 |
| Fotó: Szvatek Péter, Jászai Mari Színház, Népház, |
Kik ezek az Acélmagnóliák?
Bálint András: A magnólia egy gyönyörű virág, amely tavasz környékén nyílik. Az acél pedig a keménység, a szilárdság szimbóluma. A hasonlat a nőkre vonatkozik, róluk szól, akik magnóliák ugyan, gyönyörűek, rózsaszínűek, de acélból vannak.
A történet, ha úgy tetszik egy igazi női történet, de férfi írta és jómagam rendeztem. Egy különös érzékenységgel és szakmai profizmussal megírt színmű, ahol, mint minden remek darabban mindenkinek igaza van, mind a hat nőnek, mind a hat különböző karakternek. A darab eredetileg Amerikában, Luisianaban, de elsősorban tipikus kisvárosi közegben játszódik, minek következtében történhetne mindez éppen Tatabányán is. Igaz, hogy angol neveket használunk, a szereplők dollárban fizetnek, a célunk ezzel az előadással mégis az, hogy olyan legyen, mintha most és itt játszódna.
Lényegében Önök ketten állnak a történet középpontjában. Milyen Emily, az édesanya és Shelby, a lány viszonya?
Pápai Erika: Talán az a legjellemzőbb erre az anya-lánya kapcsolatra, hogy két önálló, független, nagyon határozott, remek humorú személyiség kapcsolata. Piszkálják, froclizzák egymást, de akármilyen tragikus, embert próbáló is az a helyzet, amiben élnek, ez az egészséges, jó kedélyű kapcsolat, ami kettőjük között van, mindenen átsegíti őket.
Színésznőként is, anyaként is nagyon nehéz egy olyan szerepet eljátszani, amely csupa könnyedség, ugyanakkor fájdalmas dolgokról szól: egy anyának a saját lányát kell eltemetnie.
Shelby megformálójaként mennyire jelentett nehézséget, hogy egy beteg lányt játszik a színpadon?
Szabó Emília:Shelby és Emily kapcsolata olyan mély, amely minden vitát, minden veszekedést, ellentétet képes elviselni, valószínűleg éppen a betegség miatt bármit elbír. Színészként ajándék ilyet játszani. Nehéz feladatnak tűnt az elején a speciális betegség miatt, végül rájöttem, sokszor vannak olyan tragédiák, nehézségek az ember életében, amelyet lelettel nem tud ugyan igazolni, mégis komolyan befolyásolják az életét. A szerepnek ez a különlegessége csak még szebbé tette számomra a feladatot.
A darab talán legviccesebb, leghumorosabb szerepe az Öné. Milyen volt Valery bőrébe bújni?
Vándor Éva: A hat nő közül ő a legszókimondóbb, a legszétszórtabb és talán mindezek miatt a legmagányosabb is, óriási negatív történetekkel, ugyanakkor rengeteg humorral, szeretettel. Úgy csinál, mintha semmi nem érdekelné őt, csak mindenkibe belerág kicsit. Nagyon érdekes figura. Azt gondolom, mindent elmond a szerepről az a kérdés, amit Egri Kati kérdez meg tőlem a darabban. ?De jó kedved van Valery! Elütöttél egy gyereket?? Azért nehéz kicsit számomra a karakter megformálása, mert tele van titokkal, ugyanakkor mindig szeretem egy figurában, ha ennyi titka van.
Mondhatjuk, hogy Truvyként Ön fogja össze a másik öt hölgyet, ha úgy tetszik, Önnél futnak össze a történet szálai?
Major Melinda: Truvy annak a fodrász szalonnak a tulajdonosa, ahol a hat ?acélmagnólia? időről időre találkozik egymással. A szalont egy romantikus ötlettől vezérelve azért kapta a férjétől, hogy aztán eltarthassa őt belőle. Egy nagyon gyakorlatias, empatikus, pozitív személyiség annak ellenére, hogy a fia elköltözött tőle. Ő mint fodrász olyan dolgokat is tud a hölgyekről, akik hozzá járnak, amit esetleg még a férjeik sem. A fodrászat olyan, mint a lelki tréning. Truvy pedig az igazi, nagybetűs fodrász, mindenkit meghallgat, mindenkit megért, mindenkinek segít.
Érdekessége a szerepnek, hogy nyíltszínen kell hajakat csinálnom, amihez azonban nagyon profi segítséget kaptam egy fodrász szakértő személyében. Kitaláltuk, mi az, ami látványos, jól működik a színpadon, illetve meg is tudom csinálni.
Clairee a korábbi polgármester özvegyeként talán a legtekintélyesebb hölgy a társaságban. Hogyan érzi magát a szerepben?
Egri Kati: Clairee valóban egy tekintélyes, nagyon okos, művelt hölgy. Van benne egyfajta tartás, ugyanakkor mégis csak egy szeretni való ember. Azt gondolom, hogy a többiekhez viszonyítva a problémáiról nehezebben beszél, mivel azonban ezek a barátnők nagyon közel állnak hozzá, előttük megnyílik.
Gyenge Balázs
Jászai Mari Színház, Népház
