A fehér egerek mellett az egyik legtöbbet használt kísérleti állat a patkányok egy fajtája, a fehér Rattus norvegicus. Ennek fő oka, hogy a patkányok biológiai tulajdonságai erős rokonságot mutatnak az emberi sejtek és szervek tulajdonságaival, génjeik közel 90 százaléka hasonló. Bár a patkányok viselkedését sokat kutatják, mind ez idáig nem végeztek hosszú távú, digitálisan automatizált módon kiértékelt, a csoportbeli és az egyéni tulajdonságokat egyaránt figyelembe vevő, azokat egymással összevető kutatást a témában.
Az ELTE Biológiai Fizika Tanszék munkatársai, együttműködve az Etológia Tanszék munkatársával, Kubinyi Enikővel, ezt a fontos, hiánypótló kutatást végezték el és publikálták a Nature portfólióhoz tartozó Scientific Reports folyóiratban. A kutatás Vicsek Tamás, a Fizikai Intézet professor emeritusa által elnyert európai, ERC Advanced Grant keretében kezdődött el, a keletkező hatalmas adatrendszer feldolgozása éveket vett igénybe.
A kísérlet során készült felvételek egy sorozata az alábbi videóban megtekinthető. Gyorsítva látható a négy kis kolónia éjszakáinak egy hete, nappal a patkányok ugyanis inaktívak, többnyire alszanak, el-, illetve összebújnak.
Az automatizált megfigyelések kiértékelése elsősorban a patkányok mozgásának elemzéséből állt, amely értékes új felismerésekhez vezetett. Az állatok mozgásából következtetni lehet a köztük levő dominancia-, illetve alárendeltségi viszonyokra, valamint az egyedeket standard viselkedési teszteknek egyenként alávetve képet kaphatunk a különféle tulajdonságaikról.
Egyes csoportokban számos „összetűzést” követően alakult ki a hierarchia, más csoportokban békésebben éltek egymás mellett a patkányok. Ha egy hierarchikus csoport tagjait eresztették össze egy hierarchia nélkülivel, az eredmény hol egy hierarchikus, hol egy békés csoport lett. További váratlan eredmény lett, hogy a klasszikus gyógyszer- vagy viselkedéskutatásban használt személyiség- és társas tesztek során meghatározott „személyiségjegyek” és a valós csoportokon belüli viselkedés között viszonylag kevés összefüggést lehetett kimutatni.
Mindez arra utal, hogy a patkányok társas élete, szocializálódása és annak összefüggése a személyes tulajdonságaikkal sokkal összetettebb annál, mintsem hogy azt valamilyen egyszerű mechanizmussal leírhatnánk.
