Az amerikai kortárs zeneszerző, John Corigliano az elhangzó hegedűversenyét saját, 2000-ben Oscar-díjat nyert filmzenéjétől ihletve komponálta. A vörös hegedű (The Red Violin) című kanadai–olasz–angol alkotás és zenéje több tekintetben is új jelenséget mutat a film- és zenetörténetben: a középpontban egy hangszer, egy Stradivari-hegedű áll. A mű ennek a hangszernek a több száz évnyi életét, tulajdonosait és a megszerzése körüli harcokat mutatja be. A szokással ellentétben, miszerint egy filmzenében megszólalnak klasszikus zenei részletek, itt fordítva történt, a filmzene inspirált tehát egy versenyművet.

A zeneszerző apja, idősebb John Corigliano a New York-i Filharmonikusok koncertmestere volt. A filmben Corigliano részben saját fiatalkori élményeiből táplálkozott, hiszen – megfogalmazása szerint – az első szerelme neki is a hegedű volt. Ennek kapcsán a filmzenében több virtuóz hegedűetűd is feltűnik. A film nagy sikerén felbuzdulva még a bemutató évében elkészült a Chaconne, egy egytételes mű, melyet Joshua Bell sikerre vitt, és a darab elkezdett közismert koncertdarabbá válni.

E tétel további társtételeket kapott, ezzel jött létre a teljes hegedűverseny.

Elina Vähälä amerikai születésű, de Finnországban felnőtt hegedűművésznő egy Giovanni Battista Guadagnini által készített hegedűn játszik. Skandináviában ő vitte először sikerre Corigliano hegedűversenyét, és továbbra is ő a mű egyik leggyakrabban meghívott előadója. A nemzetközi nagyzenekarok ünnepelt szólistájának nevéhez számos ősbemutató is fűződik, például Aulis Jaakko vagy Kalevi Aho hegedűversenyéé, melyek hegedűszólóit kifejezetten neki írták a szerzők, csakúgy, ahogy Jan Sandström is neki szánta Concertójának szólóját. A művésznő a Bécsi Zeneakadémia professzoraként, illetve a Finn Kulturális Alap támogatásával létrejött hegedűakadémia mesterkurzus-alapú projektjén keresztül tehetséggondozással is foglalkozik.

Elina Vahala. Fotó: Pannon Filharmonikusok/Elina Simonen
A koncert felütéseként a zenekar által már többször is játszott operett, a Candide népszerű nyitányát hallhatja a közönség.

Leonard Bernstein művét ugyan a 18. századi francia filozófus, Voltaire regénye ihlette, zenéje egyértelműen amerikai és 20. századi. Hiszen Bernstein a 20. századi amerikai zene emblematikus alakja, akit karmesterként, zeneszerzőként és a komolyzene népszerűsítőjeként is ismer a világ. A Candide főhőse Leibniz elvét vallja, hogy a világ minden lehetséges világ közül a legjobb, hitvallása tehát az optimizmus. Bernstein maga is optimista és humoros ember volt, és ez az optimizmus hatja át a zenemű nyitányát is.

Ezt a hangversenyt már tavaly is műsorára tűzte a zenekar, de akkor a járvány miatt elmaradt. A záróművet is le kellett cserélni a járványhelyzet okozta kényszerű létszámcsökkentés miatt: Dohnányi Ernő különleges mondanivalójú II. szimfóniája zárta volna a koncertet, tehát egy igazán különleges zenei színfoltot tervezett a pécsi zenekar. Végül a hangverseny végén felcsendülő mű Dohnányi fisz-moll – más néven romantikus vagy nagyzenekari – szvitje lesz.

Ahogy megszokhattuk, Dohnányi minden esetben igényes és sziporkázó: egy mesterien hangszerelt, szeszélyes és meseszerű, folyamatosan előrehaladó kompozíció, melynek hangzásvilága a filmzenék hangvételére emlékeztet, fergeteges és boldog fináléval.

A Pannon Filharmonikusok lendületes vezető karmestere, Bogányi Tibor dirigálásával elhangzó koncert a zenekar szándékai szerint kiemeli a hallgatót a vírushelyzet mindennapos gondjaiból, és lehetőséget ad arra, hogy a viszontagságok helyett teret adjunk a zenei szépségnek, ha csak egy este erejéig is.

Nyitókép: Bogányi Tibor. Fotó: Pannon Filharmonikusok/Gyarmati Csaba