A Csendes-óceán nyugati részén, a mintegy tíz kilométer mély Kuril–Kamcsatka-árokban 2016-ban az üledékből vett mintákban kilogrammonként 215–1596 apró műanyagrészecskét találtak. Ez a mennyiség jóval több, mint amennyit korábban feltételeztek. A kutatást végző Senckenberg Kutatóintézet szerint az óceán mélyének biológiai sokfélesége súlyosan veszélyeztetett.
Az óceánokban található műanyaghulladék nagy része a folyókkal vagy a szennyvízzel érkezik. A nagyobb műanyagdarabok az évtizedek során egyre kisebb és kisebb darabokra őrlődnek. A hulladék egy része hatalmas szigetekben halmozódik fel az óceánok felszínén, de nagy része elsüllyed, és a tengerek mélyére, a több ezer méterrel a vízfelszín alatt húzódó tengeri árkokba is eljut.
„Tizenhárom mintát vettünk az árok hét különböző pontján, 5740 és 9450 méter közötti mélységben. Egyik sem volt mentes a mikroműanyagoktól” – jelentette Serena Abel, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum tengerbiológusa. Angelika Brandt kutató hozzáfűzte: a globális műanyagfogyasztás és a rosszul szervezett hulladékkezelés eredményeként évente 2,4-4 millió tonna műanyag kerül a tengerbe a folyókon keresztül, így a mélytenger hulladéktárolóvá válik.
Az üledékmintákban 14 különböző típusú műanyagot azonosítottak.
Korábban a tengerfenék legmélyebb részeit viszonylag érintetlen és stabil környezetnek tekintették, ahol a mikroműanyagok lerakódnak és egy helyben maradnak. A tanulmány azonban kimutatta, hogy a néhány méterre egymástól vett minták összetétele nagyon eltérő volt, ami arra utal, hogy a mélytenger legmélyebb részein az örvények, az áramlatok és az élőlények mozgásban tartják az üledéket.
A műanyaghulladék mennyisége a jövőben valószínűleg növekedni fog. A sark- és óceánkutatással foglalkozó Alfred Wegener Intézet korábbi adatai szerint a globális műanyagtermelés 2045-re várhatóan megduplázódik.
Nyitókép: Shutterstock
