A Tündérkerti gálaest a régi és az új összehangolásának ünnepe volt

A kora délutáni órákban gyümölcsfaoltással kezdődött az ünnepi programsorozat. A Nemzeti Színház előtti hajóorrban hazai gazdák adtak tanácsot az érdeklődőknek és mutatták meg a hagyományos gyümölcsfaoltás technikáit, egyben oltványokat is készítettek. A Gyümölcsoltó Boldogasszony napi tradicionális gyümölcsfaoltás szokását idéző eseményen kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatták az oltás technikáját, és ismerkedhettek az őshonos gyümölcsfajták gazdag választékával. Miközben egyre szaporodtak az oltványok, a színház előtt népzenével, mesékkel és történetekkel szórakoztatták a közönséget.

A gyümölcsoltás végeztével a kicsik a Kolompos Együttes koncertjén ismerkedhettek a népi hangszerekkel, és táncolhattak ismerős dallamokra. Ezt követően Tenk László Munkácsy Mihály-díjas festőművész képeiből és Schweiczer Róbert keramikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás, majd Ambrus Lajos, Kovács Gyula és Lugosi József közös kötetének, a Kincsünk az ecet című hiánypótló kiadványnak bemutatására került sor. Az Együtt a Jövőért Egyesület kiadásában megjelent kötet nemcsak az ecet történetét és fajtáit, de felhasználási módjait és gyógyhatásait is bemutatja, valamint bevezet az ecetkészítés alaptechnikáiba is.

A Tündérkerti Gálaestet nagyszínpadi műsorát a Hymnus táncos koreográfiája nyitotta, miközben nemzeti imánk Rubold Ödön színművész előadásában csendült fel, majd Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, egyben a rendezvény házigazdája köszöntötte a vendégeket. Ünnepi beszédében a Tündérkert által képviselt értékek és a Nemzeti Színház színpadán megelevenedő művészi értékek kapcsolatát emelte ki, megköszönve Szarvas József színművésznek, a Tündérkert mozgalom szószólójának, hogy az őshonos gyümölcsfajták megmentésének ügyét a magyar kultúra legfontosabb színpadán ünnepelhetjük. Zárásképpen a Tündérkert mozgalmat nemzeti kapaszkodóként méltatta: „Tele vagyunk bizonytalansággal, tele vagyunk fájdalommal, kétséggel és szorongással. Itt a kapaszkodó, van mibe kapaszkodni, és hittel, derűvel, jó kedéllyel tudjuk megélni a jelent és a jövőt mindennek ellenére is.”

Az est egyik kiemelt vendége a 94 éves énlaki tanító, Szávai Márton volt, akinek székelyföldi fajtamentő tevékenysége tükörpárja a göcseji Kovács Gyula erdész pomológiai törekvéseinek. A szépkorú tanítómester ugyanis nemcsak Énlaka gyermekei számára kínál útravalót az életben, de a magyarországi Tündérkert mozgalom képviselői is mentorukként, példaképként tisztelik.

Szávai Márton a Székelyföld üdvözletével lépett színpadra, majd arról az örökségről beszélt, amelynek megmentésén és továbbadásán fáradozik az 1980-as évek óta. Leckeként is megfontolandó rövid összefoglalójában kiemelte, hogy a Kárpát-medencében letelepedő magyar nép az őshonos gyümölcsfajtákból olyan fajtagazdagságot hozott létre, amellyel teljesen önellátóvá vált, a legtermészetesebb módon. Ezeket a fajtákat ugyanis nem kellett sem metszeni, sem semmiféle vegyszerekkel kezelni, mégis ízletes gyümölcsöket teremtek, kiváló terméshozammal. A nyugati hibridek behozatalával azonban egyre inkább kiszorultak az őshonos kultúrák, ez pedig a fajták kiveszését hozta maga után. Ahhoz azonban, hogy saját fennmaradásunkat biztosíthassuk, vissza kell telepítenünk a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfajtáit, és meg kell őriznünk a mi szervezetünk számára legtermészetesebb és leghasznosabb génállományt – erről szól a Tündérkert program. Ennek a kultúrának a megbecsülése a következő generáció feladata – ezzel búcsúzott a tanítómester.

