A Sixet először 2017-ben láthatta a közönség az Edinburgh Festival Fringe-en, ahol a Cambridge-i Egyetem diákjai adták elő. Az előadásnak akkora sikere lett, hogy 2019-ben a West Enden, majd 2021-ben a Broadway-n is műsorra tűzték. Azóta három Drama Desk és két Tony-díjat nyert el. Az előadás VIII. Henrik hat feleségének történetét meséli el popkoncert formájában. Hat feleség, hat különböző személyiség, hat rendhagyó életút, mégis mind ugyanazt a férfit választották, és ezt csak négyen élték túl.
A budapesti előadás szereposztása: Aragóniai Katalin: Baranyai Annamária, Horányi Juli; Boleyn Anna: Muri Enikő, Zsitva Réka; Seymour Johanna: Peller Anna, Singh Viki; Anna von Kleve: Herceg Erika, Kardffy Aisha; Howard Katalin: Gadó Anita, Hien; Parr Katalin: Gallusz Nikolett, Veres Mónika Nika. Koreográfus: Tihanyi Ákos. Rendező: Szirtes Tamás.
2016-ban, szinte gyerekként debütáltál a Budapesti Operettszínházban, azóta számtalan musicalszerepet játszottál el. A napokban különleges előadás premierjén láthat a közönség, és ezúttal nem az Operettszínházban. Hogyan érzed magad a Madáchban?
Igaz, még nem vagyok régóta ebben a szakmában, de szerintem nagyon ritka lehet, hogy olyasfajta kollegialitás, szeretet, „girl power” alakul ki a próbafolyamat során, mint a Six szereplői között. Pedig sokfelől és sokféle műfajból jöttünk. Április óta próbálunk, azóta vagyunk egymás életének szerves részei. Amikor csak tudtunk, még nyáron is együtt lógtunk, és megnéztük egymást különböző előadásokban. A Six különlegessége az, hogy kizárólag nők játszanak benne – a zenekarban is –, két szereposztásban. Az egyikben színésznők, a másikban popénekesnők alakítják a királynékat, és egy covercsapat is megtanulta a szerepeket. Szirtes tanár úr, Tihanyi Ákos, a koreográfus, Kocsák tanár úr, a zenei vezető és Köteles Géza zenei munkatárs nagyszerű csapatot állított össze: mindenki varázslatosan tehetséges, jó energiájú, pozitív kisugárzású és csodálatos, érdekes ember.
Nem lehet, hogy éppen a darab mondanivalója kovácsolt össze ennyire benneteket?
Biztos vagyok benne, hogy az előadás témája is sokat hozzátett, és nagyban erősíti a kapcsolatunkat. Napjainkban szerencsére szerte a világon egyre inkább előtérbe kerül a női függetlenség témája és a női hangok.
Hogyan kerültél az előadásba?
Egy évvel ezelőtt levelet kaptam Szirtes tanár úrtól, amelyben meghívott a Six castingjára. Első körben Boleyn Annára, VIII. Henrik második feleségére hallgattak meg. Végül Anna von Kleve, a negyedik feleség szerepét kaptam meg.
A darabot a 2019-es West End-beli bemutatója után ismertem meg, amikor felkerült a streamingszolgáltatókhoz. Rögtön megszerettem: elkapott a zenei világa, a nyelvezete, a története, a tartalma; a Tudor-kor, amit nagyon kedvelek. A szerzők ennek szellemiségét, hangulatát ültették át a 21. századba. Nagy álmom volt, hogy egyszer én is játszhassam ebben a darabban. Akkor még leginkább Boleyn Annával tudtam azonosulni. Hihetetlen, fantasztikus dologként éltem meg, amikor megkaptam a tanár úr castingmeghívóját erre a szerepre. Nemsokára még két levél érkezett arról, hogy Aragóniai Katalinra és Anna von Kleve-re is szeretnének meghallgatni. Már a castingra való felkészülés közben rájöttem, hogy különösebben nem illik hozzám Boleyn Anna szerepe, ezért végül örültem, hogy Anna von Kleve-et játszhatom.
