Római kori leletegyüttes a Hónap kincse

„A Római Gyűjteményben több ezres számú a vastárgyak aránya, a legkorábbi gyarapodásokat már a Magyar Nemzeti Múzeum legkorábbi leltári jegyzéke, a Cimeliotheca rögzítette 1825-ben. Az alkalomszerű gyarapodásokon túlmenően, a múzeum által kezdeményezett ásatásokból is jelentős mennyiségű vaseszköz került az intézménybe, azonban az eredeti régészeti kontextusban feltárt depóleletek száma így is alacsony. A pincehelyi lelet jelentőségét emeli, hogy a hatalmas kiterjedésű lelőhely területén eddig szisztematikus kutatások nem folytak, jóllehet, már a XIX. században kerültek be onnan leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba.” – mondta el Dr. Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az ünnepélyes megnyitón.

Szabadváry Tamás kurátor mutatta be a tárgyat, aki kiemelte, hogy a „vas értékes fémnek számított, nem véletlen, hogy a római korban az állandó újrafelhasználás gyakorlatilag általános jelenségnek mondható. Akár éppen ez is lehetett az oka, hogy a lelet egykori tulajdonosa az eszközöket a földbe rejtette. Egy esetleges külső támadás esetén bizonyos barbár csoportok, maguk is fémszűkében lévén, a számukra fontosnak és újrahasznosíthatónak ítélt háztáji eszközöket is magukkal vitték, tehát a legjobb védekezés a gyors elföldelés volt.” 

A kamarakiállítást Dr. Borhy László akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt rektora nyitotta meg. aki beszédében úgy fogalmazott: „A vaseszközök is kincsek.

A régész számára minden olyan lelet akár a véletlennek köszönhetően, akár régészeti feltárás során, egy nagyobb együttes keretében kerül elő bármilyen lelettípus, az kincsnek számít.

Szeretném a köszönetemet kifejezni, hogy Pannónia történetének egy apró mozaikjára, egy mikrotörténelmi, és egy történelmi közegbe helyezhető eseményre ily módon fény derülhetett.”