A történet szerint 1951-ben Budapesten egy átlagos család élete a feje tetejére áll, amikor hajnalban a hatalom képviselői állítanak be hozzájuk – ám kitelepítés helyett beköltöznek, a saját lakásukban ejtve foglyul a családot, továbbá mindenki mást, aki csak az ajtóhoz merészkedik és gyanútlanul bekopog. Így telnek a napok, magyarázat nincs, az egyre abszurdabb összezártság, a titkok és a félelem pedig lassan kikezdik a lakás foglyainak idegeit.

A Foglyok stábja, Deák Kristóf és Szüts Miklós a premieren

A díszpremieren a film alkotói és szereplői mellett még egy különleges vendég is részt vett: Szüts Miklós festőművész, akinek gyerekkori élményei ihlették az ötvenes évek fojtó, már-már groteszk hangulatát bemutató alkotást.

A Foglyok stábja

A film tehát igaz történet alapján készült: a sztorira a forgatókönyvíró, Vörös András bukkant rá, amikor a korszak eseményeit kutatta, különös figyelmet fordítva arra, hogy hogyan élték meg a mindennapokat az „átlagemberek”. Az interneten rábukkant egy videóra, melyen Szüts Miklós édesanyja mesélt erről a rendkívüli családi történetről. Ezután levéltárakban végzett kutatások segítségével egészítette ki az egyre abszurdabb fordulatokban bővelkedő eredeti történetet.

A film rendezőjét, Deák Kristófot kérdeztük a bemutató előtt.

A Mindenki a 90-es évekbe vitte a nézőt, A legjobb játék a közeljövőbe, a Foglyokkal pedig most a Rákosi-korszakba látogatunk. Máskor is számíthatunk tőled ilyen „időutazásra”?

Azokat a történeteket, amik engem érdekelnek, nem az egységesíti, hogy milyen korszakban játszódnak, felesleges ez alapján kategorizálni őket. Azok a történetek érdekelnek, amik valamilyen igazságtalanságról szólnak, és arról a hősről, aki felül tud emelkedni az igazságtalanságon, legyen szó egy kislányról, egy biztonsági őrként dolgozó férfiről, vagy épp egy családról, aminek tagjai 1951-ben, a Rákosi-korszak sötét diktatúrájában élik át ezt. Ez köti össze őket: a rendszerszintű igazságtalanság, ami történik velük. A továbbiakban is széles spektrumon fogok gondolkodni, van olyan filmtervem, ami a 19. században játszódik, de akad 21. századi is. De a lényeg valójában inkább az, hogy mi az, ami univerzális, örök érvényű egy történetben.

Nemzetközi premier Goában

A film nemzetközi premierje az Indiai Nemzetközi Filmfesztiválon volt Goában. Mesélnél erről egy kicsit?

Nagyon szuper volt a fesztivál, tényleg igazán díszes, elegáns, nagy kiállítású rendezvényről van szó. Ez volt az ötvenedik évfordulójuk, ez is külön emelte a dolog fényét. Indiában nagyon fontos dolog a film, még a legszegényebbek is heti kétszer járnak moziba. Az indiai közönség – számomra kellemes meglepetésként – majdnem minden poént értett. Ez egy szatirikus, fekete humorú film, és mi azt gondoltuk, hogy javarészt a magyar közönségnek szól, de Indiában is értették. Nagyon örültem ennek.

Bizonyos jelenetekben nagyon sok színésszel forgattál egyszerre. Milyen élmény volt ez?

Nekem rendezőként kimondottan vonzó volt ez a kihívás, hogy egy ilyen kis teret ennyi színésszel népesíthetek be, részben ezért is vágtam bele. Ez egy ensemble-film: van ugyan egy főszereplő (őt játssza Sodró Eliza), de nem ő viszi kizárólag a sztorit, és egy kicsit tényleg megismerjük mind a másfél tucat embert, akik „összegyűltek” a lakásban. Célunk is volt, hogy minden karakternek, minden színésznek jusson legalább egy erős jelenet, ami őt jellemzi. Ha szabad ilyennel dicsekednem, úgy gondolom, ez is a film egyik fő ereje: olyan gárdát sikerült verbuválnunk, akik egytől egyig felejthetetlenek. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Hogy érzed most magad és mire számíthatunk tőled legközelebb?

Nekem egy premieren is az a legfontosabb, hogy hogy reagálnak a nézők. A bemutatón ugyan a nézőtér fele szakmai közönség, de nekem leginkább az számít, hogy beindul-e az a bizonyos „mágia”, aminek ilyenkor kell: amikor több száz ember együtt ül a moziban a sötétben, és egyszerre nevetnek, sírnak. Emiatt izgulok most, de nagyon jól érzem magam közben. Mégiscsak ez az első egész estés filmem, és ez óriási dolog!

A következő tervem egy egész estés mozifilm, ehhez a forgatókönyv épp fejlesztés alatt áll, és ha a Filmintézet döntőbizottsága is bizalmat szavaz, ez lesz a következő projektem. De több más ötlet is van a tarsolyomban.

Reméljük, végül megnyugodott a rendező, az a bizonyos „mágia” ugyanis határozottan jelen volt a Corvin mozi dísztermében. A nézők tényleg együtt nevettek, szorongtak és döbbentek meg, és abban is biztos vagyok, hogy hazafelé nem én voltam az egyetlen, akinek a budapesti lakás foglyai jártak a fejében.

A Foglyokat december 28-án este 19.40-kor tűzi műsorára a Duna televízió.