A világot irányító mesterséges intelligencia nem puszta Dűne-kitaláció

Film

A Dűne: Prófécia történetét, az emberiség tízezer évvel ezutáni történelmét láthatatlanul irányítja a mesterséges intelligencia. Nem véletlenül tiltják majd be a Nagy Lázadást követően a gondolkodó gépeket. Persze ez a közel százéves háborús jövő kizárólag a Dűne-univerzumban valósul meg. Az HBO-sorozat első évadának egyetlen érdeme, hogy figyelmeztet az AI már köztünk lappangó veszélyeire.

Dűne: Prófécia. Fotó: HBO Max
Dűne: Prófécia. Fotó: HBO Max

Folytatás a mozikban, folytatás a képernyőn

A mesterséges intelligencia régóta szerepel a filmkínálatban. Az AI világirányítást átvevő vízió csúcsműve Arthur C. Clark–Stanley Kubrick remeke, a 2001: Űrodüsszeia. A Dűne: Próféciát nem Kubrick analóg látványa ihlette – a mester, CGI híján, több díszletet maga festett üveglapokra –, hanem a Trónok harca hagyta űr. Amely űrt nem sikerült betölteni a Sárkányok házával. Eme vélekedésemnek persze egyértelműen ellentmond a nézettség, tudniillik az egyes epizódokat harmincmillióan követték bemutatójukkor.

A másik ihlető forrás a két Denis Villeneuve rendezte Dűne mozifilm. Felbuzdultak a sikeren a producerek, mondván: nosza, csináljunk valódi franchise bizniszt, az már bejött George Lucasnak is, meg a Disney-nek is. Kijelenthetjük: „ögyes”, lévén Frank Herbert regényciklusa hatrészes, amit fia és a társszerzők újabb hattal toldottak meg.

Dűne-időszámítás

A Prófécia tízezer évvel a Dűne-film előtt játszódik. Egész pontosan tízezer-százhúsz évvel Paul Atreides, az Impérium császára születése előtt. Ő a mozifilmek egyik főszereplője. A múlt felől szemlélve majd’ kilencven évvel azután járunk, amikor az emberek fellázadtak a gondolkodó gépek ellen, s az egyik Atreides vezette ellenállás győzött. Ezt hívják a Nagy Lázadásnak, avagy Butleri Dzsihádnak. A harc L. e. 201 és 108 között tombolt. Az L. e. rövidítés a Liga előtt időszakot jelöli. Az Űrliga i. sz. (tehát Krisztus után) 13 000-től tartja kezében az űrutazás monopóliumát.

Három család küzd a császári hatalomért, az Atreides, a Harkonnen és a Corrino. Frank Herbert fia, Brian írta meg apja regényének előzményeit 1999 és 2001 között, ezek a Dűne: Atreides-ház, Dűne: Harkonnen-ház. Dűne: A Corrino-ház. A Prófécia idején a Corrino-ház adja az uralkodót.

Ez az a minimum háttértudás, amely nélkül a sorozat teljességgel érthetetlen, értelmezhetetlen, élvezhetetlen.

Bene Gesserit, az igazlátók rendje

Úgy indul a sztori, hogy Valya Harkonnen (Emily Watson – Hullámtörés, Gosford Park, Hadak útja, Everest, Csernobil, fiatalon: Jessica Barden – Sugarbaby, Hanna, a gyilkos természet, Azt hittem, ismerlek) szembemegy az Atreidesek által hamisított történelemmel, s átveszi a főnővér helyét a Bene Gesserit Rendben. Az L. e. 400-ban alapított rend tagjai képesek megkülönböztetni az igaz szavakat a hamisaktól, tudva, hogy „a hazugság az emberi túlélést biztosítja”, s mert a test tiltakozik a hazugságok ellen, eme reakciók alapján tudnak dönteni.

A Tisztelendő Anyák a nagy házak szolgálatában állnak. Befolyásukat pedig a jövő alakítására használják, megváltoztatva a hatalmasok erőszakos jellemét. Titkon azonban genetikailag módosított vezetők kitenyésztésével akarják irányítani az Impériumot. (Nekik köszönhetően jut majd hatalomra a már emlegetett Paul Atreides.) Valya Harkonnen legfőbb szövetségese testvére, Tula (Olivia Williams – Hatodik érzék, Szellemíró, Hanna, a gyilkos természet, A király látogatása, Képmás, fiatalon: Emma Canning). Valya (és részben Tula) természetfeletti erejével bárkire rákényszeríti akaratát. Olyannyira, hogy kevés híján a teljes rendet öngyilkosságra kényszerítik. Mert ők

két farkas, akik falni születtek, tekintet nélkül másokra.

