Ez a tárlat egy olyan történetről beszél, amely közvetlenül több mint 60 ezer magyar gyereket, a családtagokon keresztül pedig több százezer embert érintett – mondta el a kiállítás pénteki sajtóbejárásán Perényi Roland történész, a kiállítás egyik kurátora. Mint hozzátette, az 1920 és 1930 között zajló gyermekvonat-akcióról magánszemélyek emlékezetében nagyon mélyen élnek történetek, de a történettudomány keveset foglalkozott ezzel a témával.

Réthelyi Orsolya történész, a kiállítás másik kurátora hozzátette: a tárlat bemutatja a korabeli kontextust, majd az érintett gyerekek  – mások mellett Bibó István vagy Karády Katalin – tapasztalatait is, ügyelve arra, hogy ne mossa össze a különböző egyéni sorsokat.

A BTM Vármúzeum Barokk csarnokának egyik falát a Keleti pályaudvar szinte életnagyságú, korabeli képe borítja,

hiszen minden gyermekvonat innen indult az akció során, majd a belépők egy-egy kisgyerek stilizált útlevelét vehetik magukhoz, hogy később az ő személyes történetüket is felfedezhessék.

A kiállítás felidézi, hogy Magyarországot 1920-ban egyszerre sújtották a világháborús vereség következményei, a megszállás, a spanyolnátha-járvány és az élelmiszerhiány. Eközben az új határokon túlról tömegek menekültek át, ám sokan közülük – például a „vagonlakók” – csak nyomorúságos körülmények között tudtak tengődni, de általános jelenség volt, hogy immár a középosztály is nélkülözött.

Tábori Kornél újságíró ezért „nyomorrazziákat” szervezett a külföldi hatalmak képviselőinek, bemutatandó az elkeserítő magyarországi szociális helyzetet, de több holland magánszemély is akciókat indított a nélkülöző magyarok megsegítésére. Az Országos Gyermekvédő Liga szervezésében végül 1920 februárjában indult az első gyermekvonat, és a következő tíz évben Hollandiában 28 ezer, Belgiumban 21 ezer, Svájcban pedig 10 ezer magyar gyereket fogadtak be ideiglenesen helyi nevelőszülők, de Svédországba és Nagy-Britanniába is kijutott egy-egy vonatnyi gyerek.

Voltak közülük, akik végül nevelőszüleiknél maradtak vagy az idősebbek közül olyanok, akik rövidesen külföldön házasodtak meg, az akcióban részt vevő gyerekek 90-95 százaléka – pontos statisztikák nem maradtak fenn – azonban visszatért Magyarországra.

Az ekkor szinte teljes diplomáciai elszigeteltségben élő magyarság hatalmas hálával fordult a befogadók felé, a holland Vilma királynőnek például szabályos kultusza alakult ki Magyarországon. Számos külföldi nevelőszülőben is érdeklődés támadt Magyarország iránt, szervezett vonatokkal vagy különúton is sokan ide látogattak, némelyek még a trianoni határok revíziójának is lelkes támogatóivá váltak.

A kiállítás utolsó szekciója 14 gyerek személyes sorsán keresztül mutatja be az akciót,

néha szívszorító, de többségében boldog történeteket felidézve. Mint a személyes családi történetekből kiderül, sok helyen még ma is őrzik a befogadott magyar gyerekek emlékét, és előfordul az is, hogy a negyedik generáció is ápolja a családok közötti kapcsolatot.

Mint a kurátorok kiemelték, a 2022. március 27-ig látogatható kiállítás egyik célja is éppen az, hogy további történetek, emléktárgyak és dokumentumok előkerülését ösztönözze.

Nyitókép: a kiállítás megnyitója. Fotó: MTI/Máthé Zoltán