A valódi háború borzalmaiból is mutat valamit a Sárkányok Kabul felett

Egy jókora csapat teljes harci felszerelésben a fűben heverő katonával indul a film, de nem valószínű, hogy bevetésen lennének, mert többük kezében cigaretta parázslik. Aztán vezényszóra felpattannak, fegyelmezetten befutnak egy hatalmas szállítógép gyomrába, és irány Kabul. Később homokviharban találják magukat, minden annyira hiteles és valószerű, hogy köhögni kezdek. Nyilván kevésbé hatnának rám a filmvásznon a Gidránok kavarta homokszemek néhány évtized füstölgés nélkül, de kétségtelenül működött a látvány.

A fikciós elemekkel filmszerűsített Sárkányok Kabul felett történetét a valóság ihlette: az akcióban részt vevő magyar katonák személyes visszaemlékezései alapján dolgozza fel a film a 2021-es Sámán Pajzs nevű katonai hadműveletet, a Magyar Honvédség történetének egyik sikeres és drámai akcióját. A hadművelet során a magyar katonák összesen 540 magyar, amerikai, osztrák és afgán állampolgárt juttattak ki Afganisztánból, köztük 57 afgán családot és 180 gyermeket.

Milyen katonai eszközökre támaszkodhatnak, mi az elvárt reagálás nem várt szituációkban. Egy pici résen bekukucskálva megpillanthatjuk a valóság egy apró szeletét arra vonatkozóan is, hogyan működik egy gigantikus nemzetközi békefenntartó katonai szervezet, ha épp minden eleme mozgásban van.

Esetünkben pont ott hagyják a helyet, és befejezik a béke fenntartását. Ez nyilván azzal jár, hogy szó szerint békétlen helyzet alakul ki távozásukkal, sok borzalommal, emberi tragédiákkal, halállal és fájdalommal. Számomra hihetőnek tűnik, hogy a filmben felvillantott jelenetek az általános evakuálás közben óhatatlanul kialakuló zűrzavarról valóban az ott lévők személyes élményei alapján kerültek a forgatókönyvbe. Nem biztos persze, hogy a magyar katonák elkötöttek egy szállító járművet, vagy egy repülőgépre való felszálláshoz nélkülözhetetlen lépcsőt loptak a cél érdekében Kabulban, de akár így történhetett.

Az ilyen epizódok – amelyek még hitelesebbé is teszik a történetet – óriási segítséget jelentenek Dyga Zsombornak, a rendezőnek és Horváth Áron forgatókönyvírónak is. A valós események közül ugyanis nehéz lehetett egy filmre való és a nyilvánossággal is közölhető akciót találni. Hivatalosan arról szólt a mentés, hogy a menekülők áradatából válogassák ki a listán szereplőket a reptér bejáratai előtt hömpölygő tömegből. Akik a magyar nemzeti színeket lengetve jelentkeznek, azokat ellenőrizzék, azonosítsák, majd feltegyék a repülőkre. Ez a valóságban embert próbáló, idegőrlő és nagyon veszélyes feladat, de forgatókönyvi szempontból kevés egy akciófilmhez.

Az a néhány száz ember, aki a Sámán-listán szerepelt, és a Magyar Honvédség segítségével elhagyhatta a kaotikus állapotok közé került Afganisztánt, jelentős részben magyar, illetve nyugat-európai volt. De akadtak közöttük helybéli munkatársak, azok családjai, akik szintén joggal tartottak a tálib hatalomátvételtől.

Filmes szempontból ez kihagyhatatlan elem. Valóban a történet egyik kiemelkedően erős jelenete, amikor Trokán Nóra a magyar egység tagjaként szorosan magához ölel egy afgán kisgyereket, és az egyenruha alatt található nő legyőzi a kiképzést és a vasfegyelmet. Valódinak tűnő  pillanatot kapunk illusztráció helyett.

Trokán Nóra mellett, akit egyenruhában is szeret a filmvászon, egy másik mellékszereplő, Dietz Gusztáv is említés érdemel. A harcedzett Berti főtörzsőrmester karakterét alakítva megint kiderült róla, hogy jellegzetes életfaragta arca egy komoly filmes karakterszínész belső energiáit tükrözi.

Jászberényi Gábor a hasonló zsánerű, nagy költségvetésű, katonai szabadítós-menekülős filmekben kihagyhatatlan karaktert alakítja. Szerepe szerint kiváló fegyveres, de amikor az élet felülírja a parancsot, akkor kockáztat és győz. A Sárkányok Kabul felett történetében ez egy fiktív szerelmi szálhoz köthető. Másik tagja az elhivatott magyar orvosnő – Mészáros Blanka alakításában –, aki képtelen időben elindulni, mert az utolsó pillanatban is segíteni akar, ezért nagy bajba keveredik, amiből csak a magyar szuperkommandósok tudják kimenteni.

Nagyjából ez a film valódi akciós szála is, sok settenkedéssel szétlőtt lépcsőházakban, szobákban és pincékben. Van tűzpárbaj, autós üldözés, drónok és tűzokádó égi helikopter. Dyga Zsombor és munkatársai a megfelelő nemzetközi színvonalon ki is pipálták a kötelező feladatot. Egy kicsit ugyan kilóg a film egészéből, de körhinta nélkül nincs vidámpark.

Számomra azonban ebben a filmben a legerősebb, és a műfaj eszközeivel – itt említendő a látványért felelős operatőr, Dobos Tamás munkája – szakmailag is kiválóan megoldott üzenete az,

Nem kőkemény katonák valódi élettere, nem látványos akciók sorozata, nem is kevés, de fájdalmas veszteség a jók oldalán, és jogos büntetés a rosszakén. A háború borzalom, ahol sáros, poros rom lesz abból, amit felépítettek, ahol csonkolt kislányok fekszenek a hordágyakon, apákat visznek el kalasnyikovos fegyveresek, anyák üvöltenek, hogy valaki legalább a gyermekeiket mentse meg. Ebből is megmutat valamit ez a film. És ez a valóság.