A holokauszt nyolcvanéves évfordulóján a Pannon Filharmonikusok a zene emlékezetőrző és érzelemkioldó hatását hívja segítségül. A koncertet kísérő programok rámutatnak a holokausztot elszenvedők, elkövetők és elhallgatók közös tragédiájára, mely az azóta megszületett negyedik generáció életére is hatással van. A koncerten Penderecki európai és Bernstein tengerentúli Kaddisa keretezi az Amerikában élt, de a Monarchia zenei gyökereit hordozó Korngold Pészahi zsoltárát.
A hangverseny középpontjában Leonard Bernstein monumentális, 150 fős apparátust igénylő III., Kaddis szimfóniája áll. A Kádis ősrégi zsidó gyászima, melyet a vallásos zsidók az elhunyt szeretteikért mondanak a gyász idején. A Pannon Filharmonikusok előadásában az ima lektorált szövegét vetítik ki a nézők számára, amely a zenekar honlapján is elérhető. A mű előadásában többek között Izabela Matula, Molnár Ágnes, Valentin Dubovskoy, Mácsai Pál és a Nemzeti Énekkar mellett közreműködik a Nyíregyházi Cantemus Fiúkórus, ugyanannak a kórusnak a kortárs fiataljai, akik Bernstein vezényletével először mutatták be Magyarországon a szimfóniát.
A koncertet Krzysztof Penderecki Kaddisa nyitja, melyet a szerző a łódźi zsidó gettó felszámolásának emlékére írt. A zeneszerző a bevezető tételhez az akkor tizenöt éves gettólakó, Abraham Cytryn írását használta fel.
A Bernstein-művet Erich Wolfgang Korngold Pészahi zsoltára előzi meg. A megszabadulás ünnepére írt pészahi zsoltár egy hálaének, gyönyörű allelujában végződő pár perces mű azokért, akik a zenemű megszületésének a pillanataiban is a gázkamrák áldozatává váltak.
Pécsett a hangversenyhez több esemény is kapcsolódik, melynek szervezését Pusztai Tünde pécsi művészettörténész vállalta magára, aki jelenleg az amszterdami Anne Frank Ház munkatársa. A koncert délelőttjén a zenekar kezdeményezésére botlatókövet helyeznek el Mangold Rezső, felesége és kisfia utolsó lakhelye előtt a járdán.
Az 1897-ben született zenetanár, karnagy, zeneszerző zenei tanulmányait Pécsett, Budapesten és Párizsban végezte. 1933 áprilisában az izraelita hitközség elöljárósága őt bízta meg a templomi énekkar irányításával, ezt megelőzően öt éven át a pécsi MÁV-zenekart vezette. Feleségével és kisfiával együtt 1944-ben Auschwitzba deportálták, ahol megölték őket. Az Amszterdamban élő képzőművész, Gunter Demnig a zenekar kérésének eleget téve, soron kívül készíti el a botlatóköveket.
November 28-án az esti hangverseny előtt a holland Anne Frank Alapítvány magyar nyelvű vándorkiállítását nyitja meg Ronald Leopold, az alapítvány igazgatója a Kodály Központban, Ha az lehetek, aki vagyok címmel.
A holokausztban 15 évesen elhunyt Anne Frank naplóját több mint hetven nyelvre fordították le, neve világszerte a remény, a „minden nehézség ellenére élni akarás” szimbóluma lett. Élettörténete széles réteget szólít meg, a család rejtekhelyén kialakított múzeumot évente több mint egymillió látogató keresi fel. A kiállítás a történeti megemlékezés mellett az élet sokszínűségéről és az elfogadásról szól: Anne és a Frank család német-zsidó-holland identitását mutatja be.
Szintén a pécsi koncert előtt tart előadást a Pécsett született jogtudós, dr. Schweitzer Gábor, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. A Boldog vagyok, hogy (…) itt lakhatom a kedves szép Mecsekaljában című előadás pillanatképeket nyújt a pécsi zsidóság múltjából, a holokausztban Pécsről elhurcolt négyezer ember mai napig ható hiányáról. Erről felvétel is készül, melyet a zenekar egy későbbi időpontban megoszt meg a közösségi média csatornáin, így a budapesti hangverseny résztvevői is meg tudják nézni azt.
