„A színház mindig alapkérdéseket tesz fel” – Íme a legújabb Károli Könyvek

Eugenio Barba–Nicola Savarese: A színész titkos művészete. Színházantropológiai szótár

„Gyakorlatias könyv, amely az elméleti megalapozottságot sem nélkülözi. Szétszedi, szétszálazza mindazt, ami az előadó-művészetben a testtel történik, illetve új perspektívákat mutat. De nemcsak a színházzal, hanem a kulturális antropológiával foglalkozók is haszonnal forgathatják” – mondta Regős János író, színész, rendező, a kötet egyik fordítója a könyvbemutatón, aki szerint a mű szótárként és tankönyvként is használható. Megjegyezte, hogy a fia, aki elsőéves a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, sokat dolgozik belőle.

„Óriási dolog, hogy magyarul is megjelent ez a szótár, hisz az angol és francia fordítást már évek óta használtuk az oktatásban, a bölcsészettudományi és művészeti képzésekben egyaránt. A színházzal, a tánccal és az előadó-művészetek bármelyik ágával foglalkozó gyakorlati és elméleti szakemberek azonnal elkezdték tankönyvként, kézikönyvként használni” – tette hozzá Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, a Művészeti és Szabadbölcsészeti Intézet vezetője, a Károli Könyvek sorozat szerkesztője.

Visky András: Mire való a színház? Útban a theatrum teologicum felé

A kötet a
szerző elmúlt években megjelent tanulmányait, feljegyzéseit és naplóit
tartalmazza. Alcíme Útban a theatrum theologicum felé.

Visky András szerint ez a könyv nem válaszolja meg az alcímben szereplő szóösszetételt, ehelyett több irányból közelíti meg. „A színházra kozmikus térként tekintek, amelyben az ember a saját identitását inszcenálja, azaz viszi színpadra, és olyan kérdéseket tesz fel, amelyek alapkérdésnek tekinthetők. Hiszek abban, hogy a színház mindig alapkérdéseket tesz fel. Akkor is, ha csak a siker a kitűzött cél, mert nem tudjuk megkerülni. A színház genetikusan hordozza magában az istenkérdést. Létezik vagy sem? Ez összefügg azzal, hogy az ember milyen értelemben létezik vagy milyen értelemben tekinthet önmagára mint gondolkodó lényre.”

„Mi az,
hogy létezés? Mi az, hogy meghívást kapunk a létezésre? A színház erről olykor
sokkal többet tud, mint a fogalmi vagy bölcsészeti tudományok; azért, mert
testi tapasztalatokat inszcenál, a testi tapasztalatok archeológiáját végzi el.
Ebből következően csak a közösségi tapasztalatból származhat, és ez jelenti
számomra a theatrum theologicumot, amely egy 17. században született fogalom: a
reformáció utáni vitáknak, fogalmaknak, mozgó, de pontos definícióval még nem
bíró teológiai terminusoknak a nyilvános megvitatását jelentette. És én
szerelembe estem ezzel a kifejezéssel.” A magyar szakirodalomban először Sepsi
Enikő által kifejtett „theatrum philosophicum” kifejezés is inspirált.

Poetic Rituality in Theater and Literature
Szerkesztette: Domokos Johanna, Sepsi Enikő

„A poétikus ritualitás legalább annyira jó és nehezen meghatározható kifejezés, mint a költői színház. Az amerikai színházantropológiai iskola, különösen Richard Schechner után évtizedekkel Bielefeldben kezdett el Wolfgang Braungart és néhány tanítványa a szövegbeli ritualitás kérdésével foglalkozni. Az angol nyelvű kötetünk a poétikus ritualitásnak ezt a szűkebb fogalmát kiterjeszti a performatív jelenségekre is, de a fogalomhoz mindenki – a bielefeldi, Yale-ről, illetve a Grotowski Intézetből érkező kutatók és gyakorlati szakemberek is – a maguk módján viszonyulnak – mondta Sepsi Enikő. Arra a kérdésre pedig, hogy Novarina színházában hogyan érhető tetten a poétikus ritualitás, így felelt: „Megkíséreltem a poétikus ritualitáson belül a kenotikus ritualitást körüljárni: a teológiai kenózis fogalmatművészeti alkalmazásában tetten érni. Ha a színészetet és a színpadon történteket egzisztenciális történésként fogjuk fel, a kenózisnak, a Krisztus-utánzó önmegüresítésnek és az alászállásnak helye van a metafizikai igényű színházban, azon belül is a színészvezetésben.”

Influencing Beckett Beckett Influencing
Szerkesztette: Rákóczy Anita, Mariko Hori Tanaka, Nicholas E. Johnson

„Beckett
nem tekinthető influenszernek” – felelte kérdésre Rákóczy Anita, a kötet egyik
szerkesztője. Hozzátette: azért nem, mert kerülte a nyilvános szereplést,
sokszor nem ment el a bemutatóira, és a feleségét küldte maga helyett. „Amikor
1969-ben Nobel-díjat kapott, a barátai figyelmeztették, hogy rejtőzzön el a
világ elől, mert jön majd az interjúk sorozata. Volt, hogy belement egy
interjúba, de kikötötte: csak akkor válllaja, ha nem tesznek fel neki
kérdéseket, és neki sem kell megszólalnia. Tehát a szó mai értelmezésében nem
volt influenszer, viszont nem direkt módon, hanem sokkal fedettebben rengeteg
alkotóra, diákra, tanárra, kutatóra, művészre és olvasóra hatott és hat a mai
napig. Mint ahogy rá is sokan hatottak.”

A kötet első fejezete a teljesség igénye nélkül arra fókuszál, hogy kik azok a filozófusok, képzőművészek, akik hatottak Beckett munkájára. A második fejezet pedig arról szól, hogy mely alkotók munkáiban érhető tetten Beckett vállalt vagy nem vállalt hatása.

Sepsi Enikő: A szürrealizmus utáni francia költészet

Szubjektív,
több évtizedes oktatás és kutatás során kialakult válogatás eredménye az új
fordításokat is tartalmazó, illetve korábbi, elszórtan megjelent fordításokat
is összegyűjtő, az életműveket röviden-hosszabban bevezető, elemző kötet –
mondta a szerző, hozzátéve, hogy a sorozat darabjai az egyetemi misszióhoz is
szorosan kapcsolódnak: amit kutatnak, fordítanak, az egyrészt az oktatásban is
megjelenik, másrészt a kutatásaikat a legrangosabb nemzetközi színtereken
igyekeznek megjelentetni. A válogatás nagy teret ad a jelenlét francia
költőinek.