A pálca fiatal mesterei

Az Opera nemcsak azoknak a karmestereknek biztosít teret, akik már évtizedek óta magas színvonalat képviselnek, hanem ifjabb dirigenseknek is. Hárommal közülük Filip Viktória beszélgetett.

Dobszay Péter a Dohány utcai Zsinagóga és a Gazdagréti Szent Angyalok Templom első orgonistája, továbbá a kortárs zene elkötelezettje, aki jövő tavasszal Az aranyműves boltja című prózai oratórium bemutatóját fogja vezényelni.

„Ez egy prózai darab, amelynek a zenei világát most Krzysztof Penderecki műveiből kell megalkotnunk. Nem kis kihívás, mert egy operához képest egyértelműen alkalmazkodóbb helyzetbe kerül majd minden kiválasztásra kerülő zenemű, melyek mindegyike egy, a drámától teljesen független, önálló művészi elképzelés mentén született” – nyilatkozta.

Aa muzsikus már kétszer vezényelte az Opera Zenekart koncerten, és egyszer a 2017-es Nemzetközi Karmesterversenyen. „Ez az együttes a legkiválóbb zenekarok között van, akikkel én dolgoztam. Élmény volt velük zenélni” – árulta el a karmester, aki olyan neves énekesekkel is együttműködött már, mint Kolonits Klára, Meláth Andrea, Pitti Katalin, Cser Krisztián, valamint részt vett Eötvös Péter karmesterkurzusán is.

Dobszay Pétert a műfaji sokszínűség jellemzi: egyházi, kortárs és szimfonikus művek, operák, musical, operett is része a repertoárjának.

Hámori Máté sok tapasztalatot gyűjtött már a fiataloknak szóló előadásokkal kapcsolatban, hiszen a tavaszi OperaKalandon a Háry Jánost vezényelte, 2020-ban pedig a Szöktetés a szerájból című Mozart-opuszt fogja dirigálni. Úgy tapasztalja, más hangulata van egy előadásnak, ha a Kaland része vagy épp gyerekek töltik be a színházat, ahogy a Hófehérke és a 7 törpe esetében is. Az ifj. Harangozó–Kocsák-művet szintén irányította már, és jövőre sem marad ki a naptárából.

„Ez a korosztály friss levegőt hoz, és jó látni, ahogy reagálnak, rezonálnak erre a műfajra. Ha zeneileg még nem is olyan tájékozottak, a színpad és a színpadi cselekmény beszippantja őket, így van rá esély, hogy a hangok is utat találnak a szívükhöz. Az opera az egyik legjobb útja annak, hogy a fiatalok megismerkedjenek a zenével. A jó színházi előadás éppen arról ismerszik meg, hogy ha nincs is előfeltevése vagy különösebb előzetes tudása, a néző mégis otthonosan érzi magát a darabban: az a benyomása, hogy ami történik, az nem is történhetne másképp. Nagyon sok ember dolgozik az Operában minden nap azért, hogy ez ennyire egyszerűnek tűnjön.”

A fiatal művész Franciaországban, Olaszországban, Csehországban és Romániában is koncertezett, és olyan énekesekkel dolgozott együtt, mint Komlósi Ildikó vagy Rost Andrea. Az Erkel Színházban 2013 májusában debütált a Hunyadi Lászlóval, majd ugyanazon év őszén Britten Lukrécia meggyalázása című operájának premierjét vezényelte. Azóta rendszeresen dirigál az intézményben, és ezzel párhuzamosan művészeti vezetője lett az Óbudai Danubia Zenekarnak.

Hámori Máté márciusban átvehette a Liszt-díjat, ami fontos számára, de még ennél is lényegesebb, hogy meg tudja őrizni a kíváncsiságát, a rácsodálkozás képességét és az alázatot. „Számomra ez a titka annak, hogy a muzsikusi pályát végigjárhassam. Nem szeretném azt hinni, hogy az elismerés miatt egy csapásra »valaki« lettem, mert még messze vagyok a célomtól: minél jobb ember és minél jobb muzsikus szeretnék lenni.”

Török Levente fiatal kora ellenére – vagy talán épp ezért – szintén bátran vállalja a beugrásokat, amikről rendre bebizonyosodik, hogy nagy lépcsőt jelentenek a karrierjében. Idén januárban egy ulmi Lammermoori Lucia előadást, tavaly februárban pedig egy izraeli komponista hölgy, Ella Milch-Sheriff operáját mentette meg Regensburgban. A muzsikus, aki jelenleg az Ulmi Színház első karmestere, a Háry Jánossal debütált idén tavasszal itthon.

A karmestert zenész szülei már két és félévesen beültették egy zenekaros-színpadi próbára, azóta „nem szabadul” az opera kötelékéből. Budapesti és bécsi tanulmányai végeztével vezénylő korrepetitorként dolgozott Regensburgban, ahol három év alatt 110 előadást dirigált. Olyan neves énekesekkel dolgozhatott együtt, mint Peter Seiffert vagy Lioba Braun, olyan karmesterek korrepetitora, illetve asszisztense lehetett, mint Sir Simon Rattle vagy Teodor Currentzis.

Török Levente szerint minden művész sokat tehet azért, hogy az ifjúság visszataláljon a színházba, és újra örömét lelje benne. „150 évvel ezelőtt máshogy működött a zenei élet. Mozart A varázsfuvolát a népnek írta, akkoriban az volt a mai popzene; Az asszony ingatagot (Verdi) már az ősbemutató napján énekelték a velencei gondolások. Ma már fokozottan valamiféle varázslat kell ahhoz, hogy az előadás magával ragadjon, és mindez biztosan nem csak a rizsporos parókából vagy egy szép díszletből fakad.

A tradíció, amelyet a magyar muzsikusok hihetetlen módon őriznek, önmagában nem elég. Klasszikus értelemben vett színház kell – amelyért minden nap és minden próbán meg kell dolgozni – és őszinteség. Becsülendő, hogy az Opera vezetése próbál és mer frissíteni, nyitni. Az Eiffel Műhelyházban vezényelt Háry-előadásokon, látva a rengeteg és lelkes fiatalt, úgy éreztem, hogy körbeölel a jövő.”

A nyitóképen: Hámori Máté. Fotó: Ritter Doron

A teljes írás az Opera Magazinban olvasható.