fbpx

„A zene arra való, hogy a segítségével megértsük az emberi létezés fő kérdéseit” – Portré Daniel Barenboimról

1942. november 15-én született Daniel Barenboim, Grammy-díjas, izraeli, argentin és spanyol mellett tiszteletbeli palesztin állampolgár zongoraművész és karmester.

Musicians of the Vienna Philharmonic perform during the final rehearsal of the 2022 New Year's Concert in the Golden Hall of the Musikverein in Vienna, Austria, on 30th of December 2021. In the picture: conductor Daniel Barenboim - 20211230_PD1447 (Photo by Roman Zach-Kiesling / APA-PictureDesk / APA-PictureDesk via AFP)

Buenos Airesben született emigráns orosz zsidó családban. Ötévesen kezdett zongorázni, hétévesen már nyilvános fellépésen kápráztatta el a közönséget. Zongorista pályafutása 1952 decemberében, egy római koncerttel indult, ugyanabban az évben családja Izraelbe költözött. Egy év múlva Salzburgban kapott ösztöndíjat, ahol Wilhelm Furtwängler karmester a játékát hallva fenoménnak nevezte. Barenboim tizenhárom évesen végzett a római Santa Cecilia Akadémián, a híres intézményben soha senki nem kapott ilyen fiatalon diplomát. 1955-ben a legendás Nadia Boulanger-nál tanult összhangzattant és zeneszerzést Párizsban.

Szólistaként meghódította az európai nagyvárosokat.

A Berlini Filharmonikusokkal először Bartók Béla I. zongoraversenyét adta elő 1964-ben, majd az amerikai közönséget is, a tengerentúlon Prokofjev I. zongoraversenyével debütált 1957-ben a New York-i Carnegie Hallban. Karmesterként ugyanabban az évben Haifában állt először a dirigensi pulpitusra, a vezető zenekarok közül először tíz évvel később a londoni filharmonikusokat vezényelte. 1973-ban dirigált először operát, az Edinburgh-i Fesztiválon rögtön az „operák operáját”, Mozart Don Giovanniját. A New York-i Metropolitanben Wagner Trisztán és Izolda című operájával debütált 2008-ban.

1975-től másfél évtizedig volt az Orchestre de Paris vezető karmestere.

1991-től Solti György utódaként a Chicagói Szimfonikusok zenei igazgatója lett, 2006-os távozásakor a zenekar örökös tiszteletbeli karmesterének választották meg.

1992-ben lett a berlini Állami Operaház fő-zeneigazgatója, ma már az intézmény örökös vezető karmestere. Szerződését több alkalommal is meghosszabbították, legutóbb 2027-ig, jóllehet bírálatok érték a vezetési stílusát. 2011 és 2014 között a milánói Scala fő-zeneigazgatója is volt, 2009-ben, 2014-ben és 2022-ben ő dirigált a Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjén.

Zongoristaként lemezre játszotta Beethoven, Brahms, Mozart zongoraversenyeit és szonátáit, szívesen rögzít kamarazenét, szólistaként a legnagyobb karmesterekkel és zenekarokkal lépett fel. A klasszikus-romantikus zeneirodalom mellett megkülönböztetett figyelmet fordított kortárs darabok bemutatására.

Ő dirigálta a Szabó István Szembesítés című, Furtwänglerről szóló filmjében felhangzó zeneműveket.

Tevékenységét számos díjjal ismerték el. Több Grammy-díjjal büszkélkedhet, megkapta a spanyol nyelvterület legrangosabb elismerésének számító Asztúria Hercege díjat, az izraeli Wolf-díjat, a Wilhelm Furtwängler-díjat és a Herbert von Karajan-díjat, a francia Becsületrendet és a Brit Birodalom Érdemrendje lovagparancsnoki fokozatát, 2011-ben az első Nemzetközi Willy Brandt-díjat. 2012-ben bekerült a Gramophone brit zenei szaklap által abban az évben létrehozott Hírességek Csarnokába. 2007 óta az ENSZ békenagykövete. 2018-ban ő is visszaadta az Echo-díját, tiltakozva amiatt, hogy az elismerést egy olyan rapegyüttes is megkapta, amelynek egyik száma szövegében utalás szerepel az auschwitzi haláltáborra. 2019-ben elnyerte a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjáról, Köln egykori polgármesteréről elnevezett Konrad Adenauer-díjat. Nevét egy kisbolygó is őrzi.

Barenboim az arab–izraeli megbékélés elkötelezett szószólója.

1999-ben Edward Said (1935–2003) palesztin–amerikai irodalomtudóssal izraeli és palesztin fiatalokból álló zenekart hozott létre West-Eastern Divan zenekar néven, amely nemrég Budapesten is játszott, majd Berlinben életre hívta a Barenboim–Said Zeneakadémiát fiatal közel-keleti zenészek képzésére. 2001-ben nagy feltűnést keltett, amikor Jeruzsálemben a berlini Staatskapelle élén a hivatalos műsor után egy részletet játszottak a Hitler kedvenc zeneszerzőjének tartott, ezért Izraelben hallgatólagosan tiltottnak számító Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából. Több alkalommal adott koncertet a palesztinok lakta Gázai-övezetben, s 2008-ban az argentin, izraeli és spanyol állampolgárság mellé tiszteletbeli palesztin állampolgárságot kapott.

Az interneten több csatornát indított: az egyiken zeneműveket magyaráz, öt éve beszélgetős videócsatornája is van, 2014-ben digitális klasszikus zenei lemezkiadót indított Peral Music néven.

A Berlinben élő zenész azt vallja:

„A zene nem arra való, hogy segítségével elfeledjük a valóságos életet, a problémákat, hanem éppen arra, hogy megértsük az emberi létezés fő kérdéseit.”

Első felesége a nagy tehetségű, fiatalon meghalt Jacqueline du Pré brit gordonkaművész volt. Második feleségétől, Jelena Baskirova orosz születésű zongoraművésztől, aki több mint három évtizede társa, két fia született. Michael szintén a zenei pályát választotta, ismert hegedűművész, a West-Eastern Divan zenekar művészeti vezetője, akivel idén januárban adtak közös koncertet Budapesten, a Müpában.

Barenboim a közelmúltban súlyos neurológiai betegsége miatt bejelentette visszavonulását. Október végén elhalasztották a nyolcvanadik születésnapja alkalmából tervezett koncertet.

Nyitókép: Daniel Barenboim karmester a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjének próbáján 2021 decemberében. Fotó: APA-PictureDesk via AFP/Roman Zach-Kiesling

A rovat további cikkei