Érdekes, hogy a külföldi előadásokban mindig fekete bőrű, erősebb testalkatú, karakteres, vagány csajok játsszák ezt a szerepet. Annaként olyan színt tudok a személyiségemből megmutatni a szeretteimnek, a közönségnek és magamnak, amilyenre korábban nem volt alkalmam. Talán azért, mert kicsi és fiatal vagyok, és eddig főleg naivaszerepeket játszottam. Szívből örülök, hogy Szirtes tanár úr meglátta bennem a karakterszínészt, ami szerintem minden színésznő álma; főleg azoké, akik naivaszerepkörben élik le az életüket. A naivák is szeretnének olyan szerepeket játszani, amikben dominál a humor vagy más karakterisztikus jegyek, amik végre nem szende, fiatal, nagy szemekkel pislogó lányokéi. Boldog vagyok, hogy olyan eszköztárat próbálhatok ki, amelyet eddig nem használtam. A nagyokon nőttem fel, akik Elisabethek, Júliák voltak. Mindig szerettem volna hozzájuk hasonulni, és szerencsés vagyok, hogy már fiatalon sokféle szerepet eljátszhattam. De talán csak most találtam meg azt a szerepkört, amelyben igazán jól érzem magam.
VIII. Henrik az angol történelem egyik legkülönlegesebb uralkodója volt. A Sixben a feleségek szemszögéből ismerhetjük meg?
A darab úgy indul, hogy a hat feleség versenyt rendez arról, melyiküknek kellett a legtöbb szenvedést elviselnie VIII. Henrik mellett. Kronológiai sorrendben, egy-egy dal révén ismerhetjük meg a történetüket, életüket, Henrikkel való viszonyukat. Aztán elindul a versengés, de a vége összefogás, happy end és „girl power”. A darab zenéje elképesztően izgalmas, nagyon mai, popos. A szerzők: Toby Marlow és Lucy Moss is csajok. A feleségek karakterét és zenei világát egyaránt egy-egy emblematikus popénekesnőről mintázták. Aragóniai Katalint Beyoncéról, Boleyn Annát Avril Lavigne-ről, Seymour Johannát Adele-ről, Anna von Kleve-et Rihannáról, Howard Katalint Ariana Grandéról, Parr Katalint pedig Alicia Keysről. Mikrofonba énekelünk, és a kommunikációnk a közönséggel olyan, mint egy popkoncerten. A girl poweren túl is nagyon fontos mondanivalója van a darabnak, amiből a férfitársadalom és az egész világ tanulhat. Mégpedig az, hogy a világból hiányzik az összefogás, ezért itt az ideje, hogy megfogjuk egymás kezét. Látszólag könnyed az előadás, ám mély tartalma is van.
A West Enden és a Broadway-n óriási sikerrel játsszák ezt a darabot. Vajon a magyar közönségnek is tetszeni fog?
A középiskolában tanultunk ugyan VIII. Henrikről, de sajnos nem olyan részletesen, mint az előadásból megismerhetjük. A Tudor-korszak és a történet is izgalmas, ezért biztos, hogy ezt az előadást szeretni fogják a nézők. Ha valaki csak annyit tudott Henrikről, hogy hat felesége volt, úgy megy majd haza a színházból, hogy sok további történelmi tényt, információt is megismert az előadás révén.
Ma is léteznek VIII. Henrikek?
Henrik művelt, okos férfi volt, sokat sportolt, fiatalon állítólag még jóképű is volt. De csapodár életet élt, sok-sok ágyasa volt a királynék mellett is. Talán ma is vannak hasonló karakterek, de szerencsére ma már legalább nem fejeztetik le a feleségüket… Azt üzenem a nőtársaimnak, hogy a VIII. Henrikeket nagy ívben kerüljék el.
Abban a korszakban is hasonló problémáik voltak a nőknek, mint ma?
A darabban hat nő összefog egy férfi ellen, aki csúnyán elbánt velük. Mindenkinek van a múltjában olyan férfi, aki összetörte a szívét. Ez örök téma.
