A pécsi színházi szál

Néhány évvel ezelőtt készült egy áldokumentumfilm, amelyben arra a kérdésre keresték a választ, miért lett Pécs a magyar popzene egyik fellegvára. Ezt az oknyomozást a pécsi színházi élet szempontjából is megejthetnénk, hiszen a baranyai megyeszékhelyen rendkívül sokszínű a kínálat. Ismerjék meg a társulatokat, ami alapján talán a titok is megfejthető!

Ahogy a 19. század elején szinte minden városban, úgy Pécsen is fogadókban, magánházakban léptek fel a vándor színtársulatok. Az ötlet, hogy állandó színház épüljön, 1815-ben született meg, az első állandó teátrum átadására azonban még több évtizedet, egészen 1839-ig kellett várni. Ez a Mária utcában állt. Az épületről a homlokzati rajzon kívül más nem maradt fenn, ráadásul az állaga is hamar romlott, így 1886-ban be is zárták. Az előadásokra azonban nagy igény volt a városban, így ideiglenesen egy fából épült nyári színkör várta a közönséget a tornacsarnok mellett, az új színházépület megépítésére pedig felállították a színügyi bizottságot, 1890-ben pedig kiírták a tervpályázatot, amelyet Lang Adolf és Steinhardt Antal nyert meg.

A Pécsi Nemzeti Színház egy katonai csapatkórház helyén, a mai Színház téren 1895. október 5-én nyílt meg, az első előadás egy opera, Erkel Ferenc Bánk bánja volt.

Majd egy évszázadig ez volt a város egyetlen színháza, megannyi kiemelkedő produkcióval, előadó- és alkotóművésszel, a prózai mellett opera-, a Pécsi Balettnek köszönhetően kiváló táncelőadásokkal, míg 1986-ban megalakult Vincze János vezetésével a Harmadik Színház. Az Uránvárosban kaptak helyet, első társulatuk a tanárképző főiskola Nyitott Színpad együttesének tagjaiból és a Pécsi Nemzeti Színház művészeiből állt. A Pécsi Harmadik Színház név arra a kísérletező kedvű különutasságra utal, amely a színházról nem az amatőr és hivatásos kategóriák mentén, hanem a kortársság fókuszával gondolkodik.

A formakeresés jellemzi a Janus Egyetemi Színpadot, amely 1996-ban jött létre. Azóta is létrehoznak saját bemutatókat, szerveznek workshopokat, tréningeket, táborokat, valamint ezekhez kapcsolódó egyetemista előadásokat, emellett a Zsolnay Kulturális Negyedben található játszóhelyükön befogadó színházként is működnek.

Két fontos, a régióra kiterjedő hatókörű – sőt távolabbi meghívásoknak is gyakran eleget tevő – színházi nevelési műhely működik Pécsen.

Ők a legtöbbször házhoz mennek, előadásaikat leginkább nem szokványos színházi terekben, hanem iskolai tantermekben nézhetik meg, ahol az általános és középiskolásokat érintő kérdéseket, problémákat dolgozzák fel az adott korosztálynak megfelelően, a műfajból adódóan játékosan, interaktívan.

Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet társulata dráma- és színházi nevelési foglalkozásokat tart, képzéseket, fesztiválokat szervez, diák- és gyerekszínjátszó csoportokkal dolgozik. Kreatív alkotóterükben otthonra találtak vizuális szakkörök és a színművészet különböző területein továbbtanulni szándékozóknak tartott felvételi előkészítők, emellett befogadóhelyként is funkcionálnak, különösen Szobaszínházuk két évvel ezelőtti megnyitása óta.

A Tandem Színházat 2019-ben hozta létre két jelentős tapasztalattal rendelkező színész, Bacskó Tünde és Fábián Gábor. Nevük azonban nem csupán arra utal, hogy ketten vannak, hanem arra is, hogy mindig egy civil szervezettel együttműködésben dolgoznak. Előadásaikban olyan társadalmi kérdéseket, gyakran tabunak számító témákat dolgoznak fel, mint a mélyszegénység, az alkohol- vagy drogfüggőség.

A közönséget ők sem nézőnek, hanem a színházi társasjáték aktív résztvevőjének tekintik. A Tandem Színház előadásainak szituációs játékaiban mindenki lehetőséget kap arra, hogy egy konstruált valóságban, védett környezetben szerezzen tapasztalatot az adott témában, a cél pedig az, hogy az együttgondolkodás által az előítéleteket csökkentsék.

A városban két bábszínház, a hatvanéves Bóbita mellett a több mint harmincéves, 2013 óta saját játszóhellyel rendelkező MárkusZínház reprezentálja a műfaj sokszínűségét.

Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna, valamint gyermekeik, Pilári Lili és Pilári Áron családi bábszínházát a hagyományok továbbvitele mellett az új utak keresése jellemzi. A repertoárjukon levő előadások a magyar irodalom klasszikusaiból és a magyar népmesekincsből merítenek életkedvvel, humorral, a legkisebbektől a legnagyobbakig minden generációt megszólítva.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Pécs mindig soknemzetiségű város volt, a különböző népcsoportok kultúrája megtermékenyítően hatva élt egymás mellett.

A multikulturalitás fontosságát és erejét mutatja az 1992 óta működő Pécsi Horvát Színház is.

S hogy mi lehet a Mecsek alján a levegőben, ami a virágzó pécsi színházi élet okát adja? Mi az, ami ennyi társulat létrejöttét kezdeményezte és igazolja? Honnan ered a hagyománytisztelet és az innováció különös kevercse? Hogyan tudnak a színházak nem csupán békében élni egymás mellett, de egymás iránt érdeklődve, nyitottan, a művészek átjárását lehetővé téve? A népmesékkel szólva: menjenek el Pécsre, járjanak utána!

A nyitóképen Vári Éva A nagymama című előadásban a Pécsi Nemzeti Színházban. Fotó: Juhász Éva