A versek kiapadhatatlan erőforrásaink – Interjú a Gorlo Volka zenekarral

2021-ben ünnepeljük Pilinszky János Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő születésének századik, halálának negyvenedik évfordulóját. A kerek évfordulón a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb költőalakjának sokrétű életművét egy egész éven átívelő centenáriumi rendezvénysorozat mutatja be Pilinszky100 centenárium néven Juhász Anna irodalmár, a Petőfi  Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség. A centenáriumra készül a felvidéki Gorlo Volka zenekar (Farkas Melinda, Mézes Zoltán, Gőgh Ákos, Szabó Gábor) is, akik irodalmi kötődésükről, készülő Pilinszky János-feldolgozásokról és az olvasás fontosságáról is meséltek.

Hogy alakult a Gorlo Volka zenekar útja, és ez hogyan kanyarodott az irodalom felé?

Farkas Melinda: A 2010-es évek elején kezdtem foglalkozni megzenésített versekkel, részt vettem a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok döntőjén, ahol sikeresen szerepeltem. Először egy Szabó Lőrinc-vers megzenésítésével indultam, ez adta a kezdő löketet, hogy foglalkozzam versekkel is a saját dalaimon kívül. Adyval, Dsidával és Pilinszkyvel folytattam a sort. Miután 2014-ben megnyertem az országos fordulót, éreztem, hogy többet szeretnék a dalaimból kihozni. Ebből alakult később, 2015-ben egy kezdetleges formáció, A Farkas a Mézes a Német meg a Bob nevű zenekar a Gombaszögi Nyári Tábor ideje alatt. Itt random előadtunk egy egyórás műsort a Pajtaszínházban akusztikus-folk stílusban: a már meglévő verseket és saját dalaimat. Bár nem ment minden zökkenőmentesen, a lelkesedés megmaradt, és folytatni szerettük volna együtt, de két tagunk kivált.

Nehéz időszak volt, hiszen még csak az elején voltunk és nagyon gyorsan eljutottunk az emberekhez. Azt éreztük, hogy egy igényes, újnak számító, zenére éhes közönség igényét elégítjük ki a felvidéki zenei palettán. Volt egy másfél éves szünetünk, ez idő alatt tagokat kerestünk Zolival, a gitárossal. 2018 őszén végül úgy döntöttünk, hogy duóban folytatjuk, minimál stílusban, de aztán jelentkezett Oggy, a dobosunk, őt követte Gábor, aki a basszusért lett felelős. Egészen máig megmaradtak a fent említett versfeldolgozások. Némelyiket újból elővettük, például Ady A múltért című versét. Leporoltuk, újrahangszereltük.

Szabó Gábor: Én nem a Gorlo Volkában kezdtem a zenei pályafutásom, csak két éve csatlakoztam a csapathoz, de az előző zenekaromban is voltak olyan versek, amikhez már eleve párosult egy dallam, és végül némelyik a repertoár része lett. Így természetes volt ezzel a vonallal találkozni ebben a zenekarban is, hogy a saját dalok mellett megjelennek a versmegzenésítések is.

Miért versek, mit jelent számotokra a
költészet?

Gábor: A költészet a forrást, az origót jelenti, amihez mindig jó visszatérni. A megzenésített vers ereje és értelme azonban abban rejlik, hogy azokhoz is elviszi a költő gondolatait, akik ritkábban vesznek a kezükbe kötetet, viszont szívesen hallgatnak zenét. Felvidéki zenekarként pedig nem elhanyagolható az a szerep, hogy azokhoz is eljuttassuk a magyar költészetet, akiket magyar anyanyelvűként szlovák iskolába írattak a szüleik, ezekben ugyanis nem tanítanak magyar irodalmat, így teljesen megszakadna a kapcsolat az anyanyelv és a költészet közt. Én nagyon bízom benne, hogy vannak páran, akik talán a dalaink miatt is visszatalálnak az anyanyelv irodalmához.

Melinda: Számomra a költészet egyfajta önkifejezést jelent. Egy másik világot teremt, ahol az ember önmaga lehet mindenféle korlátok és gátak nélkül, de mégis egyfajta keretet ad annak, ami benne dúl. Olyan zenei világot próbálunk építeni a versek köré, ami nem a klasszikus, akusztikus formát érinti, hanem kicsit a modern hangzás felé közelítünk, ami talán a mostani fiatalokhoz is közelebb áll. Nem titkolt célunk elsősorban őket megszólítani, és kicsit terelgetni a költészet felé, hogy minél többet olvassanak. Dalaink csak magyarul szólnak, mert ez az anyanyelvünk. Nehéz, de így tudom leginkább átadni gondolataimat a közönségnek.

Április 21-én, a napokban jött ki új dalotok, az Örökkön-örökké, ami azóta a Petőfi Rádióban is debütált. Ez a dal Pilinszky János azonos című verse alapján készült. Mit jelent számotokra az ő költészete?

