A véletlen találkozás története a Csokonai Fórumban

Egy kis városkában hihetetlen dolog történik: a vasútállomáson megáll egy vonat, ami korábban ezen a helyen sohasem állt meg. Ez a jelentéktelennek tűnő esemény megváltoztatja az egész város életét és a város legnagyobb álmodozóját is. A névtelen csillag tulajdonképpen egy szerelmi történet Mona, a nagyvilági hölgy és Miroiu, a kisvárosi tanár között, akik véletlenül találkoznak egy vidéki vasútállomáson. Romantikus vígjáték a „kisemberről” és arra való igyekezetéről, hogy melegséget lopjon a körülötte élők szívébe. Ám úgy tűnik, nem marad más számunkra: erre a melegségre véletlenül kell rátalálnunk vagy folyamatosan, célirányosan magunk kell keressük.

Mindenki a boldogságot keresi ebben a darabban, mondja Ilja Bocsarnikovsz. Szereplői nagy álmodozók, idealisták, vicces, nagyszerű emberek, akik folyamatosan azzal foglalkoznak, hogy hogyan legyenek boldogok. „Azt gondolom, hogy az egész életünk ilyenfajta véletlenekből áll, és ezek a véletlenek emberi valónk, kitartásunk, a befektetett energiánk, munkánk eredményei. És ilyenkor szokott még közbeszólni egyfajta felsőbb rendezőelv is, hisz felülről kapjuk ezeket a véletleneket, éppen azért, hogy magunkra nézzünk, és ránézzünk a világra egy más szemszögből, hogy megütközzünk valamin, és aztán megváltozzunk.”

A darabban a férfi főszereplőt Csata Zsolt alakítja, akit az Edmondban már láthattak a nézők a plátói szerelmes szerepében, ezúttal azonban még romantikusabb figurát kell életre keltenie. „Az életem során már volt hasonló találkozásban részem, nem sokkal hosszabb ideig tartott, de akkor azt éreztem, hogy megszűnik körülöttem a világ, és csak mi ketten vagyunk. Én hiszek a véletlen találkozásokban, valamiért annak úgy kell, kellett történnie. Itt és most. A történethez reálisan állok hozzá, épp azért, mert hiszek a véletlenekben. Bármi megtörténhet velünk a legváratlanabb pillanatban, ha egy kicsit nyitott szemmel járunk.”

A vonatról leszálló nagyvilági nő, Mona szerepét Hajdu Imelda játssza. „Mona, akit én alakítok a darabban, döntéshelyzet elé kényszerül, hogy egy kisváros poros szürkeségét vagy egy nagyváros életidegen, allűrös világát választja-e. Az egyikben egzisztenciális biztonság várja, a másikban egy láng, egy új világ. Úgy érzem, Mona története egy felnövekedéstörténet is: ráeszmél, milyen széles a világ, de ugyanakkor azt is meg kell értenie, hogy a saját útja nem járhatja be az egészet. De a történet lényege mégis az, hogy onnantól kezdve, hogy az a bizonyos vonat megáll a pályaudvaron, senki sem marad ugyanolyan” – fogalmazott a színésznő.

Fotók: Máthé András