1980-ban ért véget a The Muppet show (Breki és a többiek) gyártása, akkor, amikor a Magyar Televízió végre megvásárolta Jim Henson esztrád bábshow-jának vetítési jogát, hogy a Szombat esti filmkoktélba ágyazva mi, magyarok csak a derű óráit számoltuk. Akkor jutott el hozzánk, amikor Henson már túllépett a show-n, de senki nem érezte, hogy bármiről is lemaradtunk volna, hiszen fel sem tűnt nekünk, hogy a Roger Moore-féle James Bond már nem aktuális, hiszen eleve be sem mutatták nálunk a 007-es szériákat.
Brekinek (magyar hangja Mikó István) elképesztő popkulturális hatása volt, a mai napig számos weboldal használja a kritika rovatához a két, mindent lefitymáló öregúr portréját, a Mahna Mahna című bábszörnyekkel előadott jelenet a mai napig a gyerekek egyik kedvenc mémje. Jim Henson gyerekkorában nem látott bábműsort, ő maga sosem bábozott, de amikor egy tévés produkció bábmestert keresett, csinált néhány bábot, mert kíváncsi volt arra, milyen belülről a televízió. Jim a Maryland állambeli Hyattsville-ben nőtt fel, az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium kutatóállomásán, és ide hozta el neki egy tévékészülék a külvilág varázslatát. Aztán felvették a WUSA-TV nevű amerikai televíziós csatornához. Mivel játszótérnek tekintette a tévézést, fel sem tűnt neki, hogy ő írta a tévéműsorokba a szövegkönyvet, ő készítette el a bábokat, és ő festette a háttereket is.
Hogy született maga Breki? – kérdezték Hansontól egy tévéshow-ban. Nos, úgy – jött a válasz –, hogy szétvágták Jane Hansonnak, Jim feleségének a kabátját, a szem pedig egy-egy félbevágott pingponglabda lett. De Rowlf, a zongorista kutya figurája úgy született, hogy kettévágták az irodában porosodó kosárlabdát. Jane, aki festő volt és keramikus, persze nemcsak a kabátját áldozta fel, hanem az egész életét. Öt gyereket szült Jimnek, aki bevallja: valójában a feleségének járna minden dicsőség, hiszen az első években mindent együtt csináltak, együtt találták ki a karaktereket, együtt mozgatták be azokat, együtt alapították a Muppet Inc. nevű céget. Csak az asszony a gyerekek nevelése miatt egyre inkább kimaradt az alkotófolyamatokból.
Breki karaktere valójában Henson extrovertált énje volt, hiszen ő maga visszahúzódó művész volt, aki spirituálisan kötődött Brekihez, nagyapját a halálos ágyán is Brekivel szórakoztatta. Henson ahhoz, hogy fejleszteni tudja a cégét, reklámfilmeket is gyártott, amit nagyon utált. Annyira zavarta a reklámipar, hogy egy sor önreflexív, senkire nem tartozó poént sütött el a bábfilmes szkeccseiben, amelyekben zavartan mentegetőzik. A film különös, médiatörténeti aspektusa, amikor egy Purina Dog Chow-hirdetés kapcsán szóba került, hogy mennyire erőszakosak voltak a reklámok a hatvanas években, de ez még azelőtt, hogy a média tematizálta volna az erőszak jelenlétét a tévében.
A pénz imádatáról és a túlfogyasztásról szóló gúnydalai ihletet jelenthettek a később megszülető dadaista undergroundnak is. Számos kísérleti videót, filmkollázst, animációt és stop motion filmet készített, de a Youth 68 című alkotása gyakorlatilag az ellenkultúra felképezése volt. Ezek a kísérleti filmek komoly hatást gyakoroltak a nyolcvanas évek videóklip-kultúrájára is. Hasonlóan felszabadító erejű volt a The Cube című filmje, amely művészfilmes generációkat inspirált.
Egy olyan férfiról szólt, aki egy alternatív valóságban, egy kockában ragadt. De Jim Henson szórakoztatóipari látnok is volt, hiszen még a hatvanas évek végén megálmodott egy olyan zenés-táncos szórakozóhelyet, a Cycliát, amelynek minden létező felületére külön-külön filmeket vetített, és fényekkel is kísérletezett. Talán nem szalad el velünk a ló, ha azt mondjuk: ez akár a kilencvenes évek végének Cinetrip és egyéb pszichedelikus partijainak az előzménye volt.
Amikor, még a hetvenes évek elején, a nyolcas számot tanította Nyolcas király, a beszéde olyan lett, mint egy rapszöveg. Hiába lett hatalmas siker a Szezám utca, a Breki és a többeik esztrád bábfilmes pilot filmjei nem kellettek a televíziós társaságoknak. Jim Henson már a Szezám utca előtt kitalálta a The Muppets varietéműsort, évekig házalt a koncepcióval, de mindenütt azt mondták: ezek csak bábok, amik óvodásoknak valók.
Aztán emelte a tétet, összerakott egy felnőtteknek szóló, Sex and Violence with Muppets című pilot filmet, de ez sem hozta meg a kívánt sikert. Aztán egyszer csak felhívták Londonból, hogy Angliában megcsinálhatja, amit akar, ezért Henson hálából a műsorban felhasználta a régi londoni mulatók enteriőrjét. A produkció önreflexív volt, egyszer Breki azt mondta tánc közben Miss Röfinek: Talán be tudlak nyomni egy gyerekeknek szóló oktatóműsorba, amivel nyilván a Szezám utcára utalt. A dokufilm azt is bemutatja, hogyan fejlődtek, alakultak a bábok személyiségjegyei. Például Miss Röfi az első adásokban csak egyszerű kórustag volt, később formálódott a karaktere, olyan malac lett, aki mindenképpen sztár szeretne lenni, miközben semmihez sem ért.
A széria hatalmas siker lett, több mint száz ország – köztük Magyarország – vette meg a sugárzási jogot, a bábok igazi rocksztárok lettek, magazinok címlapjain szerepeltek, az alkotók show-műsorokban sztoriztak. Bár a nagyközönség főleg a Szezám utca és a The Muppets alkotójaként ismeri, ő bizonyára Fantasztikus labirintus (eredeti cím: Labyrinth) című filmjére volt a legbüszkébb, amelyet maga rendezett, a producere pedig George Lucas volt, míg a főszerepet David Bowie és Jennifer Connelly alakította.
Persze Henson élete is afféle labirintus volt, sokszor egy-egy forgatás végén derült ki, hogy kijutott-e a stábbal a kábelekkel teli útvesztőkből. 1990. május 16-án, 53 éves korában hunyt el Manhattanben. A temetése az egyik legbizarrabb gyászszertartás volt, melyen a muppetek énekeltek. Mindent megvalósíthatott, amit csak akart, gazdag volt, az alkotásai sikereseknek bizonyultak, még egy Lotus Fordot is megengedett magának, amit Breki zöld színére festett. Egész életében bábozott, amikor a kocsiját vezette, valójában akkor is.
