Dédanyja mongol hercegnő volt, apja a kínai határnál jött a világra, így ázsiai gyökerei is voltak. Tehetős családjával sokat járt külföldön, főleg Itáliában, 1871-től a pezsgő Odesszában éltek. Gimnazistaként zenével és festészettel foglalkozott, majd Moszkvában tanult közgazdaságot és jogot, jogi diplomáját 1893-ban szerezte meg. Főként az építészet, s az ikonok érdekelték, 1889-ben Vologda táján néprajzi gyűjtőúton járva figyelt fel a népi piktúra valóstól elütő színeire és formáira. Felfedezte magának Rembrandtot az Ermitázsban, majd párizsi tanulmányutat tett.
1896-ban Németországba ment, s elhatározta, festőművész lesz. A realizmus mellett az impresszionizmus, a szecesszió és a pointilizmus is hatott rá. Később az expresszionizmus és fauvizmus irreális színvilága ragadta el, de az orosz ikonok és népművészet benyomásai is megmaradtak. Részt vett avantgárd csoportok, a müncheni Phalanx, a berlini Sezession, a párizsi függetlenek, a drezdai Die Brücke-csoport kiállításain is. Első önálló kiállítása Moszkvában volt 1903-ban, ezután Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Tunéziában járt.
1909-ben élettársával, Gabriele Münter festőnővel a dél-bajorországi Murnauban telepedett le. Itt alakult ki egyéni, a tiszta absztrakthoz vezető stílusa: olyan festészetet akart teremteni, mely megszabadul a tárgyi ábrázolástól. A színeket, formákat és vonalakat a zenéhez hasonló, érzelmek és gondolatok kifejezésére alkalmas vizuális nyelvként akarta alkalmazni, felhasználva ezen elemek hangulati tartalmát. A formák és színek stilizálása Murnaui vasút című képen figyelhető meg, első absztrakciói rajzain tűnnek fel. Ő maga írja le, hogy keresztben elhelyezett képe mekkora hatást gyakorolt rá, miközben semmilyen látható tárgya nem volt.
A absztrakttal már a kubisták is próbálkoztak, de Absztrakt akvarell című, 1910-es képe alapján Kandinszkijt tartják a nonfiguratív festészet megalapítójának. Táj templomtoronnyal című vásznán a kompozíció szétrobbanása látható, Bekerítve című 1911-es művén már egyetlen felismerhető tárgy sincs. A kép elemeinek tudatos átrendezését szerkesztett szétszórásnak hívta: Fekete ív, Fekete vonalak, Ősz című alkotásai jelentik művészete csúcsait, s megelőlegezik az 50-es évek absztrakt expresszionizmusát.
Münchenben alapító tagja volt az Új Művészegyüttesnek, majd 1911-ben Franz Marc-kal létrehozta a Der Blaue Reiter nevű csoportot. Ez egy 1903-as Kandinszkij-képről kapta a nevét, s Paul Klee és August Macke is csatlakozott hozzá.
A háború kezdetén szakított Münterrel s hazatért Oroszországba, ahol 1917-ben elvette Nyina Andrejevszkaját. A szovjet kormány eleinte meg akarta nyerni a modern művészeket, s Kandinszkij a Moszkvai Művészeti Főiskola tanára és a Közoktatási Népbiztosság munkatársa, a Képi Kultúra Múzeum igazgatója, a moszkvai egyetem tanára lett. Megjelent orosz nyelvű önéletrajza, 1919-ben létrehozta a Művészeti Kulturális Intézetet és a Szovjet Művészettudományi Akadémiát. Ekkori művei, a Fehér vonal vagy a Kék töredék a teljes absztrakció jegyében születtek.
Amikor a szovjet vezetés a szocialista realizmus felé fordult, Kandinszkij Berlinbe utazott, majd 1922-ben Weimarban a Bauhaus tanára lett. Eleinte a formai elemekről és színekről adott elő, s falfestészeti stúdiót vezetett, a szabad festészetet csak 1925-től, már Dessauban oktatta. Sárga-kék-piros kompozíciójában a geometrikus absztrakcióhoz jutott közel, a Pont és vonal a síkban című könyvében elméleti kérdésekkel foglalkozott. Szimbolikus nyelvezete objektív, mégis transzcendens lett, érzés és jelkép közt az egyirányú kapcsolat helyett kölcsönös megfelelés jött létre. 1924-ban Javlenszijjel, Kleevel és Feiningerrel létrehozták A kék négy nevű csoportot, Drezdában és Wiesbadenben állítottak ki.
1928-ban lett német állampolgár. Amikor a nácik 1933-ban bezárták a Bauhaust, Párizsba emigrált; utolsó berlini képe, a Fejlődés barnában nyilván a barnaingesekre utal. Neuilly-ban telepedett le, 1939-ban megkapta a francia állampolgárságot. Utolsó korszakában az organikus és geometrikus stílust ötvözte, formái dinamizmusát játékos könnyedség váltotta fel (Égkék). Képein időnként egy kéz vagy arc is felbukkan, jellemző művei az Ibolyaszín domináns, a Domináns ív, a Tizenöt, a Mérséklet, a Fékezett lendület. Kandinszkij 1944. december 13-án halt meg Neuilly-sur-Seine-ben.
Tanulmányaiban a tudományos pozitivizmus kudarcáról írt, s a "fizikai szubsztanciák szimbolikus jellegének" megértésére buzdított. Az absztrakt nagyhatású teoretikusa volt, az "abszolút", "tiszta" festészet elméletének kidolgozója. Festészete rendkívüli hatást gyakorolt a 20. század más alkotóira is.
(Múlt-kor/MTI)
