A miniszter a területi szemlélet erősítését reméli a pályázattól. Kicsi, homogén országnak szoktuk hinni magunkat, pedig bizonyos tájegységeinket óriási szakadékok választják el egymástól. Az ágazati és általában a politikai döntéseknek igazodniuk kell ezekhez, az óvatosság a sokszínűségből fakadóan nagyon indokolt, mondta el. A pályázat a két háború között elkezdett és az 1980-as években felélesztett, Magyarország felfedezése című sorozatra, szociográfusok, szépírók munkáira hivatkozik előképként. Meghirdetői olyan alkotások születésében reménykednek, amelyek a politikai és szakmai berkeken túl a szélesebb közvélemény érdeklődésére is számot tartanak, elősegítik a területi különbségek jobb megismerését, és kihathatnak a fontos döntésekre.
Kenyeres Kinga, a Századvég vezérigazgatója a jövő Illyés Gyuláinak felbukkanásában bizakodik a pályázat jóvoltából. Olyan munkák születésében, amelyek új nézőpontokat, kutatási irányokat villantanak fel, és még jobban tudatosítják a vidékpolitika jelentőségét, kutatás és szépirodalom házasításával közelítenek a vidék valóságához.
Demeter Szilárd főigazgató arról beszélt, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség a Petőfi Múzeum mint helyszín biztosításán túl hogyan kapcsolódik a pályázathoz. A magyar kultúra sokat emlegetett „fejnehéz”, Budapest-centrikus volta mentálisan szinte bezár bennünket Budapestre, így ha például Debrecenbe utazunk a fővárosból, képzeletbeli térképünk a két pont között üres. A PKÜ e térkép kiszínezésére törekszik, ennek része a rezidens programja is, amelynek résztvevőit alkotói szabadságra küldik valamilyen vidéki helyszínre annak reményében, hogy ennek irodalmi lecsapódása is lehet. Demeter reménye az, hogy a következő kiírás már Kárpát-medencei, sőt esetleg közép- és kelet-európai kitekintésű lesz.
Ugron Zsolna, a pályázat zsűrielnöke a szociográfia műfajának nehezen behatárolható és a szociográfiaírói munka „valóság korlátain egyensúlyozó” voltát hangsúlyozta, majd ismertette a pályázati kiírás részleteit. Dokumentarista eszközökkel, szépirodalmi igénnyel megalkotott műveket várnak 240–300 ezer karakter terjedelemben október 30-áig. Év végéig megpróbálják őket elbírálni, az első három helyezett írása pedig jövőre megjelenik. Az alkotókat bruttó egymillió forinttal jutalmazzák. Tájegységenként csak egy alkotást díjaznak.
A zsűri tagjai: Cserna-Szabó András, Ell Alexandra (Századvég Alapítvány), Fazekas Márta (Magyar Turisztikai Ügynökség), Juhász Anna, Kepitisz Sztavrosz (Századvég Alapítvány), Navracsics Tibor, Nyáry Krisztián, Ugron Zsolna (elnök).
Vidék – ez valóban a legkülönbözőbb asszociációkat kelti bennünk: szép tájakért, jó levegőért, pihenni, felüdülni, regenerálódni egyaránt vidékre megyünk, és sokan vágyunk arra az általunk valójában nem ismert, csendesebb, természet- és emberközelibb életmódra is, amelyet a vidékre jellemzőnek tartunk. Egész más a „vidéki” címke, amelyet könnyelműen ragasztunk bármire-bárkire, akit nem ismerünk, és amely könnyen ránk is ragadhat már csak attól is, ha valamelyik nagyváros agglomerációjába költözünk. Sok esetben megrázó tapasztalataink vannak, amikor világ elől elzárt, rossz közlekedésű, munkanélküliség által sújtott vidékeken, településeken járunk, és átérezzük az ott élők sorsának kilátástalanságát. Vagyis már akkor is zavarba kerülhetünk, ha csupán azt kell meghatároznunk, egyáltalán mit értünk „a” vidéken: mely ismertetőjegyeit tartjuk összetéveszthetetleneknek, mely erőforrásait és nehézségeit érezzük meghatározónak.
*
A sajtótájékoztató után arról kérdeztük Ugron Zsolnát, hogy nem rejt-e a pályázati kiírás eldöntetlenséget, hiszen az, hogy „dokumentarista eszközökkel, szépirodalmi igénnyel” megalkotott munkákat várnak, mintha kifejezetten irodalmi (bár tényekből építkező) és „csupán” jól megírt szakmunkák számára egyaránt utat nyitna. Emiatt nagy kérdés, hogy a zsűrizés során mikor melyik irányba billen majd el a mérleg nyelve, melyik szempont győz. Szerinte nincsen ilyen gond: már a megadott leütésszám és a határidő elég világos irányt jelöl ki. Az általuk nevesített előképek, Illyés Gyula Puszták népe és Moldova György Az Őrség panasza című szociográfiájának említésével pedig arra utalnak, hogy a hagyomány is mennyire sokszínű.
Kifejezetten kizárni csak településtörténeteket, önéletírásokat és tudományos jellegű szociológiai tényfeltárást akartak, ezen túl azonban egyáltalán nem korlátoznák a reménybeli pályázókat.
Azokkal a kitételekkel, hogy „olyan pályaműveket várnak, amelyek pillanatfelvételként rögzítik Magyarország egy-egy tájegységének, településének jelenlegi kulturális-társadalmi helyzetét”, hogy „a társadalmi, kulturális és történeti hagyományok összefüggéseiben, azok figyelembevételével kell bemutatniuk” őket, „a valóság jelen idejű és dokumentarista eszközökkel megvalósított ábrázolásából kell kiindulniuk, ugyanakkor (…) a zsűri kiemelt figyelmet fordít a szöveg szépirodalmi igényességére”, „az írás műfaja a szociográfia, amely határozott és felismerhető dokumentarista eszközökkel él”, egyértelműen meghatározzák a születendő művek jellegét.
Nagyon fontos az is, hogy a pályázat jeligés; nevet nem jelölő, beazonosíthatatlan e-mail címről küldendő el a palyazat@szazadveg.hu címre, a jeligét pedig lezárt borítékban az 1037 Budapest, Hidegkuti Nándor utca 8–10.-be, Századvég kiadói pályázat megjelöléssel várják.
Nyitókép: Ugron Zsolna, József Attila-díjas író, a pályázat zsűrielnöke.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu.
