Az acélhajú nő - AGLAJA

Egyéb

A jobb élet reményében a sikeres magyar-román artista család a Ceausescu-diktatúra idején Nyugatra szökik. Ha a nyugati vándorcirkuszok világában porondon akarnak maradni, valami egzotikus mutatványt kell kitalálniuk. A különleges produkciót a mama, Sabina eszeli ki: a saját haján lóg a cirkusz kupolájában. Az otthonát, anyanyelvét, minden biztonságát elvesztett gyerek Aglaja esténként elviselhetetlenül retteg attól, hogy a mamája lezuhan és ő egyedül marad. A mama halálától való félelem átszövi Aglaja életét. Pedig egy végzetes napon - a családi tradíciót követve - ő lesz "az acélhajú nő". Deák Krisztina így foglalja össze a történetet, és ennél sommásabban nem is lehetne.

A cirkusz világa egyszerre vonz és taszít, ijeszt és delejez, egyszerre csodás és rettentő, varázslatos és szenvedésekkel teli, gyermeki és felnőtt. Nem először kerül filmvászonra, nyilván nem is utoljára, talán mert kettősségeiben magát az életet mintázza. Ezúttal a cirkuszban felnövő gyermek szemével látjuk, és így még több benne a félelem és bánat, mint amikor a felnőtt szereplőkön át közelítjük meg ezt a zárt világot. Máthé Tibor érzékeny kamerája szinte a gyermek és fiatal lánykori Aglaja szemében forog, rajtuk keresztül láttatja ezt a szorongással, sikerrel, kudarccal teli világot. Aglaja Veteranyi nem is birkózott meg élményeivel, 2002-ben, 39 évesen öngyilkos lett. Tragikusra fordult életének ezt a befejező szakaszát nem látjuk, életét addig kísérjük, ameddig felnőtté cseperedve beáll anyja helyére. Érezhetően Deák Krisztina sem tudta kivonni magát főszereplőjének élményei alól, aprólékosan festi föl az utat, ami az attrakcióhoz, az anya haján való függéséhez, a mindenáron való érvényesüléshez, a sikerben való lubickoláshoz, és ennek életeket felforgató következményeihez vezet. A több országban forgatott film gazdag hátteret fest az erős érzelmekhez. A világ, amit a rendező rajzol, alapos, részleteiben dús, aprólékosan kidolgozott, jellemei végiggondoltak, a környezet, a háttér illúziókeltő. Az egyetlen bajom éppen ezzel volt, én kissé vontatottnak találtam itt-ott, néhány képet túlzottan kitartottnak, sokszor visszaidézettnek éreztem, mintha nyolc év keserves forgatásáért cserébe nehezen mondott volna le bármelyik képről is a rendező. Ha 15 perccel rövidebb lenne a mozi, feszesebb lenne, ami javára válna. Szereplői ugyanakkor nagyszerűek, mind a gyermek, Jávor Babett, mind a nagyobb lányka, Móga Piroska, a bohóc-apa, a kolozsvári Bogdán Zsolt, de az apróbb szerepkben látható Jordán Adél, Lázár Kati, Kamarás Iván, Bálint András, Keresztes Tamás, Molnár Piroska, Börcsök Enikő és Esztergályos Cecília is. Ónodi Eszter az acélhajú nő szerepében pedig testét-lelkét beáldozza, legyőzve mélységiszonyát repül a magasban, megtanulta az akrobatikus trükköket, pontos és áldozatos, kétségbeesett és sikeres, önző és önfeláldozó, szép, fiatal, és kiégett, megkopott, szerethető és gyűlölhető. Mint az egész cirkuszvilág.