Acsai Roland: Végtelen papír – versek
Végtelen papír
A mindenség termében
a minden megterem,
a lomboknak terében
a szellő megpihen.
A körte lóg az ágról,
az Isten verset ír,
a létről, semmi másról,
van végtelen papír.
A gerle dúdolt közben
Balkáni gerle dúdol
fenyő magas hegyén,
én itt ülök most újból,
egy negyvenes egyén,
ki lassacskán már ötven,
elteltek éveim,
a gerle dúdolt közben
és dúdol most megint.
Zúgó nádasok
Negyvenkilenc elmúltam,
ez nem túl nagy dolog,
már jó messze beúsztam,
fogam még nem vacog.
Már halkan kell beszélnem,
a hullámok nagyok,
árbóc-kereszt a szélben
és zúgó nádasok.
