A portré otthona, az otthon portréja címmel nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében, amely rövid időn belül már a negyedik, amely a múzeum friss szerzeményeit kívánja a közönség elé tárni. A tárlat magját Josef Kriehuber (1800-1876) elmúlt évtizedben vásárolt portréi alkotják, de Franz és Jakob Alt, valamint Barabás Miklós alkotásaiban is gyönyörködhetnek a látogatók.
A bécsi béke (1815) és a „népek tavasza” (1848) közötti időszak a polgárság javuló társadalmi helyzetét hozta, az otthonokban látványosan igyekeztek a felsőbb osztályokat követni. E törekvés lenyomata maga a biedermeier irányzat idilli ábrázolásmódja.
A 19. század eleji polgári otthonok elengedhetetlen kellékei voltak az arcképek, a bensőséges családi festmények. Az önálló és a család tagjait közösen ábrázoló portrék is szinte futószalagon készültek, ahol a gyerekeket már nem kis felnőttként, hanem valódi gyerekként ábrázolták, hiszen a korban változott a gyereknevelés szerepének megítélése is. A szoba portréjának ábrázolásával hasonló hatást kívántak elérni, mint egy személy arcképén keresztül: egyszerre jelentett önkifejezést és tanító szándékú reprezentációt.
A tárlat külön szekcióját alkotják a „kép a képben” jellegű arcképek, izgalmas megkeresni a grafikákon, hogy a miniatűrök milyen gyakran és változatosan bukkannak fel az alkotásokon. A biedermeiert sokan unalmas stílusnak tartják a sok egyforma portré és szobabelső láttán, visszaemlékezések alapján a művészek sokszor maguk is unták már a megrendeléseket. A tárlat néhány alkotásán azonban játékos részleteket is felfedezhetünk: Peter Fendi saját hálósipkás alakját csempészte az éjjeli szobabelsőbe, míg Rudolf von Alt lányát ábrázolta kedves durcás ifjú hölgyként.
A tárlathoz kapcsolódóan adta ki a múzeum Xavier de Maistre Utazás szobám körül című kisregényét, amely a valaha volt legkisebb terület megismeréséhez íródott útikönyv. Egy párbaj eredményeként „szerzett” 42 nap szobafogság alatt íródott ez a filozófiai jellegű kisregény, amely a bédekkerek formai követelményeit szigorúan betartva, a humort sem mellőzve ír le egy biedermeier otthont.
Bár a biedermeier egy régen letűnt kifejezési mód, témái nem vesztettek aktualitásukból. A Szépművészeti Múzeum kortárs alkotókat – Markus Schinwaldot és Zékány Diát – kért fel a tárlat anyagához kapcsolódó művek megalkotására. Schinwald Kriehuber portréit gondolta újra: a látszólag egyenportréknak ajándékozott egyéniséget az arcokra helyezett vagy az arcokat eltakaró tárgyakkal. Zékány Dia a biedermeier otthonok látványából inspirálódva alkotta meg két modern szobabelső képét. Nagyszülei lakásának tereiben mindent elborít a tárgy- és mintakavalkád, éles ellentétben a 19. századi otthonok rendezett állapotával.
A biedermeier művészet alkotásain keresztül rövid ideig el tudta hitetni, hogy az otthon békéje nem csupán illúzió.
