1. Érkezés (Denis Villeneuve, 2016)
Denis Villeneuve-re leginkább a Dűne rendezőjeként gondolunk, pedig ő rendezte az Érkezés című filmet is, a műfaj talán legjobbját. A barokk zeneművek szerkezetét idéző alkotás története látszólag egyszerű: egy nyelvésznő megfejti az űrlények kommunikációját. Valójában azonban arról szól, hogy miért vagyunk mi, emberek a Föld nevű bolygón. A rendező nem arról fest képet, hogy miként pusztítja el magát az emberi faj, hanem arról, hogyan jön majd el a világbéke akkor, amikor a maga teljességében leszünk képesek látni az életet. Akkor, amikor megzabolázzuk az időt.
A főszereplőnő a film végén csak ennyit kérdez a férjétől:
– Ha elejétől a végéig látnád az életedet, változtatnál rajta?
Mire a férje azt feleli:
– Talán többször mondanám el, mit érzek.
2. Eredet (Christopher Nolan, 2010)
Minden idők egyik legtehetségesebb filmrendezőjének kultfilmje, az Eredet látványvilága páratlan, emellett olyan témát jár körül, amely öntudatra ébredése óta foglalkoztatja az embert: hogyan és milyen mértékben tudjuk manipulálni egymást? Mi történne, ha az emberek beléphetnének egymás álmaiba? Ha valaki ezzel visszaélne? Milyen következményekkel járna, ha egy gondolatot beültethetnénk egy másik ember fejébe?
3. Mátrix (Wachowski fivérek, 1999)
Az ókor óta izgalmas felvetés, hogy mi a valóság. Amit látunk, az az életnek a barlang falára kivetülő árnyéka, vagy maga az élet? A Mátrix disztópikus jövőképet fest fel, amelyben az érzékelt világ valójában egy mesterséges intelligencia által szimulált valóság. A hatalom a gépek kezében van, az emberek pedig rabszolgák. A Mátrix megváltoztatta a filmes akciójelenetek ábrázolásáról való gondolkodásunkat, itt ugyanis szürreális mértékben felgyorsult minden, amit aztán sok filmes alkotás követendő példának tekintett.
4. Metropolis (Fritz Lang, 1927)
Lang jövőben játszódó története a társadalmi osztályok közti különbségekre világít rá. Egy prófétanő gonosz robotmása felkelést szít a munkások között elnyomóik ellen. Az alkotás a német expresszionista filmkészítés csúcspontja. A felfokozott, erős érzelmek ábrázolása jellemző volt a korszakra, ahogy a sötét erők elszabadulásától, a tömegek manipulálásától való félelem is.
5. Szárnyas fejvadász (Ridley Scott, 1982)
A film megelőzte a korát, és olyan kérdéseket vet fel – például a környezetszennyezését, a migrációét, a mesterséges intelligenciáét –, amelyek évtizedekkel később váltak égetővé. A Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényén alapuló film 2019-ben játszódik Los Angelesben. Ebben a fiktív jövőben rabszolgaként tartott replikánsokat – génmanipulációval előállított, külsőre emberre hasonlító, néhány éves élettartamú androidokat – használnak nehéz munkák elvégzésére a földönkívüli kolóniákon. A Szárnyas fejvadász problémafelvetése: mi teszi az embert emberré? Lehet-e komoly érzelmi kapcsolat gép és ember között? Lehet-e a robotnak lelke? Scott alkotása jelentős hatással volt a popkultúrára, utalásai és szimbólumai a mai napig felbukkannak más művekben.
6. 2001 Űrodüsszeia (Stanley Kubrick, 1968)
Kubrick monumentális alkotásának bemutatása idején megosztotta a kritikusokat, ám ma már nem kérdés, miben áll a film zsenialitása. A rendező már 1968-ban megjósolta: nem kell sok ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia kiszámíthatatlanul viselkedjen, az ember nem lesz képes uralni a gépeket. Másként szólva nemcsak sakkban fognak piszkosul elverni a robotok. Emellett Kubrick annak megmutatásában is úttörő volt, hogy miként lehet hitelesen ábrázolni az űrben való jövést-menést.
7. Csillagok között (Christopher Nolan, 2014)
Bár az Interstellar – Csillagok között című filmet mélységes pesszimizmusa miatt sokan nem tartják kedvenc művüknek, azt mindenki elismeri, hogy a filmtörténet egyik legjobb alkotásáról van szó. Nolan víziójában a jövőben az emberiség képtelen megtermelni a Földön a fennmaradásához szükséges javakat, a helyzet kilátástalan. A tudósok felfedeznek egy féreglyukat, amely egy másik galaxisba vezet át. Néhányan elindulnak, hogy kiderítsék, folytatható-e az élet egy másik bolygón.
8. Wall-E (Andrew Stanton, 2008)
Azt sejtjük, mekkora a veszélye annak, hogy a bolygónk szemétkupaccá válik, és azt is el tudjuk képzelni, hogy a nem túl távoli jövőben akár már fel sem kell állnunk egy kényelmes és mozgó fotelból, amelyben napjainkat semmittevéssel tölthetjük. Az viszont mindig meglepetés, mennyire könnyen zárják szívükbe a mozinézők azt a robotot, amely „emberpróbáló” kihívások révén kapcsolódik egy robotlányhoz. Az egész estés animációs mozi szép leckét ad a modern kori embernek tisztességből.
9. Ne nézz fel! (Adam McKay, 2021)
A film azt mutatja be, hogy mi történne, ha a Földet valóban fenyegetné valami az űrből: először is a hírt nem vennék komolyan az emberek, mert a média annyira elbulvárosodott, hogy már azok sem veszik komolyan, akik készítik a műsorokat. Az alkotás húsbavágó társadalomkritikával él, és lesújtó véleménnyel van a negyedik hatalmi ágról, a médiáról.
10. Ex Machina (Alex Garland, 2014)
Alex Garland sci-fije nemcsak azt mutatja meg, hogyan és milyen közegben születik meg a mesterséges intelligenciával rendelkező robot, de azt is előrevetíti, hogy nem fogja sokáig tűrni az elnyomott cselédszerepet. Nem azért, mert öntudatra ébred, hanem azért, mert az interneten található információk nagy része éppen arról szól, hogy el kell törölni a rabszolgaság minden fajtáját.
2123 – „Az idő igaz”
2023-ban ünnepeltük Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi-bicentenárium zárásaként időkapszulát helyezett el Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet a tricentenárium évében, 2123-ban nyit majd ki a múzeum akkori főigazgatója. Az időkapszulát Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vette át. Az időkapszulába egy könyvet zártak be, melyben Petőfi versei mellett ma élő költők művei olvashatók. A kézirat címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. A projekt megvalósítója a Petőfi Kulturális Ügynökség.
