fbpx

A százéves szegedi Füvészkert

Az indiai lótusz Magyarországon csak itt telel át. Európai viszonylatban is jelentős a kaktuszállomány, az egyik példány egyenesen Kossuth Lajos torinói kertjéből származik.

Idén ünnepelte századik születésnapját a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje, amely 17,2 hektáron terül el, 1989 óta természetvédelmi terület. Rendkívüli faj- és formagazdagság jellemzi, több különleges növény érzi itt jól magát. Az indiai lótusz Magyarországon csak itt telel át, egy hónapig tartó virágzása minden évben vonzza a látogatókat. Európai viszonylatban is jelentős a kaktuszállomány, amely évente több mázsa ehető gyümölcsöt terem, az egyik kaktusz pedig Kossuth Lajos torinói kertjéből származik.

A füvészkertet a trianoni döntés után Kolozsvárról Szegedre költöző egyetem tanára, Győrffy István alapította.
A trópusi üvegház

Az első újsághírek a leendő botanikus kertről 1921 őszén jelentek meg. Nem volt véletlen a helyszín kiválasztása: „A füvészkertet az újszegedi bérlők legszívesebben a Kállay-ligetben szeretnék elhelyezni. Ezzel a sétány forgalma is nagyot lendülne, sőt a villamosvonal meghosszabbítása is lehetővé válna, amitől a társulat azért idegenkedik, mert jelenleg nem volna elég utasa” – írta a Szegedi Új Nemzedék 1921 októberében, hozzátéve, hogy a bérlők azzal is próbálkoztak, hogy betelepített bérleteiket, melyeket a füvészkert és a magkísérleti állomás részére akart a város igénybe venni, visszaszerezzék.

Emiatt tavasszal már lehetetlennek látszott a megnyitás. „A terület beültetését és megmunkálását már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna kezdeni, egy érdekeltség azonban megfellebbezte a közgyűlésen a 18 hold átengedését, így került az ügy a kormányhoz, amely a város eredeti intézkedését természetesen jóváhagyta. Miután azonban a füvészkert beültetéséhez most már későn van, az egyetem csak a jövő évben kívánja a földet átvenni s igy a város ez évben más után fogja a szóbanforgó 18 holdat hasznosítani” – jelent meg a Szegedi Naplóban 1922 májusában.

Levendulás

Ennek ellenére a Szegedi Friss Újság 1922. október 19-i számában ezt olvashatták: „Szeged város szombaton délelőtt 10 órakor fogja átadni a Ferenc József Tudományegyetemnek a botanikus kertet ünnepélyes keretek között. A város képviseletében az átadásnál Bokor Pál dr. helyett a polgármester, az egyetem részéről Györffy István dr. professor jelennek meg.”

Az elmúlt száz évben rendszerek jöttek, mentek, az egyetem neve is többször változott, a világ mozgó zűrzavarában és a természet körforgásában a növények mégiscsak valamiféle megnyugtató folyamatosságot és állandóságot képviselnek. Például az a kaktusz (egész pontosan: Cereus peruvianus), amelyet Kossuth Lajos torinói kertjéből az 1880-as években hozott Hetfy Ignác gyalui Rosenberger Bernátnak, akinek Ignác nevű fia azután 1917-ben a kolozsvári egyetem füvészkertjének adományozta a Kossuth-kaktuszt, amelyből Győrffy egy-egy fiókhajtást Istvánffy Gyula professzornak és a kolozsvári 48-as Ereklye Múzeumnak adott.

Az egyetem kényszerű költözésekot Győrffy a kolozsvári eredeti virágtőről vitt magával egy fiókhajtást, amelyből a szegedi növény sarjadt. „Nehezen indult eleinte. Mikor mégis nagy nehezen megindult, az intézet folyosóján ápolt kedves növényt valamely gonosz kéz megsértette. Beleszúrt az egyik oldalon, amitől a kaktusz sokáig sínylődött. Nehezen hegedt be a sebe. Elmaradt a növekedésben is. Csak azóta zsendült neki, mióta a virágos mezők mélyérzésű tudós barátja, Győrffy professzor, 1930 május végén füvészkertjébe kivitette” – idézte fel 1931-ben a Magyarság cikke a történetet.

A mediterrán üvegház
Az üvegházakban ma közel 1200 növényfaj található,

köztük a trópusi fákra felkúszva növő orchideák, broméliák, páfrányok, 400-féle pozsgás – agávék, aloék, liliom- és kutyatejfélék – és mintegy 300-féle kaktusz, a lepkeházban pedig a lepkék fajgazdagságán ámulhat el a látogató.

