Mi történne, ha egyszer csak minden, ami körülöttünk van, megszűnne? Nem működne a telefonunk, okoskütyüink megadnák magukat, nem hűtene a klíma? A Földön minden egyszer csak megállna, és nem lenne más, mint az ember és amit maga után hagyott. Egy ilyen utópisztikus világot álmodott meg

Dabóczi Dávid, a Közép-Európa Táncszínház művésze, aki koreográfusként mutatkozik be a társulat tagjaival a Szerver című előadással.

A különleges hangulatú előadás megalkotásában az alkotót az utóbbi évek szomorú eseményei inspirálták.  

Dabóczi Dávid

„Az utóbbi két évben megtapasztalhattuk, milyen az, ha nincs a kezünkben az irányítás, és hirtelen száznyolcvanfokos fordulatot vesz az életünk; gondoljunk csak a koronavírus-járványra vagy a szomszédban zajló háborúra. Sokszor éreztük, sőt akár érezzük is, hogy világvége-hangulat tombol a világban. Mindeközben a technika egyre jobban beszivárgott az életünkbe, szinte már létezni se tudnánk nélküle. Vagy talán mégis? Ez a kérdés mozgatta meg a fantáziámat, amikor megszületett az előadás alapötlete.

Vajon mi lenne akkor, ha ez a »nagy világszerver«, ami jelenleg a létezésünk alapja, egyszer csak zárlatot kapna?

Túléljük vagy elbukunk? Visszatalálunk az alapokhoz, és újra egymásra találunk? Vagy menthetetlenül a vég felé robogunk? Fontosnak tartom kiemelni, hogy

a technológiai újdonságoknak rengeteg haszna van a világban, a darab sokkal inkább arra akarja felhívni a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg önmagunkról, a társainkról,

és húzzunk meg egy egészséges határt ebben a függőségi viszonyban” – mesélte a koreográfus, aki különleges látványvilágot álmodott meg az előadáshoz, amit június 15-én, az Imre Zoltán-program támogatásával mutatnak be a Nemzeti Táncszínházban.

„Valahogy úgy képzelem el a színt, mint egy számítógép alaplapját: csipek, kábelek, végtelen hálózatok és kapcsolatok szövevénye. A kortárs koreográfia mellé egy szürkébb, minimalistább látványvilágot képzeltem el” – fűzte hozzá a koreográfus.

Fotók: Közép-Európa Táncszínház