A szerelem sokféle, mindenki másképp éli meg, de minden szerelem egyenlő. Szerelmesnek lenni pedig nemcsak azt jelentheti, hogy madárként szárnyalunk a fellegekben, hanem olykor azt is, hogy lelkünk legmélyebb bugyraiban dagonyázunk. A 2B Galéria A szerelemről című kiállítása Szász Lilla és Maria do Mar Rȇgo fotóin keresztül beszél a szerelem mélységeiről és magasságairól.

Bravúros, ahogy a két alkotó sorozata rímel egymásra.

Munkáikban ugyanazt a kimeríthetetlen és szerteágazó témát boncolgatják, azonban egészen másféle aspektusból közelítenek a szerelemhez.

Míg Maria do Mar Rȇgo a saját kapcsolatának alakulását és állomásait rögzítette sorozataiban, addig Szász Lilla főleg ismerősei baráti-szerelmi történeteit örökítette meg. Az egyik esetben tehát egy lineáris, narratív történet bontakozik ki a fotókból, míg a másik sorozat mozaikszerűen beszél a szerelem sokféleségéről.

Az installálás remekül leköveti a két széria beszédmódját. A kurátor, Gellér Judit Maria fényképeit klasszikus formában, a falra sorba helyezve installálta. Lilla képei pedig a térbe lógatva egy képzeletbeli réteget képeznek.

Szász fotóiba ezáltal szinte teljesen beleveszünk. Ahogy áthaladunk ezeken a fotókon, mi is a történetek részeseivé válunk. A felfüggesztett fotók lebegnek, meg-megmozdunak, így a fényképek alanyai is mozgásba jönnek, megelevenednek. A fotók lassú hullámzása kilépteti az alakokat a két dimenzióból, egy térbe kerülünk velük, így ők is és az áltélt érzelmeik is ismerőssé válnak a számunkra.

Szász Lilla Szerelem történetek sorozatában a barátairól, ismerőseiről, rokonairól, szerelmekről készített fotókat, mintegy összegyűjtve a körülötte levő sokféle kapcsolatot. A gyűjtemény célja, hogy megértsük a szerelem mibenlétét. Azonban

minél többet nézzük ezeket a képeket, annál inkább úgy érezzük, hogy a szerelem definiálhatatlan.

Annyiféle dolog van ugyanis, ami összeköthet két embert, és mivel nem vagyunk egyformák, így a kapcsolataink sem ugyanolyanok. 

Ezek a fotók naplórészletekként is értelmezhetők, hiszen nemcsak a fotókon szereplő alakok egymáshoz való viszonyát tárják elénk, hanem képet adnak az alkotó kapcsolati hálójáról is: mikor, kikkel találkozott. Nagyon érdekes e sorozatban Szász szerepe: egyfajta voyeurként tűnik fel, aki belekukkant mások szerelmi életébe, azokat kívülről láttatja. Ugyanakkor nem pusztán egy leíró ábrázolásnak vagyunk a tanúi, hiszen Szász érzékeny szeme képes a két ember közötti érzelmek megragadására. Ezeken a fotókon a szereplők közötti bensőséges, intim viszonya is láthatóvá válik.

Szász Lilla fotója

Érdekes, hogy ezek a fotók mennyire másféle befogadói élményt kínálnak akkor, amikor a Szász Lilla és Szmolka Zoltán közösen megalkotott könyvtárgyában látjuk őket viszont. A kötetben ezek a fotók aprók, közel kell menni hozzájuk, hogy részleteiben lássuk őket. Csak közelről mutatják meg magukat.

De nemcsak a benne lévő fotók, de ez a könyv is nagyon érzéki.

Az áttetsző papír sejtet, felvillant, a kötés, a színek pedig intimmé, személyessé, naplószerűvé teszik ezt a könyvet.

Ha a benne szereplő képeket végiglapozzuk, akkor látjuk, hogy nemcsak az összegyűjtött kapcsolatok fotói szerepelnek benne. Sorban haladva egyre mélyebbre ásnak ezek a képek: a külvilág megfigyelésétől haladunk egyre beljebb, a saját én vizsgálatáig.

