Fotóművészeti tárlatok már korábban is voltak az FMC múzeumaiban, ám ez az első kiállítóhely, amely kizárólag a kortárs fotográfiát fogadja be, méghozzá hosszú távon és előre tervezhetően – mutatja be az intézmény új kezdeményezését Kopin Katalin, a PhotoLab művészeti vezetője, a nyitótárlat kurátora. Megemlíti azt is, hogy állandó fotográfiai kiállítóhely létrehozása újdonságnak számít az egykori megyei múzeumi hálózatban.
A tervek szerint két-három havonta új tárlat nyílik kortárs magyar fotográfusok műveiből. Az idei program elkészült, és már tervezik a jövő évit. Az első évben Szentendréhez köthető fotóművészek, a második évtől – a szentendreiek mellett – Magyarországon élő alkotók szerepelnek, évente egy alkalommal pedig külföldi művész is érkezik, tehát a nemzetközi fotóművészet felé is nyitni szeretnének.
Az FMC gyarapítani is kívánja a gyűjteményét, ezért a kiállítóktól ajándékozás vagy vásárlás útján gazdagítanák a műtárgyállományt egy-egy művel. A Vajda Múzeum épülete – hasonlóan a többi szentendrei kis múzeumhoz – nincs jó állapotban, de az alsó szintet sikerült kisebb felújítással használható és megfelelő minőségű térré alakítani – jegyzi meg Kopin Katalin. A kiállításokhoz brosúrák is készülnek, mert fontos szempont volt, hogy dokumentálják a tárlatokat, és mert az FMC projektjének a kortárs fotográfia kutatása, feltárása is célja.
„Szeretnénk feltérképezni a mai magyar fotográfiát, így például azt, hogy mit jelent Szentendre számára a fotóművészet, milyen alkotók vannak jelen a városban.”
A PhotoLabnak ifjúsági nagykövete is lesz a 13 éves Farkas Kornél fiatal fotós személyében, akinek közvetítésével könnyebben szólíthatják meg a korosztályt.
Az első évet is a sokszínűség jellemzi – hívja fel a figyelmet Kopin. Az új kiállítótér Bácsi Róbert László dokumentarista fotográfiai munkáival kezd, utána Aknay Csaba és Kotchy Gábor párosának tárlata következik The Orbital Strangers Project címmel. Nyáron Deim Balázs kifejezetten erre a helyre készített, experimentális projektje lesz látható, az évet pedig Csontó Lajos kiállítása zárja. A „laboratórium” hosszú távra tervez, és egyfajta műhelyként is szolgál, a múzeum pedig saját eszközeivel és lehetőségeivel igyekszik támogatni a szentendrei alkotókat – teszi hozzá.
Hogy miért Bácsi Róbert Lászlóra esett elsőként a választás, annak több oka is van. Az egyik legfontosabb az, hogy a kurátori koncepciónak lényeges eleme a hosszú távú együttműködés – mondja a művészeti vezető –, hiszen így folyamatában kísérhető figyelemmel egy-egy alkotó munkássága.
„Róberttel ez már a negyedik közös munkánk, és nagyon izgalmas nyomon követni a pályáját.” Az első közös tárlat az Idővonal című kiállítás volt, melyben Transnistria című fotósorozata kapott helyet, és amelyet a szentendrei Fő téren lehetett látni még 2014-ben. 2015-ben a Pictorial Collective csoportos kiállítása következett a Ferenczy Múzeum Pajor-kúriájában, melyen a fotográfusközösség tagjaként Bácsi a Kövesd a Napot! című sorozatával szerepelt. Tavaly nyáron a Capa Központban a Pictorial Collective tízéves jubileumi tárlatán dolgoztak együtt, ahol Kopin Katalin volt az egyik társkurátor.
A Szabadság gesztusai öt fotósorozat – Műtermek, Kövesd a Napot!, Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk, Levegőt! (Radnóti Színház), Szabad élet – válogatott darabjait mutatja be.
A kurátori koncepció lehetővé teszi az életmű áttekintését, mert szeretnék bemutatni Bácsi pályája eddigi fontosabb állomásait.
„A kurátori címadás a szabadságra mint közös motívumra mutatott rá számomra is, és tudatosította bennem, hogy szinte a kezdetektől a szabadság témáját járom körbe különböző szempontok szerint” – veszi át a szót Bácsi Róbert László. A legrégebbi sorozat a szentendrei művészekről készült Műtermek 2006-ból, amely most kiegészült egy enteriőrképpel. „Aknay János festőművész műtermébe visszatérve újra átéltem ennek a különleges közegnek a felszabadító, inspiráló erejét, jó volt újra érezni a festék szagát és a falakon látható régi plakátokból, a miliőből áradó szabadságot.”
Bár a Műtermek a művészek és az alkotás szabadságáról mesél, megjelenik benne Szentendre mint művészváros is, és jelzi azt a hiányt, hogy nincs átfogó képsorozat az itt élő alkotókról.
„A kiállításra készülve most úgy gondolom, hogy folytatni fogom ezt a sorozatot” – teszi hozzá Bácsi.
A 2009-ben indult projekt, a Hegyi-Karabah a szabadság másik arcát mutatja: bonyolult, folyton változó történelmi helyzetet követ nyomon, megmutatva a térségben élők viszontagságos életét és azt, hogyan befolyásolja az emberek mindennapjait a folyamatos fenyegetettség, bizonytalanság. „Azokat az örmény menekülteket fényképeztem, akiknek el kellett menekülniük az azeri csapatok által elfoglalt területről. Az ő történeteiket szerettem volna elmesélni, akár egy-egy portréval, ahol az arcok tükrözik az átélt szenvedéseket.” A fotós legutóbb tavaly tért vissza a fegyveres konfliktusokkal terhelt övezetbe a 2021-es Capa-ösztöndíj segítségével.
