A pajta és benne Bukta Imre – Vöröstó Kultháló bázisa, az Édenkert Porta

Egy háromszáz éves, alig száz lelkes falu a Vázsonyi-medencében, amit máig megmaradt, szinte egybefüggő kőpajta sora és rendhagyó településszerkezete egyedülállóvá tesz Magyarországon.

Itt, Vöröstón él a Mezőszemeréről származó Jakab Éva táncművész-tanár, az egyik pajta, az Édenkert Kultháló bázis tulajdonosa, aki régi barátját, Bukta Imre Kossuth-díjas festőművészt hívta meg vendégségbe, hogy ő és művészbarátai segítségével más megközelítésből láthassunk rá a vidékre. Az itt töltött időszak egyik fontos állomása A vidék és benne az ember térspecifikus installáció, melynek megvalósulását Barakonyi Szabolcs követte végig. Fotói realisztikusan, a bűnügyi helyszínek dokumentációira emlékeztető tárgyilagossággal nyújtanak betekintést a folyamat kulisszái mögé.

Miként lehet újfajta szemszögből megmutatni a vidéket? Hogyan tanuljuk meg más szemmel látni akár egy olyan, mindenki számára ismertnek és ismerősnek vélt környezetet, mint a Balaton és a Balaton-felvidék?

Bukta Imre, a magyar kortárs képzőművészet egyik meghatározó, nemzetközileg is jelentős mesterének kiapadhatatlan témája a vidék, a falu és benne az ember.

Alkotásai magas esztétikai igénnyel, aktuális tartalmakkal reflektálnak a világra, legyen szó az őt körülvevő mikrokörnyezetről vagy a mai vidéki Magyarországról. Művei úgy mutatják meg a kendőzetlen valóságot, hogy nem hiányzik belőlük a szakralitás, a szimbolika és a művész ironikus humora. Először két éve tartott Vöröstón művésztelepet helybéli, laikus festőknek, júniusban pedig visszatért a faluba, hogy saját installációt készítsen az Édenkert Porta pajtájában.

Barakonyi Szabolcs fotóművész szereti és ismeri Bukta Imre munkásságát, szerette volna testközelből látni, miként dolgozik.

Szerinte egy fotósnak ugyanis az a nagy előnye az életben, ha ügyes, tulajdonképpen bárkivel megismerkedhet, és csak a két ember közötti kommunikáción múlik, mennyire lesz kellemes a közös időtöltés. Annyit elárulhatunk, a vöröstói néhány nap kifejezetten pozitív élmény volt. „A bázison zajló folyamatok lekövetése szituációs játékhoz hasonlítható, melyben óhatatlanul megjelennek az eseményfotó és a dokumentáció stílusjegyei. Az utóbbi időben sokat foglalkoztam rendőrségi fotózással. Egy rendőrségi fotónál pedig nincs valóságosabb fénykép. Ezért az onnan átvett tárgyilagossággal próbáltam dolgozni: megfigyeltem a változásokat, a struktúrákat, az elvégzett műveleteket. A lehető legegyszerűbben, szenvtelenül leíró módon. A belső tér sötét volt, a vaku használata adta magát, amit én a »legegyszerűbb« állásban használtam. Szakzsargonnal azt mondhatnám, kobráztam. Az eredmény már-már az amatőr fotó határait súroló képek” – meséli Szabolcs. A közös munkának még egy érdekes hozadéka volt. Bár az elején úgy tűnt, nem megoldható a talaj felásása, Szabolcs is biztatta Imrét, hogy keressenek megoldást, és az eredeti terveknek megfelelően készüljön el a két gödör. Ezek az egyik installáció vetítéséhez voltak nélkülözhetetlenek. S bár a fotós felajánlotta a segítségét, Bukta Imre végül maga ásta ki az árkokat másfél napon keresztül…

Bukta Imre önálló pajtakiállításával vezette fel a nyár második felében kibontakozó átfogó szakmai programot.

Augusztus 20-tól művésztársaival a „Kék Balaton, Vöröstó” Szabadegyetemen egyedülálló komplexitást és látásmódot adnak át a résztvevőknek, miközben közösen keresik a táj, a Balaton, Vöröstó különleges, eddig még fel nem fedezett árnyalatait. Az év a mesterek Vöröstón készült adventi tárlatával zárul majd a veszprémi Művészetek Házában. De az Édenkert Porta egész évben várja a látogatókat a kortárs képzőművészet, a fotóművészet, a modern tánc- és mozgásművészet, annak rekreációs peremterületei, valamint a rézfúvós kamaramuzsika komplex élményeivel.

Bukta Imre 70., meglepetés-születésnapján készült riportunk itt olvasható, mezőszemerei látogatásunkat itt dokumentáltuk szóban és állóképben, videónk pedig itt nézhető meg.