„A kultúrát nem lehet örökölni: minden nemzedéknek újra és újra meg kell szereznie magának.”

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnöke így fogalmazta meg a Tündérkert lényegét: „Ezen a földön a Tündérkert azáltal lesz, hogy gondozója van. Csak az értő és szerető munkáskéz által válik egy ültetvény kertté, és csak a teremtő segédjeként csinálhatunk a kertből Tündérkertet. Ez az a tudás, amit szeretnék átadni a fiamnak, ebbe szeretnénk belenevelni a gyermekeinket, ezért vagyunk ma itt mindannyian.”

Kiemelte: „Olyan emberek szövetsége gyűlt ma itt össze, akik többet adnak vissza a nagy egészbe, mint amennyit kaptak, és úgy adják vissza a többletet, hogy azt senki nem értelmezi fölöslegként.”  Saját családi örökségére utalva arra is felhívta a figyelmet, hogy „Tündérkert nem volt, hanem lesz. Minden nap bele kell tenni a munkát”. Zárásképpen Demeter Szilárd elmondta, hogy közel másfél száz pályázat érkezett a Kárpát-medencéből a Magyar Kultúráért Alapítvány által meghirdetetett, Petőfi körtefájának újraoltásáról szóló pályázati kiírásra, ami további együttműködések reményteli előjele: „ezért keressük a lehetőségeket a további együttműködésre, mert meggyőződésem szerint a kultúra fogalmának jelentése a teremtett valóságban megélt tartalmas élet.”

Dr. Nagy István agrárminiszter szokatlan vallomással kezdte köszöntőjét: „Én ma háromszor voltam templomban. Reggel a kertemben kezdtem: komoly fizikai munkát végeztem, elültettem a Kovács Gyulától kapott Petőfi körtefáját. Aztán persze voltam Isten házában, és most itt vagyok, Thália templomában.” A személyes hangvételű nyitás magyarázatául az igehirdetés témája szolgált: a csodatevés, amiről Isten házában szó volt, a Tündérkerti gálaesten ünnepi zárómotívumként keretezi a napot. A miniszter kiemelte, hogy a Tündérkert-mozgalom résztvevői, az est jelenlévői egy ilyen csodának a részesei, hiszen ősi gyümölcskultúránk újjáélesztésével saját magunk jelenét és jövőjét biztosítjuk.

Kodály Zoltán gondolatait idézve világított rá a kultúraőrzés és kultúrateremtés összefüggéseire, utalva a globalizáció okozta értékválság fenyegetéseire: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzik magának. Csak az a miénk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk. Kodály Zoltán szinte profétikus gondolatai ma is nagyon aktuálisak. Sőt, talán mondhatom azt: aktuálisabbak, mint valaha. Európa, az európai gondolkodás válságban van. A globalizmus eszméi szinte kényszerzubbonyt húznak ránk. Mi, magyarok szerte a Kárpát-medencében egyre inkább hiszünk értékeinkben, hagyományaink és kultúránk éltető, összetartó erejében. Hiszünk ennek az országnak a sikerében és jövőjében.”

A Tündérkerti gálaest gazdag művészeti programmal folytatódott. Fellépett a Muzsikás együttes, a Duna Művészegyüttes, Barta Ágnes színművész, Berecz András mesemondó, Berecz István táncművész, Bognár András nagybőgős, Fülei Balázs zongoraművész, Kuczera Barbara hegedűművész, Küttel Bálint dobon és ütőhangszereken, Küttel Dávid zongorán és harmonikán, Küttel Vince gitárral, Paár Julcsi énekes, Szarvas József színművész és Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszereken. Az ünnepi műsort Juhász Zsolt rendezésében élvezhette a közönség.

A gálaest méltónak bizonyult választott mottójához: valóban a régi és az új közötti kapocs megteremtésének hiteles fórumaként ösztönöz további értékmentésre, értékteremtésre.

Gáspár Kinga

Fotók: Hegyi Júlia Lili