Mióta foglalkoztok zenéléssel?

Lengyel Johanna: Kicsi korom óta énekelek, de komolyabban 2014-ben, Los Angelesben kezdtem foglalkozni az énekléssel. Jason Catronhoz jártam tanulni, emellett az iskolában musicalekben léptem fel, és részt vettem a Yale Egyetem musicaltáborában is. Később itthon folytattam az énektanulást Koszi Jankánál és ekkor kezdtem aktivizálódni hazai zenei projektekben is. Zeneszerzést nem tanultam, de részt vettem néhány online workshopon (magyaron és külföldin egyaránt), ahol továbbfejlesztettem ezt az irányt is. 

Benkő Dávid: Négyéves koromtól zenélek, először csellóval kezdtem, majd 14 évesen zongorára váltottam, és 2010-ben szereztem jazz-zongora előadóművészi diplomát a Kodolányi János Főiskola Zenei Tanszékén. A zeneírás az egyik kedvenc hobbim, megnyugtat, kikapcsol, ráadásul nem is drága.

Kik a kedvenc előadóitok, dalszerzőitek?

Johanna: Kedvenc előadóim folyamatosan változnak, attól függően, hogy ki inspirál a legjobban. Eleinte Jennifer Hudson, Cynthia Erivo, Aretha Franklin, majd a későbbiekben India Arie, La’Porsha Renae, Vulfpeck, Allen Stone és Jacob Collier voltak meghatározók számomra.

Dávid: Nagyon sok zenét hallgatok, gyűjtöm a lemezeket is, főleg jazz, rock, beat, funk, soul és reggae stílusokban. Elsősorban az 1960-as és 70-es évek hangzása áll közel hozzám, ami talán érződik a Never Be hangszerelésén is. Nagyon szeretem a klasszikus huszadik századi könnyűzenei előadókat, sok Beatles-, Pink Floyd-, Led Zeppelin-, Deep Purple-, Dire Straits-, Elton John-, Doors-lemezem van. Emellett gyakran hallgatok jazzt, a régiek közül Bill Evans, Oscar Peterson, Sonny Clark, John Coltrane, Miles Davis és számos remek Blue Note művész a kedvenceim, a mai előadók közül pedig Jacob Collier, Robert Glasper, Shai Maestro, Brad Mehldau, Bill Frisell jut hirtelen eszembe, de sokáig tudnám sorolni.

A Johannával közös dalokat elsősorban az 1960-as évek rhythm and blues stílusai, a soul, funk, blues, gospel, surf és reggae stílusjegyek felhasználásával hangszerelem. Itt a legendás autentikus előadók (Meters, James Brown, Aretha Franklin, Ray Charles…) mellett a Vulfpeck, Black Pumas, Leon Bridges, Michael Kiwanuka, Khruangbin, Norah Jones, John Mayer fémjelezte zenei világ hatásait hagyom eluralkodni az alkotás folyamán.

Milyen fontosabb zenei projektekben voltatok benne és vagytok jelenleg?

Johanna: Szerepeltem a Sztárban sztár leszek műsorban, jelenleg pedig a Geszti-produkcióban, Bereczki Zoltánnal, a Vasovski Live-val játszom, de énekeltem már a Garami Funky Staffban is.

Dávid: Idén lesz 18 éve, hogy csatlakoztam a Pannonia Allstars Ska Orchestrához, amely zenei karrierem első és mindeddig egyik legfontosabb állomása. Több mint tíz éve zenélek a Subtones jazz-funk zenekarban, nemrég csatlakoztam Fenyves Márk zenekarához (Fenyves Quartet), illetve Szűcs Krisztián (HS7) szólóprojektjében, valamint a Klasszik Lasszó nevű irodalmi-zenei műsorban is közreműködöm. Ezenkívül játszom a Grund Színház előadásaiban, illetve a Radnóti Színház egyik darabjában is.

Hogyan készült a Never Be?

Dávid: Az alap harmóniamenet évekig kallódott és változott a számítógépemen, majd egy wurlitzeres (elektromechanikus zongora), soulos felfogású demót küldtem belőle Johannának. Hónapokig nem jött rá válasz, így már kezdtem lemondani róla, amikor átküldte, hogy mire jutott. Leesett az állam, és rögtön javasoltam, hogy írjunk még együtt néhány dalt. Miután elkészültünk a demóval, úgy éreztem, hogy minden hangszert élőben szeretnék hallani, és eszembe jutott Mihalik Ábel barátom, aki nemcsak tapasztalt zenész, hanem remek stílusérzékkel rendelkező kreatív alkotó is. Ábel egyből megértette a zenei nyelvünket, és a rá jellemző kifinomult hangzással játszotta fel a basszusgitár- és dobsávokat, majd meg is keverte a dalt. Mivel szerettem volna kicsit gazdagítani a hangzást, készítettem egy fúvós hangszerelést is, amelyhez régi barátaimat, Subicz Gabit (Subtones, MAO, ex-PASO), Ülkei Dávidot (Modern Art Orchestra) és Vajay Lacit (PASO) hívtam segítségül.

Johanna: A Never Be-t körülbelül fél éven keresztül írtam. Sokszor félretettem, mert elakadtam, nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék. A demó után meg körülbelül egy év eltelt, mire végleges formát kapott a dal. Sokat kellett dolgozni rajta, hogy a végén mindketten elégedettek legyünk.

Mit jelent nektek a most elnyert díj?

Johanna: Nagyon erősen tartottam magam ahhoz, hogy semmiképpen se egyfajta igénynek próbáljak megfelelni. Olyan dalt szerettem volna, amely a saját igényeimre és ízlésemre van szabva. Elsősorban a saját örömünkre és művészi kiteljesedésünkre készült. Éppen emiatt jelent ilyen sokat a Petőfi Zenei Díj, hiszen a dalunk anélkül jutott el másokhoz, hogy bármilyen kompromisszumot kellett volna kötnünk. A jövőre nézve pedig biztatás, hogy nyugodtan haladjak az utamon. Nagyon hálás vagyok ezért az elismerésért.

Dávid: Már a jelölés is nagy megtiszteltetés volt, hiszen a Mörk tagjai vagy Áron Andris és Schoblocher Barbi a hazai szcéna legjobbjai, példaértékű felkészültségű és stílusérzékű előadók és alkotók. Ráadásul a Dance with the Devils és a Baby minden szempontból nemzetközi színvonalú szerzemények, már a jelölésük előtt is sokat hallgattam őket. Gondolom, el lehet képzelni, hogy milyen érzés volt a kedvenceimmel egy színpadon állni a díjátadón.

Mik a zenei terveitek ebben az évben?

Johanna: Idén szeretnénk megjelentetni egy ötszámos kislemezt, valamint ehhez kapcsolódóan egy-két videóklipet is. A továbbiak még nyitva vannak, de folyamatosan keresem az irányt, amit jónak érzek, és haladok előre!

Dávid: Remélem, nyárig sikerül befejeznünk Johannával az Organic Soul című kislemezünket, mert mind az öt zenekarom szeretne lemezt készíteni még ebben az évben. A második dalunk Neverland címmel már megjelent, és további három van készülőben, amelyek surfos, reggae-s és balladisztikus irányokba is elmozdulnak a soul főcsapástól.