Az eredetileg április közepére tervezett bemutató a téli bezárás miatt az évad végére tolódott. Megírása óta folyamatosan aktuális mű, hiszen a Móricz által ábrázolt emberi sajátosságok, szituációk a világ bármely pontján érvényesek. A darab rávilágít arra, hogy a tudás, a szorgalom és a tehetség nem minden esetben elegendő a boldoguláshoz, hanem előfordul, hogy a rokoni kapcsolatok kiaknázása révén lehet hatalomra szert tenni.
Szikszai Rémusz nem első alkalommal dolgozik a társulattal, az ő nevéhez fűződik rendezőként a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog című előadás. Móricz Zsigmond munkássága közel áll hozzá, a Rokonok ráadásul napjaink valóságát tükrözi, az elmúlt közel száz évben az emberi gyarlóság nem változott. Vörös Róbert dramaturggal együtt a Rokonok összes adaptációját elolvasták, de azt érezték, személyesebbé kell tenniük, hiszen „személyes ügy arról beszélni, hogy most mi van, és a legfontosabb feladatunk” – mondta a dramaturg.
Az új szöveg dinamikáját Bagossy Levente folyton változó, folyamatosan mozgó díszlete hivatott erősíteni, míg Papp Janó részletgazdag, korhű jelmezei megelevenítik az elegáns, egyben urizáló világot.
A történet főhőse Kopjáss István, akit egyik pillanatról a másikra megválasztanak Zsarátnok főügyészének, és a maga módján tisztességes ember nagy reményekkel vág neki új munkájának. A pozícióba kerülés pillanatnyi mámorát azonban hamarosan megkeserítik az egyre másra felbukkanó, markukat tartó rokonok és az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a „kéz kezet mos” elven működő kapcsolatok kibogozhatatlan szövedéke. Kopjásst Rétfalvi Tamás alakítja, feleségét Csorba Kata játssza. Mellettük Kárász Zénó, Ottlik Ádám, Barnák László, Menczel Andrea, Fekete Gizi és Jakab Tamás is látható az előadásban.
Nyitókép: Szikszai Rémusz rendező a Rokonok olvasópróbáján. Fotó: Szegedi Nemzeti Színház
