Hétfőn mutatták be a Corvin moziban az Oscar-díjas Deák Kristóf első egész estés televíziós filmjét, a Foglyokat. A rendezővel beszélgettünk.
A történet szerint 1951-ben Budapesten egy átlagos család élete a feje tetejére áll, amikor hajnalban a hatalom képviselői állítanak be hozzájuk – ám kitelepítés helyett beköltöznek, a saját lakásukban ejtve foglyul a családot, továbbá mindenki mást, aki csak az ajtóhoz merészkedik és gyanútlanul bekopog. Így telnek a napok, magyarázat nincs, az egyre abszurdabb összezártság, a titkok és a félelem pedig lassan kikezdik a lakás foglyainak idegeit.
A díszpremieren a film alkotói és szereplői mellett még egy különleges vendég is részt vett: Szüts Miklós festőművész, akinek gyerekkori élményei ihlették az ötvenes évek fojtó, már-már groteszk hangulatát bemutató alkotást.
A film tehát igaz történet alapján készült: a sztorira a forgatókönyvíró, Vörös András bukkant rá, amikor a korszak eseményeit kutatta, különös figyelmet fordítva arra, hogy hogyan élték meg a mindennapokat az „átlagemberek”. Az interneten rábukkant egy videóra, melyen Szüts Miklós édesanyja mesélt erről a rendkívüli családi történetről. Ezután levéltárakban végzett kutatások segítségével egészítette ki az egyre abszurdabb fordulatokban bővelkedő eredeti történetet.
A film rendezőjét, Deák Kristófot
kérdeztük a bemutató előtt.
A Mindenki
a 90-es évekbe
vitte a nézőt,
A legjobb játék
a közeljövőbe, a Foglyokkal pedig most a
Rákosi-korszakba látogatunk. Máskor is számíthatunk tőled ilyen „időutazásra”?
Azokat a történeteket, amik engem érdekelnek, nem az egységesíti, hogy milyen korszakban játszódnak, felesleges ez alapján kategorizálni őket. Azok a történetek érdekelnek, amik valamilyen igazságtalanságról szólnak, és arról a hősről, aki felül tud emelkedni az igazságtalanságon, legyen szó egy kislányról, egy biztonsági őrként dolgozó férfiről, vagy épp egy családról, aminek tagjai 1951-ben, a Rákosi-korszak sötét diktatúrájában élik át ezt. Ez köti össze őket: a rendszerszintű igazságtalanság, ami történik velük. A továbbiakban is széles spektrumon fogok gondolkodni, van olyan filmtervem, ami a 19. században játszódik, de akad 21. századi is. De a lényeg valójában inkább az, hogy mi az, ami univerzális, örök érvényű egy történetben.
A
film nemzetközi
premierje az Indiai Nemzetközi
Filmfesztiválon volt Goában. Mesélnél erről egy kicsit?
Nagyon szuper volt a fesztivál, tényleg igazán díszes, elegáns, nagy kiállítású rendezvényről van szó. Ez volt az ötvenedik évfordulójuk, ez is külön emelte a dolog fényét. Indiában nagyon fontos dolog a film, még a legszegényebbek is heti kétszer járnak moziba. Az indiai közönség – számomra kellemes meglepetésként – majdnem minden poént értett. Ez egy szatirikus, fekete humorú film, és mi azt gondoltuk, hogy javarészt a magyar közönségnek szól, de Indiában is értették. Nagyon örültem ennek.
Bizonyos
jelenetekben nagyon sok színésszel forgattál egyszerre. Milyen élmény volt ez?
Nekem rendezőként kimondottan vonzó volt ez a kihívás, hogy egy ilyen kis teret ennyi színésszel népesíthetek be, részben ezért is vágtam bele. Ez egy ensemble-film: van ugyan egy főszereplő (őt játssza Sodró Eliza), de nem ő viszi kizárólag a sztorit, és egy kicsit tényleg megismerjük mind a másfél tucat embert, akik „összegyűltek” a lakásban. Célunk is volt, hogy minden karakternek, minden színésznek jusson legalább egy erős jelenet, ami őt jellemzi. Ha szabad ilyennel dicsekednem, úgy gondolom, ez is a film egyik fő ereje: olyan gárdát sikerült verbuválnunk, akik egytől egyig felejthetetlenek. Nagyon büszke vagyok rájuk.
Hogy érzed most magad és mire számíthatunk tőled legközelebb?
Nekem
egy premieren is az a legfontosabb, hogy hogy reagálnak a nézők. A bemutatón ugyan a nézőtér fele
szakmai közönség, de nekem leginkább az számít, hogy
beindul-e az a bizonyos „mágia”,
aminek ilyenkor kell: amikor több
száz ember együtt ül
a moziban a sötétben, és egyszerre nevetnek, sírnak. Emiatt
izgulok most, de nagyon jól
érzem magam közben. Mégiscsak ez az első egész estés filmem,
és ez óriási dolog!
A következő tervem egy egész estés mozifilm, ehhez a forgatókönyv épp fejlesztés alatt áll, és ha a Filmintézet döntőbizottsága is bizalmat szavaz, ez lesz a következő projektem. De több más ötlet is van a tarsolyomban.
Reméljük,
végül megnyugodott a
rendező, az a bizonyos „mágia”
ugyanis határozottan jelen volt a Corvin mozi dísztermében. A nézők tényleg együtt nevettek, szorongtak és döbbentek
meg, és
abban is biztos vagyok, hogy hazafelé nem én voltam az egyetlen, akinek a
budapesti lakás foglyai jártak a fejében.
A Foglyokat december 28-án este 19.40-kor tűzi műsorára a Duna
televízió.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
