„A zene spirituális gyógyszer” − Takács-Nagy Gáborral beszélgettünk

Nemrég
egy zenekari esten Grieget vezényelt, és a norvég szerző dalciklusa, valamint
vonósnégyesének átirata lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekar műsorán, amit
ugyancsak ön dirigál.

Véletlenül alakult így, de örülök neki, mert mindig is szívből szerettem Grieg műveit. Megszólal majd az op. 48-as Hat dal a páratlan muzikalitású Baráth Emőke tolmácsolásában. A zeneszerző a német romantikus, lírai hagyományt élteti tovább ebben a ciklusban, amelyet a feleségének, Nina Hagerup szoprán énekesőnek komponált. A Liszt Ferenc Kamarazenekarral január 23-án adandó koncertünkön eljátsszuk az 1., g-moll vonósnégyes (op. 27) vonószenekari változatát. Engem igen megfogott Grieg világa, mély és őszinte zene.

1945 tavaszán a nagybeteg Bartókot New Yorkban meglátogatta a fiatal Doráti Antal. Bartók a zongoránál ült, és nézegetett egy darabot. Doráti megkérdezte: „Mi ez?” „Grieg zongoraversenye – felelte Bartók. – Már korábban fel kellett volna fedeznem – fűzte hozzá –, mert Grieg nagyon nagy zeneszerző.”

Sajnálom, hogy amikor még aktív tagja voltam a Takács Quartetnek, nem vettük repertoárunkra a g-moll kvartettet. A Zeneakadémián elhangzó, szerintem érdekes változatot egyébként én csináltam. Genfben már kikísérleteztük a zenész barátaimmal, hogy mikor az a jó, ha szólisztikus hangvétellel csak egy kvartett játszik, és mikor az, ha az egész kamarazenekar muzsikál. Tíz évvel ezelőtt a zürichi rádióban fel is vettük ezt az utóbbi verziót. Mit gondol, ki volt a csellószólam vezetője? Várdai István, a Liszt Ferenc Kamarazenekar jelenlegi művészeti vezetője. A kottámban ma is olvashatók a felvétel során tett, figyelemre méltó megjegyzései.

Márciusban
ugyancsak fellép az együttessel.

A műsor különlegessége, hogy olyan műveket játszunk, amelyek kicsit nagyobb apparátust igényelnek. Az akadémia és a zenekar közötti együttműködésnek megfelelően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóival bővül az együttes. Nemrég a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának művészeti vezetője és vendégtanára lettem, a közös munka tehát mindenképp indokolt. Úgy tervezem, hogy a jövőben workshopszerűen foglalkozom a növendékekkel; nem is minden alkalommal lépünk pódiumra. Kiválasztunk műveket, és azon dolgozunk, hogy a zenekari játék sajátosságaiban gyakorlatot szerezzenek.

Boldoggá tesz, hogy valamit visszaadhatok az alma materemnek.

A mi nemzedékünk rengeteget kapott, csodálatos mesterek neveltek művésszé bennünket: Kurtág György, Rados Ferenc és nem utolsósorban Mihály András, aki káprázatosan tanított, az óráira még Kurtág és Rados is beült. Egyszer megkérdeztem Kurtágot, hogy kik hatottak rá leginkább. Végh Sándort és Mihály Andrást említette elsőkként.

Térjünk
vissza a márciusi programhoz. Fejérvári Zoltán kezdi Chopin f-moll
zongoraversenyével (op. 21).

Igazán
nagyra becsülöm Fejérvárit. A versenymű komoly kihívás, tele van rubatókkal és
színváltozásokkal. Állítom, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral kiválóan megy
majd; annál inkább, mert már játszottuk együtt a darabot. Ezután Puccini Krizantémok
című lírai kompozícióját szólaltatjuk meg. Népszerű mű. Úgy tudni, hogy a
szerző 1890-ben egyetlen éjszaka vetette papírra, Amadeo Savoy
herceg emlékére.

Az
igazi popularitást azonban ezen az esten Rogyion Scsedrin Carmen-szvitje
képviseli, amely Bizet operája alapján készült.

A feleségének, Maja Pliszeckájának írta, aki világhírű táncosnő volt, és több százszor táncolta a főszerepet. Scsedrin 1967-ben komponálta, abban az évben, amikor Kodály Zoltán meghalt. Scsedrin nagyon tisztelte Kodályt, a házaspár eljött Budapestre a temetésre. Én Scsedrinnel tanultam meg a darabot. Munka közben elmesélte, hogy az ő fejében örökre összekapcsolódott Kodály halála és a Carmen-szvit születése.

Azt
mondta, hogy „nagy dobások” lesznek a következő hónapokban.