Nem szívesen éltem volna a Tudor-korban, végtelenül nehéz lehetett akkoriban a nőknek. Anna von Kleve hercegnőt például a német diplomáciai kapcsolatok erősítése érdekében kellett VIII. Henriknek elvennie feleségül. Talán ő járt a legjobban a királynék közül. Bár néhány hónappal a házasságuk után megromlott a kapcsolatuk, jó barátok lettek, sakkoztak, és sokat beszélgettek, még tudományos témákról is. A válásuk csendesen zajlott. Nem lehet tudni, hogy Henrik a Németországgal való jó viszonya érdekében nem fejeztette-e le vagy nem küldte kolostorba. Anna gazdagon élt a válásuk után: merőkanállal falta az életet és a férfiakat.
Mit szólna VIII. Henrik, ha megnézné az előadást?
Ha a fiatal Henrik nézné meg, nagyon tetszene neki: hat dögös lányt látna a színpadon, így férfiszemmel elég csábító lehet az előadás. De biztos, hogy lenne hozzá egy-két szava; valószínűleg teljesen átírná. Azért remélem, hogy nem forog szegény a sírjában!
Nem hiányoznak a férfiak a színpadról?
Egyáltalán nem! Rengetegen kérdezik tőlem, hogy „ugye mennek a cicaharcok a próbákon?”. Egyáltalán nincsenek közöttünk harcok, és lehetséges, hogy éppen a férfiak hiánya miatt. Azt kívánom a férfi színészeknek, hogy nekik is legyen részük olyan előadásban, amelyben nincsenek nők. Lehet, hogy ők is rájönnének, mennyivel jobb nélkülünk…
Miben különbözik a két szereposztás?
Aki gondolkodik rajta, hogy melyik csapattal nézze meg a Sixet – a popossal vagy a színházival –, annak azt tanácsolom, hogy mindkettővel. Nem attól más a két szereposztás, hogy popénekesek vagy musicalszínésznők játszanak benne, hanem attól, hogy mindannyian más személyiségűek, lelkületűek vagyunk. A színház is olyan, mint a kémia: két különböző elemet összeöntünk, és egy harmadik születik belőlük. Hiába ugyanaz a szöveg és a jelmez, az egyéniségünk is formálja a szerepet. Persze a popénekeseknek az előadás popkoncertjellege miatt inkább hazai terep ez az előadás. Érdekes lenne, ha az Abigél című musicalben Vitay Georginaként megkérdezném a közönséget: „Élvezitek”? De természetesen mi sem csak színházban játszunk: sok koncertünk, fellépésünk van máshol is, ezért számunkra sem teljesen idegen ez a fajta színpadi lét.
Mi vár még rád ebben az évadban?
Az Operettszínházban a Monte Cristo grófjában, A Pendragon legendában, a Veszedelmes viszonyokban, a Hegedűs a háztetőnben és az István, a királyban játszom, és novemberben mutatjuk be a Somossy, a mágus című nagyoperettet. Közben egy nagyon izgalmas előadásra készülök, amiről sajnos most még nem beszélhetek. Egy olyan szerepben fogom kipróbálni magam, amilyenben korábban nem volt még részem.
16 évesen, a Lady Budapest című előadásban debütáltál. Nagyon megváltozhatott azóta az életed…
Közben felnőttem, rengeteg élmény, hatás ért szakmailag és lelkileg is. Idén szeptemberben a nyolcadik évadomat kezdtem el a Budapesti Operettszínházban. A pandémiát leszámítva 2016 óta nem volt olyan időszakom, amikor ne játszottam volna; folyamatosan megtalálnak jobbnál jobb lehetőségek, szebbnél szebb feladatok. Csodálatos, hogy az ország két legnagyobb zenés színháza között ingázhatom. Gyerekkoromtól rajongtam ezért a műfajért, a musicalekért, és a valóság mára felülmúlta az akkori álmaimat.
Fotók: Jardek Szabina / Madách Színház