A siker érdekében a császári trónra egyik nővérüket szánják. Ynez Corrino hercegnőt (Sarah-Sofie Boussnina – Tides, A kolónia, 1864, A madarász), a császár Javicco Corrino (Mark Strong, születési nevén Marco Giuseppe Salussolia – s nem Stanley Tucci, bár, mint két tojás – King’s Man, Pingvin leánya) lányát. Az ő nevelője Kasha nővér (Jihae Kim), bizalmasa Lila nővér – az újjászületett Dorotea (Chloe Lea), ráadásnak a császár szeretője és balkézről jött gyermeke anyja szintén nővér, Theodosia (Jade Anouka).

A mesterkedésen az Impérium katonája, Desmond Heart (Travis Fimmel – Vikingek, Warcraft) lát át, kinek feltett szándéka kitörölni az univerzumból a Bene Gesserit Rendet – mert – nem mellesleg – Tula Harkonnen gyermeke (apja Orry Atreides), anyja születésekor megvált tőle, halott babára cserélve. Közben trónfosztásra készül egy másik Atreides, a császári kardmester, a hercegnő titkos szerelme, Keiran (Chris Mason – Honor nélkül), összefogva a lázadókkal. Igen ám, de a több bolygóra kiterjedő felkelések hátterében a Bene Gesserit áll, mondván: nehogy már elbízza magát a császár. A rend mögött pedig a legnagyobb titokban működik Anirul.

Anirul, az utolsó megmaradt AI

A nők fűzőt viselnek, felette a 19. századi divatot idéző ruhákat, míg a férfiak az 1910-es évek stílusát követik (jelmeztervező: Bojana Nikitović). Az épületek Viktória-korba oltott posztmodern házak, belül megbolondítva közel-keleti motívumokkal (díszlettervező: Tom Meyer). A Butleri Dzsihád után járunk, így nincsenek számítógépek, tévék, monitorok, mobilok. Kivéve Anirul, Valya világtól elzárt gondolkodógépe, aki/ami kiválasztotta Javicco Corrinót mint ideális császárt, a hozzá való feleséggel (Jodhi May – A másik Boleyn lány, Az utolsó mohikán), hogy gyermekük személyében a rend számára legmegfelelőbb nővért ültethessék a trónra.

Mondjuk, tényleg hátborzongató, ahogy beszélnek a gondolkodó géppel, akár mi mostanság a chatbotok hajnalán. S miként végül kisül, a mesterséges intelligencia tanácsai irányították a hatalmi harcot, a vérengzést, a sorsot, a történelmet.

Miként Desmond Heartot, akit korábban fegyverükké, nanobotokkal fertőző terminátorrá változtattak.

És persze a film látványát szintén számítógép alkotta. Az űrhajók faék egyszerűek, akár valami fekete kavicsok, máskor pedig robusztus harckocsit formáznak, ki tudja mire való oldalkarral. A nagyvárosok cyber punk kulisszák, távol-keleti fűszerezéssel. Vagy középkorból ottmaradt bálnavadász bolygó, mint Lankiveilen, Valy és Tula szülőhelye. Mindezt megteremtve úgy, hogy bátran használják a CGI-t. Meg a VFX-et a kifejezetten lenyűgöző víziókban (Michael Enriquez, Terron Pratt), amikor Lila lemegy az ősök közé, mikor belülről szétégeti az embereket Desmond Heart, vagy mikor a fináléban az ifjú, majd idős Valya küzd önmagával a jégmezőn/homoksivatagban.

Egyéb sorozatoktól eltérően az egyes epizódok rendezői (Anna Foerster, Richard J. Lewis, John Cameron) aránylag szabadon alkothattak, ezáltal saját stílusuk megjelenik mind a hat részben. Egyikük minden snittet megmozgat, másikuk fix plánokban mesél, vagy éppen bátran használ kézikamerát. Végső soron a látvány, illetve a visszafogott, lágy fények (operatőrök: Pierre Gill, Richard Donnelly, Nikolaus Summerer) egységesítik a Prófécia első évadát. Szándékoltan nem Villeneuve stílusát alkalmazták képernyőre – miként tették ezt a Fargo sorozat alkotói.

És egységesít a zene. Volker Bertelmann (Nyugaton a helyzet változatlan, A potyautas, Egy élet, A holló, A majomember) muzsikája szinte szünet nélkül szól, tulajdonképpen kiváltja az atmoszférát szintetizátoreffektjeivel, ami erősödve zenévé dagad, amely zenében bátran épít technoalapokra markáns timpanifutamokat.

Folytatása következik

A robottá vált Harkonnen–Atreides-ivadék, Desmond Heart, anyja, nagynénje, Valya és Tula társaságában, Corrino hercegnővel meg szerelmével, Keiran Atreidesszel megérkeznek az Arrakisra, a Dűnére, ahol a mozifilmek játszódnak, azaz adva minden a folytatáshoz, amit már berendelt az HBO.

Dűne: Prófécia – első évad, 2024. Gyártó: Legendary Television, forgalmazó: MAX