A szenvedély hatalmáról

Anna Karenina elbűvölő nő, megbecsült férje oldalán él, és imádattal szereti kisfiát. Harmonikusnak látszó házasságát váratlanul felborítja találkozása egy katonatiszttel, Vronszkijjal. Szenvedélyes szerelem szövődik közöttük, amely a végletekig felforgatja életüket.

Az 1877-ben született mű nemcsak a 19. század végi Oroszország árnyalt társadalomrajza, hanem egy végzetes szerelmi történettel ötvözött családregény is. Alig 30 évvel megjelenése után, még a némafilm korszakában elkészült belőle az első filmváltozat, majd számos feldolgozás született. Már a 20. század elején bemutatták első színpadi adaptációját is, amelyet megannyi prózai-, zenés-, valamint balettelőadás követett.

A remekművet színpadra állító Roman Polák, a Szlovák Nemzeti Színház rendezője szerint az Anna Karenina a szenvedély hatalmáról szól. Olyan előadást szeretne színpadra állítani, amely részben elszakad a realizmustól, bizonyos fokig stilizált, ahol minden mozdulatot, minden tekintetet, minden érzelmi kitörést a színészi játék tesz hitelessé.

„A darabnak természetesen több rétege van. Egyrészt a korabeli Oroszország jellegzetes birodalmi jegyeinek bemutatása, másrészt az a lélektani árnyaltság, ami a szereplők viszonyában megjelenik" − fogalmazott. A történet érzelmi síkja tárja fel azt a féktelen szenvedélyt, amely képes áttörni a társadalmi konvenciókon, majd egy idő után elhalványul, és fájdalmas szenvedéssé válik.

Forrás és fotók: Vígszínház