Egyre több színház tart online premiereket. A békéscsabai Jókai Színház is streamel, de új produkcióval eddig nem álltak elő.
Nem is tervezzük. A színház lényege az élő kapcsolat az előadók és a közönség között. Kényszermegoldásként élem meg az online közvetítéseket, mégis elengedhetetlenek, hiszen fontos tartanunk a kapcsolatot a közönségünkkel. A Hotel Mimóza című francia vígjátékból három előadást tudtunk lejátszani, majd online műsorra tűztük a bérletes és jegyes nézőknek egyaránt, így összesen ezren látták. Ezen kívül december óta folyamatosan elérhetővé tesszük korábbi előadásaink felvételeit, amelyeket egy jegy megvásárlásával akár délután kettőkor is megnézhetnek az érdeklődők. A stream egyetlen előnye, hogy a távolabb élőket is elértünk az előadásainkkal, amelyekre Soprontól Debrecenig sokan jegyet váltottak, a határon túli magyarlakta részekről nem is szólva, sőt akadt nézőnk Nyugat-Európából és a tengerentúlról is.
Kimondottan közvetítés céljából készültek ezek a jó minőségű, többkamerás felvételek?
A Jókai film névre keresztelt stúdiónkat a színház korábbi igazgatója, Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár hozta létre. Eleinte mesefilmeket készítettünk, aztán a felszerelést pályázati forrásokból bővítettük. Ennek köszönhető, hogy évek óta négy-öt kamerával profi felvételeket készítünk az előadásainkról.
Próbálnak?
Három előadásunk van talonban, ezeket már az őszi zárást követően próbáltuk be, de akad, aminek a közeljövőben lesz a házi főpróbája. Amint kinyithatunk, egy néhány napos próbafolyamatot követően mindegyiket a közönség elé tudjuk vinni. Tartok tőle, hogy a nyitás is hosszabb folyamat lesz, különböző fokozatokkal, tehát először kevesebb nézőt fogadhatunk majd. Megjegyzem, a közönség is óvatos, az őszi zárást megelőző időszakban kicsit foghíjas volt a nézőtér; hiába volt papíron telt ház, nem mindenki mert eljönni.
Értékesítettek bérleteket erre az évadra?
A felnőtt bérleteink mindegyikét eladtuk, a gyermek- és ifjúsági bérleteink vásárlói viszont érthetően nagyon megcsappantak. Főként óvodai és iskolai csoportok érkeztek korábban.
Van remény, hogy pótolni tudják a hónapok óta elmaradt előadásokat?
Amint kinyithatunk, elkezdjük a pótlást. Mi a rajtvonalnál toporgunk, és a startpisztolyra várunk. Kötelességünk meghálálni a közönség bizalmát, és teljesíteni a vállalásainkat. Ráadásul a repertoár összeállításánál a sokszínűség mellett számos szempontot figyelembe vettünk, például hogy minden művészünk kapjon hozzá illő, méltó feladatot. Nem volt egyszerű persze, az előző évad pótlásaival októberre végeztünk, de ha kell, most is átcsúszunk a következő szezonba.
Hogyan lehet egyben tartani a társulatot?
Nem széledtünk szét, bár akadnak pesti művészeink, magam sem Békéscsabán élek. Kiváló társulatról van szó, amelynek tagjai szeretik a hivatásukat, senkit nem kell noszogatni, ha munkáról van szó.
Egy társulat kiválósága nem csupán ezt jelenti.
Valóban, és ha számba vennénk a hagyományos szerepköröket, kiderülne, hogy vannak hiátusok. Ha valakit szeretnénk leszerződtetni, akkor előtte vendégművészként meghívjuk, hogy lássuk, tud-e azonosulni azzal a szellemiséggel, munkamorállal, amely minket jellemez. Sajnos elég öreg vagyok, így van orrom ehhez. Szerintem az emberi aspektus legalább olyan fontos, mint a szakmai.
Az ötvenes, hatvanas években színházi Szibériaként emlegették Békéscsabát, mert távol esett a fővárostól, és nehézkes volt az eljutás is.
Valóban, ide száműzték akkoriban a megbízhatatlannak bélyegzett művészeket. Kétszázharminc kilométerre van a fővárostól, ma viszont már jó minőségű út visz oda, így részévé vált az országos színházi vérkeringésnek. Néhány évtizede még jellemző volt, hogy meghatározó alkotóműhelyek alakultak ki vidéken, megjegyzem: a szolnoki és a kaposvári színház mindig is más szellemiségű volt, mint amit mi csinálunk. Persze a kor is más volt. A mi színházfelfogásunk nem divatos.
Milyen ez a színházfelfogás?
Az előadásaink túlnyomó része magyar darab. A nemzeti összetartozás évadában bemutattuk a Megfeszített rockoperát, most készül a Trianon. Ha muszáj címkét aggatnom rá, azt mondanám: a műsorpolitikánk nemzeti és hagyományos értékeken alapul. Én nem hiszek abban a típusú színházban, amely napi politikai ügyeket vagy társadalmi problémákat visz színpadra.
Ha most azt mondja: nemzeti szemléletű, az nem politika?
Nem, ez általános érvényű állítás, amelynek természetesnek kellene lennie. Amikor Rómában jártam, magától értetődő volt, hogy a színházak repertoárján szereplő darabok számottevő része olasz mű. A magyar irodalom hihetetlenül gazdag színdarabokban is, de az elmúlt években kiváló regényadaptációkat vittünk színpadra. Kazimir Károly – aki mellett tíz évig dolgoztam a Thália Színházban – számos prózai műről bizonyította be, hogy remekül működik színpadon. Jelenleg például a Magyarock Dalszínházával közösen Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regénye színpadi változatának ősbemutatójára készülünk a komáromi erődben, amelyet később Békéscsabán is bemutatunk majd.
A kortárs magyar dráma is helyet kap a programban?
Amennyire a közönségünk elfogadja. Nem hiszek a közönség nevelésében. A közönség nem szereti, ha nevelik, és nem is hagyja magát nevelni; ha valami nem tetszik neki, feláll, hazamegy, és lehet, hogy nem is jön többet. A mottónk: közérthető művészet, minőségi szórakoztatás. A stúdiószínházban korábban a merészebb kortárs magyar előadásoknak is csak két-három alkalommal volt közönségük Békéscsabán. Ez nem csupán a befektetett pénz, hanem a rengeteg alkotói energia miatt is hiábavaló erőfeszítés volt. Most más a koncepciónk. Olyan darabokból válogatok, amelyek a szélesebb közönség számára is befogadhatók. Az a szándékunk, hogy amit csinálunk, minél több emberhez eljusson.
Miért érdemes saját színészképző iskolát működtetnie a színháznak?
Ennek régi hagyománya van. Sík Ferenc alapította huszonnyolc éve a Színitanházat, ahol nem csak színészeket, hanem a színházi háttérszakmában dolgozókat is képezünk, akikből évek óta hiány van a legtöbb intézményben.
Az év végén kezdte meg újabb ötéves színházigazgatói mandátumát. Rég esedékes a tető felújítása. Lát rá esélyt?
Bizakodom. A tetőfelújítás lényegében teljes felújítást jelent. Ironikus, hogy a kívülről szép színházépületen nem látszik, hogy felújításra szorul a százötven éves faszerkezet, a szigetelés és a fűtésrendszer. Remélem, hogy ha csak a végén is, de ebben az igazgatói ciklusomban erre is lesz mód. Csak játszhatnánk már végre!
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
