 |
| Fotó: MTI |
A színlapon a műfaji megjelölés színpadi fantázia: mit várhat ez alapján a néző?
A darab nyolcvan százalékban eredeti dokumentumokra épít: kihallgatási jegyzőkönyvekre, levelekre, cellajelentésekre és a tárgyalás anyagára. Ezeket az előadás közös térben működteti. Amellett, hogy az édesanya várja a fiát, akiről úgy tudja, egy filmforgatás miatt van távol, a vizsgálótiszttel zajló jelenetek és a börtöncella is folyamatosan jelen van: emiatt is említem fantáziaként. Másfelől az azonos nevű zenei szerkezetre utal ez a megnevezés.
Főként levelezésekből tárta fel a színpadra vitt történetet: mennyire adott teret mégis a novellák, illetve a film hatásának? Hiszen a Szerelem címről mindenki először ezekre asszociál.
Nem hagytam magam befolyásolni: nem olvastam újra a novellát, mielőtt neki kezdtem a kutatásnak és az írásnak, a filmet pedig csak a bemutatónk után néztem meg. A végeredmény mégis annyiban függ össze a Makk Károly-filmmel, hogy itt minden megjelenik, aminek abból ki kellett maradnia. A ?60-as, ?70-es években ugyanis nem lehetett a börtönjeleneteket vászonra vinni, így míg ott Darvas Iván csak a film végén szerepel, az előadásban végig színpadon van a főhős. Ebben az értelemben egymás mellé állítható a két mű, és talán még kerekebbé válik az egész történet.
Az emlékezetes filmhez emlékezetes alakítások társultak (Darvas Iván, Törőcsik Mari, Darvas Lili ? a szerk.), amelyek mély nyomot hagytak a nézőkben. Ön milyen szempontokat tartott szem előtt elsősorban, amikor kiválasztotta a színészeket?
Már írás közben a saját társulatom színészeiben gondolkodtam: tudtam, hogy Kőszegi Ákos fogja játszani Déryt, Réti Erika a Mamát és Téby Zita a feleséget. Amikor írtam a szöveget, magamban hallottam, ahogyan beszélnek, láttam a gesztusaikat ? ebből adódóan nekik tudtam írni a szerepet.
Az író személye, pályája vagy a története vonzotta elsősorban? Hiszen számos dokumentumot, levelet átnézett, beleásta magát az életébe, hogy megírhassa a darabot. Mi motiválta, hogy hasonlóan sokrétű kutatásba kezdjen?
A legérdekesebb számomra, amivel Déry Tibor sohasem tudott teljesen elszámolni magában, és a politikai helyzet miatt kibeszélni sem tudta: hogy kezdetben kommunista ember volt, és végül a bírálata után ugyanez a párt záratta be. Érdekelt, hogyan vallja be azt, hogy tulajdonképpen abban hibázott, amiben hitt.
Kamaraszínházban mutatták be a darabot: a történet megkövetelte az intimebb közeget?
Fontos volt a kamaraszínpad, hiszen olyan jelenetek is szerepelnek a darabban, amelyek a nagyszínpadon elvesztenék a hitelességüket. Ahogy egy egyedül hagyott asszony a betegágyában levelet ír, vagy a börtönjelenetek ? nem tenne jót nekik a nagy hangerő, a tágas tér, eltorzítaná őket.
Nem ez az első Ön által írt darab, amelyet színpadra is állít (a Magyar Színházban játszott Néró, a véres költő is Réczei Tamás munkája ? a szerk.). A képzelet játékának eleget tud tenni a valóság? A rendező szabadsága az íróéhoz képest nem túl korlátozott?
Fantáziában az ember továbbléphet az íróasztalnál, mint a próbateremben, hiszen utóbbi esetében számos tényező megköti a kezét. Talán éppen ezért lenne érdekes számomra, ha más rendezésben látnék egy általam írt darabot. A Hangyabolydulás című művem júniusban harmadik helyezett lett a szombathelyi Weöres Sándor Színház drámapályázatán, jó lenne ha felfedezné magának valaki.
A Hangyabolydulás sikere után belekezdett újabb drámába?
Az Örkény István drámaírói ösztöndíj keretében beadtam egy szinopszist, amely támogatást nyert, így lassan már az olvasópróbája következhet az új darabnak, amely a Szabadság kórus címet viseli. A Hangyabolyhoz hasonlóan ebben sem szakadok el a magyarországi apácaüldözés témájától, bár egy másik vetületét mutatom meg az ?50-es években feloszlatott apáca- és szerzetesrendek szétszóratásának.