A szabadság érzésének másfajta megjelenése a hippiszörfösök életének bemutatása, a Kövesd a Napot! című sorozat. A fotográfus Dél-Franciaországtól Portugália déli részéig követte a csapatot, a sorozat első része 2013-ban született, majd 2019-ben másfél hónapon át ismét velük tartott.
Ennek a munkának volt köszönhető később a Radnóti Színház megkeresése – folytatja a fotográfus. A színház a Covid-járvány 2020-as első nagy lezárásakor jelentkezett azzal, hogy készítse el az évad magazinjának aktuális portrésorozatát, méghozzá olyan megközelítéssel, amilyent a Kövesd a Napot! sorozat közvetít, mert azt a világot, azt a szabadságérzést, a korlátok megszűnését, a világ újbóli kinyílását akarták megmutatni a karanténhelyzet után – idézi fel a Levegőt! sorozat létrejöttének körülményeit az alkotó.
A Szabad élet ismét más dimenzióját mutatja meg a szabadságnak.
Egy olyan család életét követi nyomon, amely saját elhatározásából félnomád körülmények között él. „A főszereplő apával még 2014-ben ismerkedtem meg, a sorozat első darabja azonban 2016-ban készült, amikor megszületett a kisfia. A család részben a Balaton-felvidéken, részben Mexikóban, részben vándorolva él, és a kisfiú ebben a félig nomád környezetben, életformában nő fel. Az ő életének az alakulását is figyelem, és arra várom a választ, hogy miképp tud egy mégiscsak elszigetelt közegben élő kisgyerek belenőni a mai világba, hogyan tud beleilleszkedni, és milyen válaszút elé kerül majd 18 évesen. És persze nyitott kérdés az is, hogy folytatja-e a szülők útját vagy éppen nagyon másfelé indul el.”
A tárlatot izgalmas programok fűszerezik.
Lesz kurátori-alkotói közös tárlatvezetés, filmvetítés, de Keleti Éva fotóművész is végigkalauzolja majd a látogatókat a képek között, a kiállítás záróeseményeként pedig efZámbó István, Margit Szabolcs és Vincze Ottó képzőművészek várják a közönséget kötetlen beszélgetésre.
A kiállítótér olvasósarkában szakkönyvek és -folyóiratok várják a látogatókat, a nyitótárlathoz videóportré is készült Bácsi Róbert Lászlóról.
A kiállítás március 27-ig látható a szentendrei Vajda Múzeum PhotoLab bemutatóhelyén.
Bácsi Róbert László 1978-ban született Budapesten. Szentendrén nőtt fel, és ma is ott él. Elsősorban a dokumentarista fotográfia érdekli, a portré és a társadalmi ábrázolás áll hozzá a legközelebb. Munkáit legtöbbször analóg technikával készíti.
2007 őszén a Himalájában élő tibeti buddhisták életét fényképezte, ott készített sorozataival a Magyar Sajtófotó Pályázaton három elismerést kapott: első helyezett lett az emberábrázolás-portré kategóriában, valamint André Kertész Nagydíjat és Munkácsi Márton-díjat kapott. 2008-ban Junior Príma Díjjal tüntették ki. 2009-ben egy éven keresztül a Fővárosi Nagycirkusz életét fényképezte, sorozatával második díjat nyert a National Press Photographers Association (NPPA) amerikai fotópályázatán. 2009-ben utazott el először az Örményország és Azerbajdzsán közti autonóm területre, Hegyi-Karabah tartományba, amelyet azóta is fényképez.
Szabó Bernadett-tel és Móricz-Sabján Simonnal 2010-ben hozta létre a Pictorial Collective fotográfusokból álló csoportot, amelynek 2021 óta az elnöke. A Stadionok című munkája 2012-ben készült el. 2013-ban, Karabah fotózásával párhuzamosan Transznyisztria hétköznapjairól indított egy három éven át készülő fotósorozatot, és még abban az évben készítette el a dél-franciaországi nomád szörfösök életét bemutató első sorozatát, amely a magyarországi National Geographic magazinban jelent meg.
A Ferenczy Múzeum 2014-es Idővonal című kiállításán Transznyisztria-sorozatával vett részt. Hegyi-Karabah című sorozatával a 2015-ös Magyar Sajtófotó Pályázat társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia kategóriában első helyezést ért el. Ugyanebben az évben szerepelt a Ferenczy Múzeumi Centrum Flow-Áramlat című kiállításán a Pictorial Collective más tagjaival együtt. 2015 óta tagja a kortárs fotográfusokat tömörítő Szebeni Műhelynek.
2017-ben a bulgáriai Duna mentén készített sorozatával második díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázat mindennapi élet kategóriájában. 2019-ben a Magyar Sajtófotó Pályázat Molnár István-díját vehette át.
2020-ban Szabad élet című sorozatával harmadik helyezést ért el a mindennapi élet kategóriában a Magyar Sajtófotó Pályázaton.
2021-ben a Capa Központban láthatta a közönség a Pictorial Collective első tíz évét bemutató kiállítást.
Háromszor nyerte el a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat (2009, 2010, 2011). A Capa-nagydíj ösztöndíjának (2021) köszönhetően lehetősége nyílt a Hegyi-Karabahot feldolgozó sorozat folytatására. Örökség című fotóprojektjének megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia 2020-tól 2023-ig tartó ösztöndíja támogatja.