Megcsodálható itt négy élő kövület, azaz olyan, a földtörténeti múltban széles körben elterjedt, fajgazdag csoportok ma élő leszármazottjai, amelyek jelenlegi elterjedési területe az ősihez képest jelentősen beszűkült. A füvészkert ősi nyitvatermői a szecsuáni ősfenyő, a hegyi mamutfenyő, a páfrányfenyő és a Wollemi fenyő. A fiatalabb fajok sokféleségét is bemutatja a kert, a gyűjteményben megtalálhatók a legismertebb fenyőfélék, tuják és borókák, illetve ezek kertészeti nemesítés által létrehozott egyedi szín- és formaváltozatai.

A japánkert
A füvészkert fő nyári látványossága a nagy tó.

Ennek kialakítása tíz évet vett igénybe, 1932-re lett kész, és a botanikus kert is csak ekkor nyílt meg a nagyközönség számára. A mocsárciprusokkal körülvett tóban megcsodálható indiai lótusz, tavirózsa, vízijácint, rucaöröm, vízisaláta, füzéres süllőhínár, bodros békaszőlő. 2014 óta a tó a japánkerthez tartozik, amelynek hegyvidéki része a tó szigete, lilaakác pihenővel, tzukubai csobogóval, rhododendronokból, azáleákból és japán juharokból kialakított ligettel. A síkvidéki területen japán stílusú faföldhidak kötik össze a sétaösvényeket, amelyek menték nőszirmok, bambuszok, cseresznyefák nőnek.

Alig tízéves a gyógy- és fűszernövény-gyűjtemény, amely szerkezetileg a középkori kolostorkerteket mintázza. Külön nőnek itt a természet patikájának házilag is alkalmazható szerei és azok a növények, amelyek a gyógyszergyártás szempontjából fontosak, és annyira magas a hatóanyag-tartalmuk, hogy otthoni alkalmazásuk életveszélyes.

A gyógynövénykert
A tájképi jellegű sziklakertben közel 400 növényfaj és -fajta érzi jól magát,

páfrányoktól a közönséges vízilófarokig, a 15-féle (!) törpefenyőtől a Kárpátok, az Alpok, a Pireneusok, a Kaukázus, a Balkán, sőt a Himalája hegyvonulataiban élő virágokig. A sziklakert egészen pompázatos: lángvirágok, harangvirágok, szegfüvek, varjúhájak, kövirózsák, kőtörőfüvek, vadtulipánok, csillagvirágok, krókuszok, kikericsek, hóvirágok, vetővirágok színesítik szó szerinti és átvitt értelemben is a gyűjteményt. A füvészkertben számos védett növény is él, köztük a fokozottan védett magyar nőszirom, a kövi pimpó, az erdélyi nyúlfarkfű, a deres csenkesz, a leánykökörcsin, a sárga len, a sziklai ternye, a kövér daravirág.

Nem csupán távoli tájak egzotikus növények alkotják a gyűjteményt, hanem – a már említett fűszer- és gyógynövények mellett – olyanok is, amelyek ismerősek és a mindennapjainkban fontos szerepet játszanak.

A sziklakert
A hazai és külföldi haszonnövények

közt vannak emberi táplálkozásra, az állatok takarmányozására és ipari nyersanyagként használt növények, gabona- és burgonyafélék, tökfélék és hüvelyesek, rostnövények, köztük a trópusi országokban termesztett gyapot, rostmályva, rostbanán és hócsalán.

Szeged környéke híres a rózsákról, nem véletlen, hogy a füvészkerti rózsagyűjtemény már az 1930-as években létezett. Ma 125 nemesített rózsafajtát lehet megcsodálni. És nem maradnak el az erdők sem: Magyarország legjellegzetesebb erdőtársulásait a füvészkertben egy-egy erdőfoltban, az országban egyedülálló módon mutatják be.

A rózsakert

A Szegedi Tudományegyetemhez tartozó füvészkert nem csupán a nagyközönség pihenésére és az ismeretterjesztésre, különösen a környezettudatos szemléletmód kialakítására és elmélyítésére szolgál vagy a közoktatást segíti, hanem

kutatóhely is.

Kihalásra ítéltetett fajainak megmentése mellett más tájak ritkaságait is bemutatja, köztük számos olyan növényfajokat, amelyek saját élőhelyükön már ritkaságnak számítanak, jelentős eszmei és természetvédelmi értékűek. Több természetvédelmi vonatkozású kutatás folyt és folyik itt. Végeztek szaporodásbiológiai vizsgálatokat több növényfajon, együttműködtek a Kiskunsági Nemzeti Parkkal, a Körös–Maros Nemzeti Parkkal, és e munka eredményeképp a kertben felnevelt növényegyedeket a nemzeti parkokba ültetik ki, majd monitorozzák fejlődésüket.

Fotók: SZTE Füvészkert/Zalatnai Márta

A rovat további cikkei