Súlyos munka a Poharak tánca, ami kifüggesztve is szerepel a galéria terében. Ez a sorozat egy nehéz, kihívásokkal teli szerelem története. Egy nő koccint halott szerelmével, hogy megünnepelje, hogy akár egy órával vagy egy nappal többet élt, mint ő. Ez a sorozat egyszerre szól a szerelem elvesztéséről, a gyászról, ugyanakkor ott van benne az újrakezdés reménye és az élet ünneplése is.

A Here we are fotói a kötet legszemélyesebb darabjai. Ennek alapjául Szász saját története szolgál. Itt a saját személyiség és test vizsgálatának vagyunk tanúi.

Ezek a portrék, enteriőrök, testfotók egy kezdődő kapcsolat reményeiről, kétségeiről és örömeiről mesélnek. Az alkotó teljesen kitárulkozik a befogadó előtt, lelkileg lemeztelenedik. Ám nemcsak a lélekben zajló folyamatokat, de a saját testhez és környezethez való változó viszonyt is tetten érhetjük bennük. Az önarcképek és a különféle testrészeiről készített felvételei legfőbb állítása:

kapcsolataink és érzelmeink nyomot hagynak személyiségünkön és testünkön is.

A saját karakterünk mások által formálódik, kapcsolataink egyfajta erőforrásként működnek, amelyek olykor hozzátesznek, máskor pedig elvesznek belőlünk.

Maria do Mar Rȇgo A szerelem nem vak sorozata ez utóbbiról mesél. A fotóin azt a folyamatot követhetjük végig, amikor két ember egymásból, egymás hatására épül. A sorozat 2011-ben indult, amikor Berlinbe költözött és megismerkedett az életét nagyban átalakító szerelemmel. Innentől kezdve egészen másképp viszonyult az érzelmekhez.

Ez a sorozat a szerelem dicséretéről szól, arról, hogy igenis képes valakit teljesen átalakítani egy érzelem, egy sorsszerű találkozás. A sorozat fotói pontos megfigyeléseken alapszanak. Olykor azt vizsgálják, hogy két ember teste, gesztusai, pózai miként kapcsolódnak egymáshoz és hogyan fejezik ki az egymás iránti vonzalmat. A széria többi képe pedig a mindennapi élet megfigyelésének lenyomatai: vízben fodrozódó hullámok, ösvény egy sűrű bozótban, összekuszálódott fűszálak. Ezek a fotók mind azt mutatják, hogy két ember egymás iránt táplált érzései nemcsak a saját személyiségükön, hanem a közvetlen környezetükön is nyomot hagynak.

A 2B Galériában Maria egy másik sorozata is látható. Egy képernyőn futnak végig a Chiaroscuro darabjai, amelyek így szintén egy narratív történetté állnak össze. Ebben a sorozatban az alkotó a fény szempontjából vizsgálja a megismerés lehetőségeit. Azt mondja:

kevés fényben nem látok mindent, de a sok fény sem jó, mert elvakít, nem engedi a formák pontos megismerését.

Ezek a képek azt mutatják, hogy az érzelmeink is hasonlóan működnek: közel hoznak egy korábban ismeretlen személyhez, miközben vakká is tesznek. A szerelem így egyfajta egyensúlyozás a tisztánlátás és a teljes káosz között.

Ezek a képek egy olyan szerelmet írnak le, amikor a testünk, az időnk, a képzetünk feletti hatalmat átveszi a Másik, aki egyszerre világít rá bizonyos dolgokra és állja el a józan ész útját.

Sok átgondolnivalót ad ez a kiállítás. A fotók hatására a saját szerelmeinkről és egyéb kapcsolatainkról, valamint a szerelem mibenlétéről is elmerengünk. És végül megkérdezzük:

igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz. Igaz, de jobb, ha nem hiszed el.

A kiállítás a járványhelyzet miatt egyelőre online tekinthető meg, de a tervek szerint a korlátozások feloldását követően január végéig még látogatható lesz a 2B Galériában.

Kiemelt kép: Szász Lilla: Szerelem történetek, részlet a sorozatból
Kiállításfotók: Kultúra.hu/Hartyányi Norbert