„A természetet én egyszerre értelmezem valódi természetnek és városi természetnek. Nem felejtem el a Tiszát Csongrádnál vagy a szicíliai öszvéreket, a mamutfenyőt vagy a katángkórót – de nekem a városi tájképek is lényegesek.”
A 100 éve született, Kossuth-díjas költőnek a természethez és a városhoz kapcsolódó idézetével indult el a 2022-es Nemes Nagy Ágnes-centenárium egyik legjobban várt programja, az irodalmi séta a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében. Aki tavaly figyelte a Pilinszky 100 eseményeit, láthatta, hogy a nyári szezon beköszöntével rendszeressé váltak a város számos pontját költői szemüvegen át bebarangoló utak, melyek során a közönség meghívott vendégekkel fedezhette fel a főváros és a benne lakó író kapcsolatát, a terek, utcák, házak történetét. Idén – folytatva mindezt Pilinszky János után – Nemes Nagy Ágnes élete került fókuszba. Június 26-án elstartolt az irodalmi séta, amely számos megható pillanatot tartogatott.
A közönség már jóval a meghirdetett délutáni időpont előtt gyülekezni kezdett a Városmajori Jézus Szíve-templom előtt, ahol közel kétosztálynyi sétáló gyűlt össze az első alkalmon, amit – mint Juhász Anna irodalmár, a centenárium szervezője elmondta – több hónapos felkészülés előzött meg.
„A sétára készülés irodalmi beavatófolyamat számomra – az olvasás, az interjúk, beszámolók, visszaemlékezések, levelek és versek által intim közelségbe kerülök a költővel, megismerem nehézségeit, harcait és kedvelt helyszíneit is. A városi felismerések az egyedül tett sétáim során mozaikként állnak össze, hogy végül meglegyen az útvonal, ahol már a közönséggel merülhetünk el kedvencünk sorsában” – mondta a szervező.
A közel ötvenfős csoport nem az élet adta időrendben, hanem a helyszínek adta valós térképen indult neki a több mint kétórás sétának, amelynek során a család, a gyermekkori újbudai, meglehetősen súlyos levegőjű otthon és a benne lévő zeneszó és kártyajáték éppúgy megmutatkozott, mint a gimnazista Ágnes első versei, a számára fontos mesterek és fontos tanulságok is.
Az utat Fekete Ernő színművész felolvasása kísérte, így az irodalomtörténeti tények nemcsak narrációban, hanem szöveghű felolvasásban is kibomlottak. Az út első felének legmegrázóbb története az 1950-es évekbe kalauzolta a közönséget. Nemes Nagy Ágnes és férje, Lengyel Balázs, valamint Mészöly Miklós és felesége, Polcz Alaine közösen élték át 1956 egy rémisztő éjszakáját, melyről részletesen beszámolnak írásaikban. A két házaspár akkoriban már régóta összejárt, közel is laktak egymáshoz, egy szellemi közegbe tartoztak. „Sokat voltunk együtt, és szorosan összetartoztunk. Ez olyan négyes volt, hogy mindenki mindeniket szerette. Ritkaság két házaspárnak ilyen meleg barátsága” – fogalmaz egy írásában Polcz Alaine.
A séta első lépéseitől a család és a személyes történet mellett hangsúlyt kaptak Nemes Nagy Ágnes barátságai és mesterei – azok az írók, akikre felnézett, akik meghatározták világképét és költői alakulását. Jó volt elmerülni Babits Mihály és Pilinszky János világában, utóbbival közös utazásaik élményeiben – az ember egy pillanat alatt a római Aventinus-dombon vagy a szigligeti lugasban érezhette magát, miközben a Vérmezőn sétált vagy épp egy egykori cukrászda, étterem, presszó és lakás történetét idézte fel.
A szervezők egyik fő meglepetése volt, hogy az Attila úton három kivételes vendég várakozott: a Petőfi Gimnázium előtt Nemes Nagy egykori tanítványai meséltek a tanárról, azokról a feledhetetlen emlékekről, a szigorú, de igazságos, nagy tudású tanítóról, aki ellentmondást nem tűrően tanította őket a tiszta szóra, a nyelv tiszteletére.
A séta során a költő kedvenc gesztenyefája, kedvenc tere és számára fontos háborús élménye is megmutatkozott, ahogy a végállomáson ismét vendég kapcsolódott az útba: a Királyhágó utcai egykori otthon emléktáblájánál Kerek Veronika, Lengyel Balázs özvegye, a jogutód mesélt a ház és számos kötet történetéről, és olvasásra biztatta a közönséget. Közösen idézték meg Ferencz Győző irodalomtörténészt, aki szerint leginkább az alázat jellemezte a 100 éve született költőt:
„Alázat, amely a Királyhágó utcában egy leválasztott lakásban megteremtette önnön hiányából a huszadik századi magyar és világirodalom egyik legjelentősebb költői életművét.”
Aki ezen az első sétán részt vett, megtudhatta, lehet-e magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni (nem), és egy verstani kérdést megválaszolva egyedi, Szilágyi Beáta által tervezett Nemes Nagy Ágnes-bögrét is nyerhetett.
A séták július 2-án folytatódnak, jegyet váltani itt lehet.
Fotó: Bach Máté
