Kamaszkorod óta foglalkoztat, hogyan lehet jól érthető, erős üzenetet közvetíteni instrumentális zenei hangzással. Mit szeretnél üzenni a Kvarkkal?

Az instrumentális zene nem olyan, mint a verbális műfajok, amelyekkel konkrét információkat lehet közölni. Az az ötletem támadt, hogy jó lenne a zene aláfestésével vizuális élményt előállítani, így a koncerten egyszerűbb, könnyebben értelmezhető üzenetet átadni. Nem szeretném előre meghatározni, hogy mi az, amiről a Kvark szól, mert elég sokféle értelmezése lehet. De az alapkoncepció az emberi változás pillanatait és három szakaszát mutatja be.

Mi ez a három szakasz?

A vizuális élménnyel együtt elég sok irányba lehet vinni az értelmezést. Az emberi változás egy pillanata nagyjából úgy zajlik le, hogy először felfedezzük a változás előtti pillanatot, felfigyelünk valamire: ez az első rész, ekkor realizáljuk a változást. A második a flow rész, amikor kreatív folyamatba kerülünk, amitől megváltozik a gondolkodásunk. A harmadik fázis pedig a visszatérés, amit már más érzésekkel feltöltött állapotként észlelünk.

Mit jelent a mű címe?

A kvark a legelemibb részecske, amit jelenleg ismerünk. A felállított tézisünk lényege, hogy az ember legkisebb pontjai a változás pillanatai. Ennek vizsgálatáról szól a mű.

Szerinted szükség van ahhoz a műfajok vegyítésére, hogy befogadható legyen a kortárs zene?

Az emberek eléggé idegenkednek, ha meghallják azt, hogy kortárs zene. Az én zeném inkább komolyzene populáris hatásokkal, talán a filmzenéhez áll a legközelebb. Most nem színháznak vagy filmhez írtam zenét, hanem a zenéhez készítettünk olyan videót, ami alátámasztja. Nem videóklipként kell értelmezni: a vizuális élmény hozzásegít a zene megértéséhez. A vizuális részt később találtuk ki. Természetesen a zene már önmagában is érezteti a hármas vonulatot. De ahogy mozgásművészettel sem lehet egy almát lerajzolni, úgy zenével sem lehet konkrét információt közölni, hanem inkább csak érzeteket közvetíteni. Ezeket az érzeteket segítjük a vizuális élménnyel, és így egy kicsit befolyásoljuk, hogyan értelmezze a közönség a zenét.

Ki alkotta a fényeffekteket?

Hárman hoztuk őket létre Kiss Patrikkal és Kurucz András rendezővel.

Milyen zenekar játszik az előadáson? Te is zenélsz majd?

Tizenkét fős zenekar lesz: vonósok, fúvósok, elektronikus dob, basszusgitár és zongora. A zenekari tagokat kifejezetten erre a koncertre hívtuk, még sosem zenéltek együtt. Úgy volt, hogy egy részt én zongorázom majd, de annyi más feladatom adódott, hogy inkább azt is átengedtem a zongoristának.

A helyszín nagyon különleges. Ez is hozzátesz majd a darab mondanivalójához?

Az előadás a Győri Szeszgyár területén, a Torula Művésztér udvarán lesz, ahol közösségi teret teremtettek a fiatal kortárs művészeknek. Ez gyárterület, viszont az udvarán tó és erdősített rész is van, tehát a természet és az ipari környezet egyszerre jellemző. Ezt ki is fogjuk használni a koncerten: a fákon fényfestéssel, a gyárépület falán pedig mappinggel, 3D-s vizuális megjelenítéssel. A későbbiekben is minden helyszínhez szeretnénk majd igazodni: mindig az adott körülményekre, adottságokra fogjuk szabni az előadást.

Milyen projektjeid vannak még?

Egyik fontos, most futó projektem a Neked szól a taps – ébredj! című színielőadás, amelyet korábban a Katona József Színházban, majd a Vígszínházban játszottak, és én szereztem a zenéjét. Árva gyerekekről szól, profi színészek mellett otthonban élő gyerekek játsszák. Dolgozom egy játékfilm zenéjén is. Igyekszem érdekes, értékes munkákban részt venni. Szeretem, ha a munkáimnak nemcsak a művészi, hanem a társadalmi értéke is kimagasló. Szerencsés vagyok, hogy sikerül ilyeneket találnom. Fontos, hogy ne csak gazdasági szemszögből tekintsek a munkáimra. Van egy másik hivatásom is, amiből elég bevételem származik, így megtehetem, hogy csak olyan zeneszerzési feladatokat vállalok, amik tetszenek.

Mi a másik foglalkozásod?

Programozóként dolgozom, mobilalkalmazásokat készítek. Ezen sokan meglepődnek, de a zeneszerzésben sok matematika és logisztika van. Persze rengeteg benne az intuíció is, de a tudatosság is jellemzi – valahogy mégiscsak el kell rendezni egy adott rendszerben a hangokat –, ezért van átfedés a kettő között. Bár úgy gondolom, annál jobb egy mű, minél kevesebb a komponálása során a tudatos rész. Egyszerre végzem a világ egyik legjobban és legrosszabbul fizető szakmáját, így a kettő éppen kiegészíti egymást.

Tényleg úgy gondolod, hogy egyedül az alkotás az, amely által örökké élhetünk? Akarunk egyáltalán örökké élni?

Inkább a mulandóságra gondoltam, nem az örök életre. Talán a művészet az, amellyel a mulandóságot meg lehet haladni. A koncert során fel is fogjuk dolgozni, hogy milyen értéke van annak, ha valami mulandó. A kettő játéka nagyon érdekes. Mennyire unalmas lenne egy koncert, ami örökké tartana! Mi, emberek arra vagyunk kondicionálva, hogy minden elkezdődik és aztán véget ér. Nem élünk örökké, az viszont jó érzés, hogy az alkotásaink több nemzedéket is túlélhetnek.

Fotók: Kvark/Kiss Bálint