Az absztrakció útja, amire a tárlat címe utal, keresztül-kasul szövi az utolsó száz év festészetének történetét, elvezet még az előző századba is, rengeteg ösvényt, csapást, megközelítési lehetőséget nyújt. Az anyag szinte átláthatatlan távlata nem ejtette zavarba a Bank Austria Creditanstalt műcsarnoka, a bécsi Kunstforum kurátorait, Ingrid Bruggert és Florian Steiningert. Először is nagyvonalúan sutba dobták a szamárvezetőt, a kronológiát. Másodszor pedig elég változatosan válogatták az anyagot ahhoz, hogy egészen különböző felfogású, izmusok és egyéb esztétikák mentén kísérletező festők vásznai kerüljenek egymás mellé nem elfeledve magának a vászonnak az absztrahálását sem, ami a kiállítás egyik revelatív része.
 |
| Vaszilij Kandinszkij: Egzotikus madarak (1915) |
Enyhén didaktikus pont e három név kiemelése a címben (Monet, Kandinszkij, Rothko és a következmények Az absztrakció útjai), pedig a kiállítás távolról sem az. Monet (itt egy 1916-19-es képével) több hasonló ráfogású európai tárlatnak volt már kiindulópontja, ezekben a termekben ez a vászon inkább csak érdekességként érzékelhető. Rothkónak viszont egy olyan képe került a kiállítás fő plakátjára, amely nem igazán érvényesül reprodukcióban. Persze érdekes az absztrakciónál az elsőség kérdése is, éppen Kandinszkij követelte magának a dicsőséget ez ügyben, mondván, a Szovjetunióban hátra hagyott képei között az egyik, amit 1911-ben festett, volna az első absztrakt festmény. Minden megérdemelt méltatással együtt ezt a babért nem fogja neki adni a művészettörténet. A címre aspriálhat mellette az Oroszországban ez idő tájt alkotó Malevics is, akinek egyik műve uralja az első terem rendezési koncepcióját. (Vagy inkább uralná, mert ennek a vászonnak a méretei ezt nem teszik lehetővé.)
De hát az előzmények emlegetésében a katalógus is messzebb megy, Degas, Turner, és mások nyújtanak hivatkozási pontokat az absztrakció kialakulásához, de a tárlat a jelenre, a kortárs alkotásokra koncentrál. Nem tartom elhibázottnak, hogy éppen Monet, Kandinszkij és Rothko szerepel a címben, csak jelzem, hogy a válogatásban effektíve nincs egy alkotó sem kiemelve, és az absztrakció útját nem próbálják egy egyenes fejlődési vonalhoz kötni, legfeljebb csomópontokat határoznak meg. Ez, természetesen, lehetetlen is lett volna. Hiszen éppen itt Bécsben, az Albertina alagsorában láthattuk nemrég azt a pompás tárlatot, amely a "Mondrian útja az absztrakcióig és azon túl" címet is viselhette volna, mert hogy egy alkotó életművének keretében volna csak értelme ilyen fajta teljességre törekedni.
Apropos uralni: az aktuális trendek közül szembetűnő az absztrakt expresszionizmus művészeinek magas ára a műtárgypiacon: az 1945 óta alkotott művek árverési rekordját is Rothko nevéhez kötődik. Ő magát egyébként olyan festőként tartotta, aki érzelmeket és hitet próbál vásznain megragadni, azokkal felkelteni, és nem sokat törődött absztrakcióval, miegymással. Rothko értékét tovább emeli a Rómából Münchenbe érkezett, ott még április 27-ig látható retrospektív kiállítás, amelyik végül Hamburgban fejezi be az európai körútját.
A belátható távlatokra koncentrál Florian Steininger is a pazar katalógus fő részében, az európai avantgárd tendenciák; az absztrakt tájfestészet; a gesztusok és az anyag; a festészet tagadása és feltámadása; a festői absztrakció majd a spiritualizmus, racionalizmus és érzékenység felől megragadva azokat a bizonyos csomópontokat. Valamelyik megközelítés; Kandinszkij játékossága, Erika Giovanna Klien repülés-ábrázolása, Bernard Frize dinamikája, vagy a kép meghökkentő kiemelése a síkból (Yves Klein, Piero Manzoni, Hans Bischoffshausen, Lucio Fontana) biztosan megragadja a látogatót. Imponáló, ahogy az összesen 55 festő közé a 14 osztrák alkotó betagozódik, beolvad, és az is, hogy a válogatás nem felejti ki Kelet-Európát (nem csak az oroszokat) a történések modellálásából, igaz, magyar alkotóval ezúttal nem találkozhatunk.
Akinek a nyolc terem nem volna elég, és a kortárs klasszikusokban még jobban elmélyedne, az látogasson el a Béccsel határos Klosterneuburg nevű kisvárosba, ahol a híres Essl-múzeum található, amelynek egyébként élő magyar kapcsolatai is vannak. Mesteri képek Baselitztől Lassnigig címmel május végéig tart nyitva az ő időszaki kiállításuk, mely frappánsan egészíti ki a Kunstforum retrospektív tárlatát. Maria Lassnig, Arnulf Rainer (osztrákok) és Gerhard Richter (német) mindkét tárlaton szerepelnek, ami már akkor is indokolt, ha csak azt nézzük, milyen nagy hatást fejtettek ki. Az Essl tárlat - igaz, nem jellemzően absztrakt, de mindenképpen formabontó legizgalmasabb festője számomra az ugyancsak német Anselm Kiefer, aki éppolyan egyéni módon használja a történelmi-társadalmi toposzokat, mint az anyagot.