Melinda: Pilinszky János nehéz és egyben csodás írásokat hagyott nekünk. A kedvenc költőim egyike. Nem direkt módon nyúltam ehhez a vershez, hanem a kötetében lapozgattam, és egyszerűen megfogott a mondanivalója, a vers ritmikája. Tetszik, ahogy egymásba fonódik a szerelmi és a vallásos költészete. Ez a vers volt a zenekar szempontjából legidőigényesebb, hisz úgy kellett hangszerelni, hogy végig megmaradjon a feszültség; hogy az állandó, lüktető, 4/4-es ritmikában érezhető legyen: valami előbb-utóbb robbanni fog. Ez meg is történik az utolsó előtti versszakban, amit refrénnek is nevezhetünk.

„Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!” 

Szándékosan hagytuk a legvégére a
kiteljesedést. 

Gábor: Talán azt jelenti számomra a költészete, hogy rengeteget tudok általa a világról, úgy érzem, hogy a  gondolataimmal, kételyeimmel, válságaimmal nem vagyok egyedül, hisz ő is érezte, látta, átélte már mindezt, ami engem, minket körülvesz, csak ő sokkal jobban meg tudta fogalmazni az érzéseit és tapasztalásait. A szememben semmit sem vesztettek a költeményei aktualitásukból az évek alatt.

A konkrét dal egyébként még a zenekarhoz való csatlakozásom előtt érte el a véglegeshez közeli állapotát, a dallam Melindát, a hangszerelés, a gitár- és basszusmenet Zolit (Mézes Zoltán, a zenekar gitárosa) dicséri. De a stúdióban részese lenni annak, hogy a dal szép lassan elnyeri a végső formáját, majd meghallani a keverés és maszter utáni verziókat, leírhatatlan érzés volt. És persze közben végig ott van a remény is, hogy a költő, ha hallgat bennünket odafentről, talán elégedetten csettint egyet, hogy a zene még kifejezőbbé tette az eredeti mondanivalót, és nem vett el belőle semmit.

Hogy olvastok verset? Van-e, volt-e olyan, hogy egy vers azonnal megszólított benneteket?

Melinda: Szinte mindennap olvasok verset, hol könyv formájában, hol szembejön velem az interneten, ismerősöm megosztja, ajánlja. Az összes vers, amit végül megzenésítettem, olvasáskor azonnal megfogott. Erős kapocs alakult ki, mert aktuálisak voltak abban az időszakomban, amikor rájuk találtam, és éreztem, hogy kezdenem kell velük valamit valamilyen formában. Ady A múltért című versét például egy csalódással teli időszakomban dolgoztam fel. Általában akkor sikerül alkotnom, ha valami erős érzelmi dolog ér. Ady kimondta helyettem, amit akkor nem sikerült megfogalmaznom. „Várlak, követlek, szomjuhozlak, te vagy a célom, életem… Pedig tudom, hogy már a multat, nem adod vissza énnekem.” Emlékszem, Dsida Jenő Dal az elmaradt vallomásról című versét egy karácsony este találtam. Rögtön egyfajta kezdetleges dallammal olvastam, amit rögzítettem is. Azóta a forma jelentősen változott, az egyik legösszetettebb dalunk lett. Figyelembe vettem a vers szerkezetét, ritmikáját, sorait, és ezeket próbáltuk kiemelni egy-egy kiállással, elhalkulással.

Gábor: A középiskolai tanulmányaim befejezéséig mindennapos volt valamilyen irodalommal kapcsolatos tevékenység, lehetett az olvasás vagy elemzés, esetleg színjátszó csoportban való munka, de mostanában inkább mások ajánlására szoktam verseket olvasni.

Érdekes, hogy leginkább az interneten teszem ezt is, a kortárs írók, költők művei leginkább itt jönnek velem szembe. De a nagy költők kötetei is ott vannak a polcainkon, és ezekhez nagyon jó visszanyúlni, legyen az a Muszáj Herkules, Hajnali részegség vagy – hogy Pilinszkynél maradjunk – az Egy szenvedély margójára. Kiapadhatatlan erőforrások, örök inspiráció mind.

Az előbb egy Pilinszky-vers kapcsán már kérdeztelek benneteket, de nyáron Kapolcson egy előadás is készül az idei centenárium apropóján.

Gábor: Valóban, kaptunk egy nagyon megtisztelő megkeresést Juhász Anna irodalmártól, aki a Pilinszky100 centenárium főszervezője. Az est dramaturgiája még kialakulóban van, de elképzelésünk szerint egy beszélgetős, szavalós, zenélős, mondanám, hogy minikoncerttel megspékelt este lesz, ahol leginkább a Pilinszky-megzenésítéseink kerülnének előtérbe, de más költők műveit is előadjuk. Szeretnénk, ha a kiváló felvidéki színésznő, Dékány Nikolett is megtisztelne bennünket az estén pár szavalattal – reméljük, sikerül maradandó élményt szerezni a közönség számára.

Melinda: Egészen új oldalát mutatjuk be a zenekarnak, és számunkra is egyfajta kihívás lesz. Ilyen formában még nem volt alkalmunk rá, hogy a repertoárunk hangsúlyát a versek vegyék át. Reményeink szerint addigra sikerül befejezni két újabb Pilinszky-megzenésítést is. Izgatottan várjuk!

Nyitókép: Gorlo Volka. Fotók forrása: Gorlo Volka