgóképes munkái közötti hol nyilvánvaló, máskor kevésbé közvetlen összefüggés, gyakori a történetmesélés vágyából fakadó sorozatjelleg, valamint a vélhetően absztrakciós igényből eredő fekete-fehér technika alkalmazása – a kortársaknál is. Visszatérő motívuma a fotóknak a városkép, a szocioportré, az absztrakt vagy kalligrafikus jelleg, illetve a groteszk, ironikus hangvétel. A kiállított munkák a képi látásmód eredetiségéről és erejéről tanúskodnak; megannyi felfedezésre váró, önálló alkotói világ, képi gondolat került egymás mellé a falakon.

Fotók: Műcsarnok