A sárospataki várban nyüzsögtek a művészek

A sárospataki vár sokszínű kulturális múltja és gazdag természeti szépségei híres képzőművészek, irodalmárok, zenészek, zeneszerzők, művészettörténészek, színészek alkotómunkájához kínáltak ideális hátteret. 

Az alkotóotthon létrehozásában nagy szerepet töltött be Rácz István, a későbbi neves fotóművész és műfordító, aki finn feleségével, a református kollégium hívására érkezett Sárospatakra. Miután ugyanis Windischgraetz Lajos herceg, a sárospataki Rákóczi-vár utolsó nagybirtokosa 1944 őszén családjával együtt külföldre távozott, az a magyar állam tulajdonába került. El kellett dönteni, hogy mi legyen a Rákóczi-kastély és a park sorsa. Végül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium határozata kimondta, hogy „adassék a vár a nép érdekeit szolgáló tudás házának; létesítsenek benne Népfőiskolát, Múzeumot, valamint Írók és Képzőművészek Alkotóotthonát”. A három intézményt a református kollégium szervezte meg. Rácz Istvánt bízták meg a feladattal, aki 1946-ban finn mintára létrehozta a népfőiskolát, majd megalapította a művészotthont, és a múzeum alapjainak lerakásában is szerepet vállalt.

Az első időszakban, 1947 és ’48 között a Sub Rosa teremben és az ahhoz csatlakozó két helyiségben szállásolták el a művészotthon vendégeit és a népfőiskola előadóit. Alkalmanként három-négy vendéget fogadtak, akik néhány hétig tartózkodtak a várban. A múzeum képzőművészeti gyűjteménye többet is őriz az elsők között meghívott alkotók festményeiből, így például Barcsay Jenő Őszi táj című olajfestményét, Szentiványi Lajos Cannesi táj című pasztellképét, Gadányi Jenő Virágcsendélet című olajfestményét vagy Molnár C. Pál Levétel a keresztről című olajfestményét és fametszeteit.

Rácz már 1948-ban kiállítást rendezett az alkotóktól letétbe kapott munkákból, és azt még számos követte. A budapesti Magyar Képzőművészeti Kiállításon 1950-től szerepeltek Sárospatakon készült grafikák, festmények és szobrok.

A múzeum képzőművészeti gyűjteményébe került alkotások bepillantást engednek a várbeli művészvilágba. Az ott alkotó zeneszerzők, irodalmárok, képzőművészek portréi, sárospataki látképek és várábrázolások egyaránt nagy számban előfordulnak köztük. A nemrég megnyílt kamarakiállítás ez utóbbiak közül válogatott.

A táj szépségei eltérő módon ragadták magukkal az alkotókat: sokszor ugyanazt a témát jelenítették meg eltérő technikával és aspektusból. Egri Viktor ceruzarajzai például a karikaturista szemével láttatják a Vörös tornyot és a múzeum első igazgatóját, Bakó Ferencet, Szilágyi Ilona krétával készült alkotása egyedi színvilágával teszi sejtelmessé a kastély épületét, Szentgyörgyi Kornél akvarellje a természet és a vár harmonikus egységét tárja elénk, míg Zugor Sándor olajfestménye érzelmi színezettel mutatja be a kastélyt és a kertet.