260614_PALFFY_MATYAS_CSZS_.JPG

A révfülöpi kertmoziban pokrócba csavarva nézhetünk a teliholdra és az ezüsthídra

Kertmozizni jó, mert nemcsak a székek nyikorgását vagy a pop-cornos zacskók zörgését hallani, hanem a tücskök ciripelését is. Pálffy Mátyás afféle kertmozis családba született, édesapja üzemelteti például a révfülöpi kertmozit, míg Mátyás viszi a Balatonakaliban és Fövenyesen található szabadtéri filmszínházakat. Pálffy Mátyással beszélgettünk.

Vetítetek a kertmozikban „kötelező filmeket” (Macskafogó, Pogány Madonna stb.), vagy mindenki az aktualitásokra kíváncsi?

Harminc éve van benne a családunk a kertmozik világában, próbálkoztunk mi már szinte mindennel, és idén nyáron újból nekifutunk a retró filmeknek, heti egy alkalommal, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nézőket alapvetően az új filmek érdeklik.

A kertmozik mindig is premiermozik szerettek volna lenni. Még a hetvenes években számos kertmozi kapta meg a kópiákat a pesti bemutatók előtt.

Aztán volt egy olyan időszaka is a kertmoziknak, amikor jórészt utánjátszó filmszínházakként működtek. Amikor 2011-ben mindenki átállt a digitális vetítésekre, onnantól fogva nem kellett várni a kópiákra. Azt a filmet raktuk be, és akkor, amikor szerettük volna, tehát ismét hozzájutottunk a premierekhez. Valójában ez hozta el a kertmozik számára a megváltást, ezért van az, hogy néhány kertmozi fenn tudott maradni.

Mi főleg az amerikai és az európai premierfilmeket vetítjük, de heti egy-két alkalommal populárisabb európai művészfilmeket is műsorra tűzünk. És ebbe az ajánlatba fűzzük bele alkalomadtán a Csinibabát vagy éppen a Pogány Madonnát. Informálisan sokan kérik ezeket a kultuszmozikat, de amikor műsorra tűzzük, sajnos kevesen jönnek el, mert a 30-40 éves filmek mögött nincs aktuális marketing. De most is újra megpróbáljuk, megfuttatjuk a közösségi médiumokban, hogy mire lenne igazán kíváncsi a közönség. Júniusban levetítjük a 40 éves Top Gunt, majd a Brian életét is, később pedig a Vissza a jövőbe kerül műsorra. 

Mekkora kihívást jelentenek a Balaton-parti plázákban lévő multiplex filmszínházak a kertmozikra nézve?

A siófoki pláza például semmiképp sem, hiszen a mi összes mozink az északi parton van. Édesapám üzemelteti a révfülöpi kertmozit és a füredi mozit, és a kedvesemmel közösen üzemeltetjük Balatonakali és Fövenyes moziját. Nincs hatással ránk az, hogy éppen mi megy a veszprémi plázában, vagy néhány településsel odébb. Amikor szezon van, azokra számítunk elsősorban, akik helyben vannak. Figyeljük a nagyobb mozik árváltozásait, de még így is jóval azok árai alatt tudunk maradni. Miközben hozzánk izgalmasabb beülni, mint egy klimatizált, hangszigetelt terembe. A révfülöpi kertmoziban pokrócba csavarva ránézhetünk a teliholdra és az ezüsthídra, miközben mindenhol mécsesek világítanak. Ezt nem tudják a plázamozik.

Vannak a balatoni kertmozikban matinéprogramok is?

Igen, de a kertmozik nem tudnak nappal vetíteni, ezért erre az időszakra gyerekprogramokat szervezünk, bábelőadásokat, kézműves-foglalkozásokat, zenés produkciókat, például Gryllus Vilmossal vagy Rutkai Bori bandájával. De a fő profilunk a mozi.

Még a hetvenes években a kertmozikban voltak humorista fellépők, sőt rockkoncertek is…

Az esti műsorsávban filmeket szeretünk vetíteni, és az sem lenne szerencsés, ha szünnapot tartanánk, fontos ugyanis a szolgáltatásbiztonság, az, hogy tudják a nyaralók, hogy minden este számíthatnak a kertmozira. Külsős rendezvényszervezők próbálkoztak stand up comedyvel, színházi előadásokkal, de ezek valójában nem illenek a kertmozis profilba. Fontos az is, hogy megmaradjon a mozik közelében élőkkel a jó kapcsolatunk, amit hamar elrontanánk egy-egy hangos rockkoncerttel.

Vannak-e olyan kutatások, amelyek alapján megállapítható, hogy egy-egy településen lehet művészfilmeket adni, máshol pedig kizárólag a blockbusterek mennek?

Úgy látom, hogy ez nem településfüggő. Inkább arról szól, hogy a mozi üzemeltetői mit tűznek ki célul. Az elején nem voltak az art filmekre igazán nyitottak a nézők, aztán több év marketingmunka eredményeképp megszerettettük a szórakoztatóbb művészfilmeket is a közönséggel.

