A Cervantes Intézetben Spanyol mozi: múlt és jövő címmel vetítéssorozat kezdődik, ami filmeket párba állítva mutatja be a spanyol filmművészet állandó témáit, narratíváit, hagyományait és az új kifejezésmódokat. A filmeken keresztül az érdeklődők a spanyol társadalom változásaiba is betekintést nyerhetnek. A sorozat első filmpárja két politikai szatíra. A spanyol rendezők a Franco-rendszer cenzúrájának hatására felismerték, hogy a politikai kritika közvetítésének legjobb formája a vígjáték, lévén rendkívül népszerű műfaj, és látszólag politikamentes.

A Papírtigrisek 1977-ben, az első spanyol parlamenti választások idején játszódik, míg a szeptember 21-én látható Selfie a jelenünkbe repít: a főszereplő, Bosco egy korrupcióval, közpénzek elsikkasztásával, pénzmosással és tucatnyi más gazdasági bűncselekménnyel gyanúsított miniszter fia, akit kidobnak otthonából, így kénytelen munkát keresni. Szeptember 28-án és október 5-én a Száll a széllel és az Elveszett paradicsom című alkotások rámutatnak, hogy a kultúrának, a művészetnek mekkora szüksége van hazára, otthonra, ahol gyökeret tud ereszteni. A filmekben két nő tér vissza egykori otthonába, ahol nemcsak emlékeket találnak, hanem gyökereiket, amiket nem sikerült hátrahagyniuk. Ezeket két thriller követi, amelyek bemutatják, a spanyol képzeletvilág miként olvad össze az észak-amerikai filmek narratívájával. A Los peces rojos (Vörös halak) a spanyol krimi csúcsának is tekinthető: egy végzetes háromszögtörténet, melyet egy vidéki fiú, egy jobb életre törekvő táncoslány és egy, a hideg számítás és a túlcsorduló szenvedély között őrlődő férfi alkot. Párja a 2016-os A következő bőr című alkotás. Mindkét filmben adott egy eltűnt ember, az értékek hiányának egyértelmű metaforája, rajtuk keresztül olyan szétesett családokat ismerhetünk meg, amelyek gazdasági válságoknak estek áldozatául. A sorozatot két, a nők emancipációjának nehézségeit bemutató film zárja. A Gary Cooper, ki vagy a mennyekben az első spanyol filmek egyike volt, amely szabad, önálló, harcos, egyedülálló nőt mutatott be, míg a Nem tudok búcsút venni egy jelenkori történet: Carla az édesapja betegsége miatt tér vissza a gyerekkori házba, majd közösen indulnak Barcelonába, hogy elmeneküljenek a valóság elől. A filmek megmutatják, milyen árat kell fizetnie egy nőnek azért, hogy független lehessen, de azt is, hogy a szakmai siker miként akadályozza meg még ma is a személyes boldogságot, mintha a nők csak két sors közül választhatnának: az önmegvalósítás vagy a magány útja közül.

Ezzel párhuzamosan tovább folytatódnak az online vetítések is az intézet Vimeo-csatornáján, ahol szeptember végéig az audiovizuális nyelv megújítása kerül fókuszba. A Coruña Kortárs Audiovizuális Művészeti Fesztivál válogatásában olyan rövidfilmek és kísérleti filmek láthatók, melyek a filmművészeti nyelv megújítására törekednek.

Nyitókép: a Con el viento (Száll a széllel) című film plakátja (részlet). Forrás: IMDB