Zsuráfszky Zoltán, a néptánckultúra ikonikus alakja 60 év fölött is ugyanolyan aktív, mint 20 évesen. Kanadában például évekig tanított, próbálták ott tartani, mert olyan kiemelkedően és intenzíven dolgozott. Ő azonban sehol máshol nem tudja elképzelni az életét, mint Magyarországon. Filmekben, színházakban társalkotó, a Magyar Nemzeti Táncegyüttest, az egykori Honvédot hosszú évek óta vezeti. Mint mondja, nagyon erős magyarságtudattal áldotta meg a Jóisten.
Mi volt az első impulzus, ami a néptánc, a népi kultúra felé indította el?
Az Állami Balettintézet első évfolyamában végeztem 1975-ben 45 társammal együtt. Györgyfalvai Katalin és Tímár Sándor voltak a mestereink. Nagyon nagy élmény volt az iskola, akkor kezdődött a táncházmozgalom. Megismerkedtem a népi kultúra akkori zászlóvivőivel: többek között Kallós Zoltánnal és Martin Györggyel, akik végig segítették a munkámat. Az ő irányításukkal mentem gyűjteni a Kárpát-medencébe. Mint fiatal táncművész, 8 évig az Állami Népi Együttesben dolgoztam. Ezt követően a barátaimmal létrehoztunk egy magánegyüttest. 1991-ben a Budapest Táncegyüttesnek lettem a művészeti vezetője, majd 2007-ben a Honvéd Táncszínháznak. Jelenleg itt igazgató művészeti vezető vagyok, de ma már Magyar Nemzeti Táncegyüttes a neve.
Visszaugorva a kezdetekre: kétévesen mondjuk már csárdást járt a fürdőszobában?
Egyáltalán nem. Torna- és rajzszakkörös voltam, a földrajz, a történelem és az irodalom is érdekelt. A szikszói iskola diákjaként remek közegben nőttem fel, sokat fociztunk, kirándultunk. Hetedikesen részt vettünk egy tánctanfolyamon, ahol megtanultunk pár néptáncos figurát. Szikszón volt egy táncegyüttes, oda kezdtem járni. Kiderült, hogy erős ritmusérzékem, táncmemóriám van. A 8. osztály elvégzése után vagy egy gépészeti szakközépiskola, vagy a balettintézeti szakközép állt előttem. Édesanyám segítségével, édesapám engedélyével felkerültem Budapestre. Inkább ezt választottam, mint a leninvárosi szakközépiskolát.
Milyen volt akkor az élet a Balettintézetben?
Osztálytársaimmal együtt laktunk. Gyakran költöztünk, összesen 24 helyen laktam: Szentendrén, Csepelen, a Garay utcában… 14 évesen egyedül éreztem magam mindemellett, édesanyámék féltettek is, mert jó sovány voltam. Viszont szívós lettem, nívódíjjal végeztem az intézetet. Már ott megcsillant, hogy jó leszek táncművésznek, de közben elindult a koreográfusi pályám is a 70-es évek elején. Tímár Sándor néptáncművész, koreográfus azt mondta, minél előbb kezdjek el alkotni, ha van bennem ambíció. Ekkor voltam 20 éves. Sok kudarc után sikerek is jöttek. Mindig kis partizáncsapatot alakítottunk, és a szakmai munkánk mellett a saját együttesünkkel fesztiválokra jártunk. Délelőtt elvégeztük az iskolában, amit kellett, délután pedig tovább táncoltunk a magunk örömére. Ez az egész fiatalságomat végigkísérte: délelőtt együttest vezetek, délután valahol tanítok, este megint máshol tanítok. Ezt utánozzák az én fiatal táncosaim is. Büszke vagyok rájuk, közülük kerülnek ki a budapesti amatőr együttesek vezetői.
Egyszerre nagyon sok szerepet tölt be.
Komplex, nehezen átlátható munkásság az enyém: pedagógus, táncművész, koreográfus vagyok, és ehhez jön még a menedzser énem, hiszen egy 137 fős együttest kell irányítanom. Hozzánk tartozik a Honvéd Kórus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes 40 tagja. Évi 140-150 fellépésünk van, ezt mind meg kell szervezni. A repertoár óriási, a gyerekdaraboktól kezdve az ifjúsági előadásokon át az autentikus néptáncig, népszokás-műsorokon át a nagy lélegzetű, nemzeti táncszínházas munkákig. A Nemzeti Színházzal közösen játsszuk a feleségem által írt Körhintát, de velük készítettük a Passiót, és táncolunk az Egri csillagokban is. Én koreografáltam őket, komoly, nagy munkák. A Kárpát-medencében, Amerikában, Japánban turnézunk a darabjainkkal. Nemrég volt három erdélyi vendégjáték-sorozatunk, de például jártunk Kuwaitban, Lengyelországban. Állandó mozgásban vagyunk. Jótékonysági programjaink is vannak.
Szabadidejében is tánccal foglalkozik?
Sok hivatalos programom van. Ha nem a munkahelyemen vagyok, akkor otthon készülök a másnapi teendőimre, új előadás esetén pedig abba ásom bele magam. Sok szakmai bizottságban is részt veszek, társadalmi szerepvállalásokkal töltöttem fel a szabadidőmet. Sokat járunk mások előadásaira a feleségemmel, figyelemmel követjük a kollégák munkáit. És persze igyekszünk a családot összetartani. Négy gyerekünk van, karácsonykor például húszan vagyunk. Minden ilyen alkalomra nagyon készülünk, nagyon várjuk haza mindannyiukat. De sajnos nagyszülőként nem tudunk túl sokat vigyázni a kisunokákra, mert mindketten nagyon intenzív életet élünk még.
Mire készülnek együttesével az új évben először?
Nagyon izgalmas és rendhagyó előadás-sorozatra, amelyre szívesen invitálok mindenkit! Martin György a 60-as évek végén nagyon híres hangosfilmet készített. Ezeken a felvételeken eredeti falusi környezetben rögzítette különböző falvak táncait, amelyek nagyon izgalmasak, fantasztikusak: kalotaszegi, széki, boncidai, szatmári néptáncok. Ezeknek a filmeknek az anyagából Élő Martin-sorozat címen 40-50 perces monográfiaszerű koreográfiákat alkottam. Mindent megtanultak a táncosaim a filmekről, viseletben, zenében, énekben, táncban nagyon hiteles képet adunk a területekről, ahol Martin György járt. Öt ilyen műsorunk van, ezeket öt hétvégén keresztül bérletben játssza január elejétől a Nemzeti Táncszínház. A záró est Martin György születésnapjához kapcsolódik majd közönségtalálkozóval összekötve. Ő volt a magyar tánckutatás megteremtője, rá szeretnék emlékezni. Bartóki mélységgel foglalkozott a Kárpát-medence tánckultúrájával.
Ha újrakezdené az életét, akkor is táncos lenne?
Gyerekkoromban asztalos szerettem volna lenni, és nagyon szerettem utazni. Úgy gondoltam, hogy az utazás iránti vágyamat úgy tudom beteljesíteni, ha tengerész leszek, de kiderült, hogy nagyon szédülök a vízen. Jó anyagbeszerző lennék, mert rengeteg tárgyat vásárolok és jó a kommunikációs érzékem. Valójában komolyan semmi nem érdekelt, csak a tánchagyomány, és az ebből kiinduló művészetek. Számomra a néptánc bármely művészeti ággal felér. A magyar néptánc nyelve a magyar nyelv, ezt nem tudom máshol átélni, csak ebben az országban. A táncnyelvem is magyar, és a művészi munkám is ennek a hazának szól.
