Milyen alkotások kerültek be a kiállítás anyagába?
Olyanok, amelyek a Rovás művészeti csoport nyári nemzetközi alkotótáboraiban születtek tavaly. Közel hetven munka látható mintegy húsz alkotótól, akik közül többen a jelenleg zajló debrődi alkotótáborban is velünk vannak, és részt vesznek a műhelymunkában.
Ezek a művészek a kiállításon látható képeiken magukkal hozták az erdélyi, magyarországi és a felvidéki falvak, városok és tájak színeit, hangulatát, a fények és az árnyékok játékát, annak az expressziókban kicsapódó élményét, amikor alkotók szerte a Kárpát-medencéből megtalálják a közös hangot. Akkor is, ha nem ugyanahhoz a nemzethez tartoznak, akkor is, ha a világról alkotott elképzeléseik mások, akkor is, ha nemcsak a kultúrkörük, hanem a vallásuk is különböző. Sőt akkor is, ha a képzőművészeti kifejezésmódjuk más, ha a formanyelvük eltér: ha az egyikük figuralista, a másikuk pedig absztrakt expresszionista. A múltat elemezve alkotnak valami jövőbe mutatót.
Milyen szempontok szerint válogatták be a műveket?
Azt járjuk körbe a kiállítással, hogy az alkotók hogyan tudták a hagyományt és a modernt egymáshoz közelíteni, önmagukban e kettőt ötvözni. Az idei debrődi tábor és műhelymunka témája az értékek konfrontációja, ezen belül is a népi, hagyományos világ és a mai művészeti felfogások összehozása, „egymáshoz dörzsölése”, összecsiszolása, a kapcsolódási pontok keresése, mindkettő analizálása. Egyik oldalon az értékek megőrzése és archiválása, a másikon az értékteremtés.
Ma hajlamosak vagyunk lebecsülni a letűnt évszázadok értékeit, mondván, hogy elavultak. Nagyon modernül élünk, ám ennek az az ára, hogy eltávolodtunk a természeti környezettől és a hagyományoktól. Mindattól, ami megtartott bennünket mind a mai napig, és amihez mindig fordulunk, ha alkotói válságban vagyunk.
Meddig lesz látható a tárlat? És miért pont a debrődi Turisztikai Információs Központot választották kiállítási helyszínül?
A kiállítás július 22-ig látható; addig, ameddig a debrődi alkotótábor és műhelymunka tart. A helyszín egyrészt azért a debrődi Turisztikai Információs Központ, mert e mellett működik a zarándokszálló, ahol a műhelymunkában részt vevő 24 művészt el tudjuk szállásolni. Debrőd községgel régóta együttműködünk, a szervezetünk alelnöke a település polgármestere.
A kiállítással egy időben zajlik a Debrődi Rovás Művésztelep. Kik érkeztek, és milyen művészeti alkotásokon dolgoznak?
A Debrődi Rovás Művésztelep a második helyszíne a minden évben megrendezett Rovás Nemzetközi Alkotótáboroknak. Sajnos a járványhelyzet következtében hozott rendeletek miatt az erdélyi tábort vissza kellett mondanunk. Már tavaly sem mehettünk, és az erdélyi tagjaink idén sem vállalták a részvételt a felvidéki helyszínen. Így akik most jelen vannak, felvidékiek, magyarországiak és lengyelek. Az utóbbiak a Rzeszówi Egyetem tanárai, akikkel a Rovás együttműködési megállapodást kíván kötni. A táborainkban mindig szabad alkotó tevékenység folyik, tehát nagyon ritkán határozzuk meg a témát. Ez azért jó, mert a művészek valóban saját elképzeléseiket valósíthatják meg az alkotótábor ideje alatt.
Szintén Debrődön nyári szabadegyetemet is tartanak augusztus végén. Oda kiket várnak?
Meghívott művészeket, főként Magyarországról. Ez már mestertábor, ám a művészek a tehetséges diákjaikat is magukkal hozhatják, és továbbiakat is delegálhatnak. Nem amatőr, nem is diáktáborról van szó. Lehet rá jelentkezni, de csak meghívott művész közvetítésével. Szükséges, hogy portfóliót és motivációs levelet is küldjön a jelentkező, mert azok alapján döntjük el, hogy valóban komolyak-e a szándékai, és megfelelő szakmai szinten van-e. Emellett pedig legalább alapismeretekkel kell rendelkeznie a társaságunkról és a Rovásról, annak filozófiájáról.
A fentieken túl a Rovás alkotócsoport miben tudja még a fiatalok elindulását segíteni?
A fiatalok esetében mindig az a legnagyobb hátrány, hogy nincsenek tapasztalataik. Sem technikai téren, sem az önkifejezés terén. Azáltal, hogy az egyes táborokban együtt alkothatnak a már befutott képzőművészekkel vagy a tanáraikkal, óriási tudás- és tapasztalati bázist szerezhetnek, persze csak akkor, ha elég nyitottak rá. A műhelymunkák során folyamatosak a korrekciók, a magyarázatok, a kísérletezések. Ez az, ami megfizethetetlen, hiszen a művészek más körülmények között nem árulják el a szakmai fogásokat, ha úgy tetszik, titkokat. Mindezeken túl egyéb tanácsokkal, például a továbbtanulásra vonatkozókkal is szolgálhatnak a fiataloknak a táborban részt vevő művészek, és akár egy-egy csoportos kiállításba is beveszik közülük a legtehetségesebbeket, hogy a továbbfejlődésre ösztönözzék őket vele.
Említette, hogy tavaly elmaradt az erdélyi tábor. A járvány miben változtatta meg, akadályozta még a működésüket?
A bizonytalan helyzet miatt idén sem mertük megszervezni az erdélyi táborunkat. Elmaradtak kiállítások és egyéb találkozók is, tehát bizony eléggé megakasztotta a folyamatokat, és az emberi kapcsolatok is lazultak. Az online térben azonban igyekeztünk legalább ez utóbbiakat némileg erősíteni: elindítottuk a Rovás Akadémia Facebook-oldalán az eTelep – Alkossunk együtt! című programunkat, amelynek során mindenki a saját műtermében tevékenykedik, de a folyamatot, valamint az eredményt láthatóvá teszi a csoport számára.
Milyen terveik vannak a közeljövőre?
A táborok termését mindig kiállításokon mutatjuk be. Ezekhez ma már állandó helyszíneink vannak: Komáromban a Limes, Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar, Rozsnyón a Bányászati Múzeum galériája, Kassán pedig a FiguratiF Galéria. Folytatódnak a negyedéves szimpóziumok, amelyeket a járvány szintén megakasztott, és nem hagyjuk abba az online térben zajló programjainkat sem, mint az eTelep vagy a szükség S. Az utóbbi művészettörténeti és történelmi előadásokat takar.
Fotók: Szemán Viktor