2026-ban milyen fejlesztésekre van szükség egy kertmoziban ahhoz, hogy megfeleljen a mai elvárásoknak? 

Alapkérdés, hogy a vetítőgépek professzionálisak legyenek. Vannak saját keverésű szúnyogriasztóink, és olyan növényeink is, amelyek szintén távol tartják a szúnyogokat.

A révfülöpi mozi fölött van tető, hogy ha jön az eső, ne verje szét a vetítést. Ezt édesapám meglépte, mi ugyanezt Akaliban és Fövenyesen nem tettük meg, mert úgy gondoljuk, hogy jobb, ha a kertmozis élmény afféle időutazás.

Mivel készültök akkor, ha esik az eső? Voltak-e extrém helyzetek, amelyekhez kapcsolódott egy-egy történet?

A nyári zivatarok elég extrémek tudnak lenni, de volt már áramkimaradás is, amikor megállt a vetítés, és olyan is előfordult, hogy a közelben vesztegelt egy bőszen dudáló vonat, mert állatok jártak a síneken.

Létezik-e iránymutatás arra nézve, hogyan kell kinéznie 2026-ban egy kertmozinak? Hangsúlyoznia kell a magyar retrót, vagy éppen az amerikai autósmozi-érzést?

Nem akarunk ilyet, pont az a jó, hogy mindegyik mozinak megvan a sajátos, egyedi hangulata. A révfülöpiben az a különleges, hogy a strandon van, az akaliban már a 2000-es évek hangulata köszön vissza, a fövenyesi afféle „füves-fás, színes székes” kertmozi. És jövőre nyílik majd egy vadonatúj kertmozi Balatonfüreden, az pedig kimondottan kortárs hangulatú mozi lesz.

Volt egy mozidigitalizációs állami program vidéki art mozikra célozva. Erre tudtak pályázni a kertmozik? Egyáltalán van olyan állami forrás, amely támogatja a kertmozikat?

A pályázatoknál mindig szempont az egész éves nyitvatartás, és az, hogy a filmeknek bizonyos százaléka kimondottan művészfilm legyen, így a kertmozik nem is kapnak semmiféle állami támogatást.

Sokáig bérelnünk kellett a kimondottan drága, de használt digitális gépeket, de a Covid idején a bérleti piac beomlott, így kénytelenek voltunk használtan megvenni őket.  

Sok multiplex mozi pop-cornnal és üdítővel hozza egyenesbe a bevételt. A balatoni kertmoziknál van például lángos vagy más „csali”?

Főleg a pop-corn és az üdítő megy nálunk is, mi még a gyerekprogramok idején aszalt biogyümölcsöt, úgynevezett csintákat is árulunk. Sokan szeretnék, ha árulnánk sört és fröccsöt, de nem szeretnénk olyan hely lenni, ahol kaphatók szeszes italok.

Mi várható a 2026-os szezonban?

Úgy néz ki, hogy erős lesz a szezon, sok remek filmmel. Nagyon várjuk a nagycsaládos nézőink miatt az animációs filmeket, lesz egy új Minyonok-epizód, lesz a Vaina élő szereplős változata, de várjuk Nolan Odüsszeiáját is. Adjuk majd a már futó Michaelt és az Ördög Pradát visel új epizódját is, és még mindig sokan követelik a Hogyan tudnék élni nélküled? című magyar mozit.  

Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

Kamarazene, jazzkoncert, bábelőadás és Bartók-bemutató a Kaposfest programkínálatában

A világhírű hazai és külföldi művészek, az emlékezetes koncertek és mesterkurzusok, az előadások és a workshopok mellett idén egy eltűnt Bartók-mű bemutatója és egy új hangversenyhelyszín is színesíti a Kaposfest eseménysorozatát. Lássuk, milyen izgalmas produkciók várják a kamarazene kedvelőit augusztus 9. és 14. között Kaposváron!

Verseny helyett ismét filmünnep lesz a veszprémi Filmpiknik

Mintegy hetven játék- és dokumentumfilmmel, premier előtt vetítésekkel, gazdag kisjáték- és animációs filmes válogatással és számos kísérő programmal várják a közönséget augusztus 27–29. között Veszprémben és Balatonfüreden a megújult Veszprém–Balaton Filmpiknikre.

Világsztárok, Bródy-dalok és ikonikus visszatérők a Sziget Fesztiválon – Programajánló

A koncertek mellett művészeti programok, színházi előadások, workshopok, kiállítások, cirkusz és képzőművészeti helyszínek várják az érdeklődőket a 32. alkalommal jelentkező Sziget Fesztiválon augusztus 11. és 15. között, pontosabban augusztus 9. és 15. között, mert az öt hagyományos fesztiválnap mellett ismét lesz 0., sőt –1. nap is. Egy kis ízelítő a programkínálatból.

Lángos, líra, lobogó tükör: irodalmi túlélőkészlet a „magyar tengerhez”

Manapság a Balatonra lemenni afféle népi rituálé: az ember bepakolja a gumimatracot, a hűtőtáskát és a reményt, hogy idén talán nem lesz drágább a főtt kukorica egy kisebb családi bevásárlásnál.