A különleges szimbolikájú, látványos előadás üzenete: a teremtő gondviselés és a kozmikus egység befogadásának élményét csak a szeretetben való létezés tudja közvetíteni.

1945-ben Egyiptomban, Nag Hammádi mellett rossz állapotú ősrégi tekercseket találtak, melyek töredékesek és csekély terjedelműek. Ezek a gnosztikusok által feljegyzett írások talán az egyetlen átfogó leírásai az emberiség és a Föld eredetének. A Szófia-mítosz a mitológiák és a mítoszok közül talán a legeltitkoltabb története a gnosztikusok tanításainak és a kereszténység előtti pogány misztériumoknak.

Kilenc, egymástól időben és térben független képet mutat be az előadás a tánc és a mozgás nyelvén, az emberi egységből való kiszakadás következményeiként. Párhuzamos idősíkok látomásszerű képeiben jelenik meg a mai ember tudatlanságának gyökérproblémája: egy nemekre és nemzetekre hasadt, fél-elembe taszított emberiség. Az első emberpár, Ádám és Éva egysége tartalmazta mindkét pólust: a férfi és a női minőséget. A kettészakadt Férfit és Nőt az édenkertben a luciferi kígyó kísérti, aki állandóan változó alakokban kíséri végig őket az őstudást leváltó hatalmi játszmák illúziójában az írott történelem eseményein keresztül.

Az előadást a rendező, Iványi Marcell és a társulat Fodor Antalnak ajánlja.

A produkció a Pécsi Balett és a Pécsi Nemzeti Színház koprodukciójában, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával jött létre. Az előadás budapesti bemutatója a Nemzeti Táncszínházban közös programként valósult meg.

Fotók: Juhász Éva

Forrás és részletes információ: Pécsi Balett