A Müpában a Richard Strauss-maratonon (január 22.) a Concerto Budapesttel a zeneszerző Hősi élet (op. 40) című szimfonikus költeményével veszünk részt. Másnap lesz a Grieget középpontba állító koncertünk a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Márciusban a MÁV Szimfonikusokat vezénylem. Az est szólistája, a dél-koreai zongoraművész Klara Min visszatérő vendég Budapesten.

Március 18-án a Müpában ismét a Concerto Budapest Zenekarral lépek fel. Keller András barátommal Bartók nagy Hegedűversenyét játsszuk. A koncert műsora teljesen megegyezik az 1939. március 23-aival. Amszterdamban Székely Zoltán és Mengelberg a Concertgebouw Zenekarával mutatta be ezt a fantasztikus versenyművet! A műsort Beethoven Egmont-nyitányával kezdjük, és Csajkovszkij 4. szimfóniájával fejezzük be.

A Takács Quartet 1981-ben a Bartók-specialista Székellyel tanulta meg Bartók mind a hat vonósnégyesét. Három hónapos intenzív munkát szántunk rá a kanadai Banffben! Áprilisban kétszer Budapesten, kétszer vidéken a szívemnek igazán kedves programot játszunk a Budapesti Fesztiválzenekarral. Két Haydn-szimfónia között (59. és 99.) Mozart A-dúr hegedűversenyét (K. 219) szólaltatja meg Ilya Gringolts, az orosz születésű, világsztár hegedűművész. Sok próbám lesz a különböző zenekarokkal, már vagy fél éve elkezdtük kisakkozni az időpontokat.

Örülök, hogy ennyi dolgom van Magyarországon.

Hogyan érintette a 2021-es Prima Primissima-díj? Hogy a díjra jelöltek közül végül ki kapja meg az elismerést, abban komoly szerepet játszik a közönség véleménye.

A Prima Primissima-díj arról győz meg, hogy jól érzem: szeret a közönség. Talán semmivel sem tudok többet Mozartról vagy Bartókról ma, mint tavaly vagy tavalyelőtt. De a dicséret, a pozitív visszajelzés nagyon jólesik, és még több energiát, lelkesedést ad munkámhoz. Fontos ez, mivel a muzsikus állandóan keres, kutat és kételkedik. Ám ilyenkor megbizonyosodhat az ember, hogy jó úton jár.

Jó
néhányszor beszéltünk Mozartról, Bartókról. Karmesteri habitusa alapján
fölöslegesnek tűnik megkérdezni, hogy melyik zeneszerző a kedvence. De az
érdekelne, hogy van-e valami vagy valaki, akinek a felfedezése küszöbön áll
önnél.

Nincs
mese: az első helyen Mozartot kell említenem, mármint Mozart operáit. Szeretnék
operákat dirigálni. Ez az elképzelésem is nagyszerűen alakul: nyáron, konkrétan
július 16-án a svájci Verbier Fesztiválon a Don Giovannit vezénylem
koncertszerű előadásban. A női főszerepeket három tüneményes énekes alakítja:
Olga Peretyatko, Magdalena Kožená és Fatma Said. Peter Mattei játssza a
címszerepet, Mikhail Petrenko Leporellót, a Salzburgban nagy sikert aratott
Bogdan Volkov pedig Don Ottaviót. Nagyon szeretnék belekóstolni a barokk
irodalomba, amire korábban alig adódott lehetőség, hiszen a Takács Quartetben
klasszikus, romantikus és 20. századi műveket játszottunk. Szeretnék továbbá
Mahler- és Bruckner- szimfóniákat vezényelni. Leginkább arra vágyom, hogy
sokáig vezényelhessek, és még sokáig szeressem, amit csinálok.

A
járvány mindenkinek átírta a terveit.

Valóban.
Sok koncertem elmaradt, de legalább tudtam előre készülni, új darabokat
megtanulni. A fő gond a bizonytalanság: hogy megtartják-e a kitűzött koncertet,
és élő lesz-e, közönséggel... Ha nincs jegybevétel, az adott művész vagy
együttes financiálisan is nehéz helyzetbe kerül. Így volt ez a Manchesteri
Kamarazenekarnál is, amelynek művészeti vezetője vagyok. Most kezdünk
kievickélni a bajból. De én nem panaszkodom. Inkább reménykedem, hogy az
emberek ismét felfedezik a zenét. Meggyőződésem, hogy a muzsika spirituális
gyógyszer, arra pedig szükségünk van.

Napi kenyere a zene. Ezen kívül még mi segít önnek?

A
fizikai erőnlétemet úgy őrzöm meg, hogy minden reggel olyan gyors lépésű
gyaloglást csinálok, mintha üldöznének. Kardiológus javasolta, mert szerinte
nem egészséges, hogy a muzsikus szívverése csak a pódiumon, stresszhelyzetben
gyorsul föl. A szívet hozzá kell szoktatni a terheléshez, edzeni kell. Igyekszem
a súlyomat is tartani, nem elhízni.

Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula