Hol maradtak eddig a magyar vámpírfilmek? Mit keres Bödőcs Tibor a kommunisták között? A Drakulics elvtárs című, Kádár-korban játszódó vámpírfilmben Nagy Ervin, Nagy Zsolt és Walters Lili mellett az abszurd humor játssza a főszerepet. Bodzsár Márk rendezővel a filmtett.ro beszélgetett.

Honnan jött az ötlet a szocialista vámpírtörténethez?

Élesen emlékszem az első vámpírfilmes élményemre: a balatoni nyaralónkban vigyázott ránk a nagymamám, és este aVámpírok bálja ment a tévében. Megragadott, mert egyszerre volt vicces és vérfagyasztó. Ahogy a filmtörténetben, úgy az én életemben is örökzöld lett és vissza-visszatért a vámpírfilm.Találkoztam a klasszikus, Murnau-féle Nosferatuval, majd a Werner Herzog-féle remake-kel, az SZFE-s szakdolgozatomat pedig a vámpírfilmek ikonográfiájából írtam. A Kádár-kort egy másik filmötlet kapcsán kezdtem kutatni, és Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor titkosszolgálati tanulmánykötetét olvasva jött a heurékaszerű gondolat, hogy érdekes lenne egy vámpírt tenni ebbe a közegbe. Beugrott, milyen ironikus, hogy megrögzötten ateista kor volt a kommunizmus, mégis egy természetfeletti lény kerül a titkosszolgálat látókörébe, aminek a semlegesítéséhez ráadásul az egyház adja az eszközöket. És a klasszikus képlet is megfordul, hiszen a Drakula-történetekben általában a vadkeletről érkezik a gróf a viktoriánus Londonba, itt viszont nyugatról jön a szörnyeteg a vasfüggönnyel elszigetelt kommunizmusba.

Miért szerettél bele a vámpírfilmekbe?

A morális ambivalenciájuk tetszett meg. Hogy a vámpír egy parazita élősködő, akinek mások életét kell elrabolnia, hogy életben maradjon. Egy felforgató, anarchista figura, aki sokszor a pestist is elterjeszti, miközben a mélyebb létezés, a nagyobb szabadság ígéretét is hordozza. A klasszikus vámpírtörténetekben van egy nagy, heves szerelem, mert a nők vonzódnak ehhez az éjszakai lényhez, aki áttöri a hazug és unalmas nyárspolgári létük falát. Nem gondolom filozofikus filmnek a Drakulics elvtársat, de ebben is egy szabadulástörténet munkál, mert annak drukkolunk, hogy a női főszereplő kiszabaduljon egy zárt, ideológiával átitatott és paranoid rendszerből a sötét erővel való találkozás révén.

Erdélyi eredetű a leghíresebb vámpírmítosz (Drakula) és magyar az egyik legismertebb vámpíralakítás (Lugosi Béla), egy elveszett némafilmen – az első Drakula-feldolgozáson – kívül eddig mégsem készült vámpírfilmünk. Szerinted miért?

A vámpírok valóban nem honosodtak meg nálunk, pedig a minket körülvevő szláv kultúrából, Romániából, Lengyelországból, Oroszországból könnyen átszűrődhetett volna a mítosz. Még Gogol is írt egy vámpírnovellát (Wij, a szellemek fejedelme), amit Balázs Béla fordított le, de sajnos beszerezhetetlen. Az irodalomban némileg jobb a helyzet, Hamvai Kornél A prikolics utolsó havában, Szécsi Noémi a Finnugor vámpírban forgatta ki a vámpírmítoszt, és a húszas-harmincas években is született pár vámpírregény, köztük A nagy vámpír ellen Kiszely Gyula tollából. Hogy vámpírfilm miért nem, azt nem tudom. Talán az tarthatta vissza az alkotókat, hogy egy vámpírfilm könnyen áthajolhat gagyiba, egyre nehezebb borzongást kelteni hosszú, hegyes szemfogakkal.

Alternatív szocializmusban játszódik a Drakulics?

Egy kádár-kori vámpírtörténet feljogosít arra, hogy bátran nyúljunk a történelemhez, így Kádár is bekerült a filmbe. Az ő karaktere lehetett volna alacsonyabb rangú pártfunkcionárius, de a halhatatlanság témáját felerősíti, ha szerepel a történetben egy kis diktátor, aki örök életre vágyik. Gondoljunk csak a bebalzsamozott Leninre: hiába volt ateista a kommunizmus, innen már csak egy lépés az egyiptomi fáraók mítosza.

A forgatásokon állítólag úgy instruálod a színészeket, hogy az adott korszakról anekdotázol. Most vámpírokról vagy a belső elhárításról sztoriztál?

Most sokat kutattunk a forgatás előtt, és ott már inkább csak a színészek anekdotáztak. ’83-as születésűként én csak a végét kaptam el a szocializmusnak, de beleástam magam a témába a szakkönyvek és az OSA archívuma révén, ahol sok titkosszolgálati oktatóanyagot lehet kikérni arról, hogyan figyelték meg például a nők kávéházakban a retiküljükbe rejtett kamerával az embereket. Ezekből sok minden be is került a filmbe, a színészek viszont a saját gyerekkorukat gyúrták bele a történetbe.

Bodzsár Márk
Fotó: Czirják Pál

Nagy Ervin például a nagypapájával nézte mindig A négy páncélos és a kutya című lengyel sorozatot, amelyben a hős páncélosok a kutya segítségével győzték le az ellenséget, és a nagypapája minden rész végén rituálisan kitüntette a kis Ervint egy Kiváló dolgozó jelvénnyel. Amikor a Drakulicsban arról beszél Ervin, hogy csak a dekadens hollywoodi filmek foglalkoznak a vámpírokkal, bezzeg a szovjet partizánfilmek mennyivel jobbak, váratlanul beleimprovizálta a szövegbe ezt a sorozatot és a gyerekként kapott kitüntetéseket is.

Nagy Ervin azt mondta, élete legjobb alakítását nyújtja a Drakulicsban. Hogyan csalogattad ezt ki belőle?

Talán patetikusan hangzik, de az első pillanattól megvolt köztünk az összhang, emiatt nem is kellett előcsalogatni semmit, mert annyi ötletet hozott, hogy nekem csak válogatni kellett közülük. Először kicsit féltem, mit fog szólni a szerephez, ami pont az ellenkezője annak a hősszerelmes karakternek, amit a Kincsemben játszik. Nálunk nem a vámpíré, hanem Erviné a negatív, antihős karakter, aki a szétterpeszkedő hímsovinizmusával nem enged kibontakozni egy szerencsétlen, törékeny nőt, miközben mégis szerethető, mert nagyon esendő a figurája. Ervin pedig örült, hogy megmutathatja magát egy atipikus szerepben, mert szereti leleplezni azt az (ál)macsóságot, aminek ma is nagy kultusza van, és aminek előszeretettel teszik meg az egyik ikonjává, pedig ő valójában nem ilyen.

Bödőcs Tibor a filmben

És Bödőcs hogy került a filmbe?

Előbújt belőlem a naiv rajongó. Szeretem a stand-upjait, amik nem állnak messze a színészettől, hiszen paródiákat csinál, politikusokat utánoz. Adta magát, hogy ő legyen a konferanszié, akinek egy véradó rendezvényt kell levezényelnie. És a stand-upos figurájának is vicces görbe tükröt tart, hogy egy porondmester elvtársat játszik a filmben.

Egy cameo erejéig az idén elhunyt Térey János is felbukkan a filmben.

Lehet, hogy túl sok emocionális döntést hozok, de őt is azért kértem fel a filmbe, mert nagyon szeretem. Még egyetemistaként mutattam meg neki a Bloody Mary című kisfilmem forgatókönyvét, és kialakult köztünk egy alkotói barátság. Ő is megmutatta nekem a kéziratait, én is neki a forgatókönyveimet, és az egyik drakulicsos beszélgetésünkön spontán megkérdeztem, nem lenne-e kedve egy néma szerephez. Amit örömmel el is vállalt, mert akkor írta a Káli holtak című regényét, aminek egy zombifilm-forgatás adja a keretét, és épp kutatott a témában. Úgy ment haza a forgatásról, hogy sok apróságot be tudott építeni a könyvébe.

A teljes interjú a filmtett.ro oldalon olvasható.